Isaías, 40

1. “Consolai, consolai meu povo” – diz vosso Deus.*

1. "Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg!" - ezt mondja Istenetek.

2. Animai Jerusalém, dizei-lhe bem alto que suas lidas estão terminadas, que sua falta está expiada, que recebeu, da mão do Senhor, pena dupla por todos os seus pecados.*

2. "Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok oda neki: Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert a gonoszsága, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden bûnéért."

3. Uma voz exclama: “Abri no deserto um caminho para o Senhor, traçai reta na estepe uma pista para nosso Deus.*

3. Egy hang kiált: "Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át.

4. Que todo vale seja aterrado, que toda montanha e colina sejam abaixadas: que os cimos sejam aplainados, que as escarpas sejam niveladas!”.

4. Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, a hegyek ormai legyenek olyanok, akár a völgy.

5. Então, a glória do Senhor se manifestará; todas as criaturas juntas apreciarão o esplendor, porque a boca do Senhor o prometeu.

5. Akkor megnyilvánul majd az Úr dicsõsége, és minden ember látni fogja. Igen, az Úr szája mondta ezt így."

6. “Clama!” – disse uma voz, e eu respondi –: “Que clamarei?” “Toda criatura é como a erva e toda a sua glória como a flor dos campos!*

6. Egy hang megparancsolja: "Hirdesd!" Erre megkérdezem: "Mit hirdessek?" "Minden test olyan, mint a fû, és minden szépsége, mint a mezõ virága.

7. A erva seca e a flor fenece quando o sopro do Senhor passa sobre elas. (Verdadeiramente o povo é semelhante à erva.)*

7. Kiszárad a fû, elhervad a virág, ha az Úr lehelete éri. - Valóban, olyan a nép, mint a fû! -

8. A erva seca e a flor fenece, mas a palavra de nosso Deus permanece eternamente.”

8. Kiszárad a fû, elhervad a virág, de Istenünk szava örökké megmarad."

9. Subi a uma alta montanha, para anunciar a boa-nova a Sião. Elevai com força a voz, para anunciar a boa-nova a Jerusalém. Elevai a voz sem receio, dizei às cidades de Judá: “Eis vosso Deus!*

9. Menj föl egy magas hegyre, te, aki jó hírt viszel Sionnak; emeld föl erõsen hangodat, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek. Emeld fel hangod! Ne félj! És hirdesd Júda városainak: Nézzétek, a ti Istenetek!

10. Eis o Senhor Deus que vem com poder, estendendo os braços soberanamente. Eis com ele o preço de sua vitória; faz-se preceder pelos frutos de sua conquista;

10. Íme, Isten, az Úr, eljön hatalommal, karja mindent uralma alá vet. Gyõzelmének jutalma halad a nyomában, elõtte meg a gyõzelmi jelvények.

11. como um pastor, vai apascentar seu rebanho, reunir os animais dispersos, carregar os cordeiros nas dobras de seu manto, conduzir lentamente as ovelhas que amamentam”.

11. Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját. Karjaira veszi bárányait, az ölében hordozza õket, és nagy gonddal vezeti az anyajuhokat.

12. Quem, pois, mediu o mar no côncavo da mão, quem com seus dedos abertos mediu os céus? Quem com o alqueire mediu a matéria terrestre, pesou as montanhas no gancho, e as colinas na balança?*

12. Ki mérte meg marokkal a tenger vizét? És arasszal ki mérhetné fel az ég távlatait? A föld porát ki fogta vékába? Ki mérte meg mérlegen a hegyeket, és a dombokat a mérleg serpenyõjén?

13. Quem determinou o Espírito do Senhor, e que conselheiro lhe deu lições?*

13. Ki adott tanácsot az Úr lelkének, és mint tanácsadó, ki látta el útmutatással?

14. De quem recebeu conselho para julgar bem, para que se lhe indique o caminho da justiça, se lhe ensine a ciência e se lhe mostre a via mais prudente?

14. Kit kért meg rá, hogy ossza meg vele a bölcsességet, ki tanította meg a helyes útra, és ki mutatta meg neki az okosság ösvényét?

15. As nações são para ele apenas uma gota de água num balde, um grão de areia na balança; as ilhas não pesam mais que o pó,*

15. Lám, a nemzetek olyanok elõtte, mint a vízcsepp a vödörben, csak annyit számítanak, mint porszem a mérlegen, a szigetek íme annyit érnek, mint a porszem.

16. o Líbano não bastaria para o braseiro de seu altar, nem seus animais para os holocaustos.

16. Libanon nem volna elég tüzet rakni, sem vadjai nem volnának elegendõk égõáldozatnak.

17. Todas as nações juntas nada são diante dele: a seus olhos são como que inexistentes.

17. A nemzetek mind semmik a színe elõtt, mihaszna semmiségnek számítanak a szemében.

18. A quem poderíeis comparar Deus, e que imagem dele poderíeis oferecer?

18. Kihez hasonlíthatnátok az Istent; és milyen képmást alkothatnátok róla?

19. Um artesão funde uma estátua, o ourives, a placa de ouro, e faz derreter as correntinhas de prata. (4l,6) Prestam-se assistência mútua, dizem um ao outro: “Coragem!”. (4l,7) O fundidor estimula o ourives, e o malhador, o ferreiro: “A solda é boa” – diz. Ele a reforça com rebites para que não oscile.*

19. A bálványt mesterember önti ki, aztán az aranymûves bevonja aranylemezzel, és ezüstláncokat aggat rá.

20. Aquele que deseja esculpir uma imagem escolhe madeira que não apodrece; põe-se à procura de um operário hábil, a fim de assentar uma estátua que não oscile.*

20. Az ügyes képfaragó mûvész értékes pálmafát keres magának, olyan fát választ ki, amely nem rothad el, s ebbõl állít bálványt, nehogy meginogjon.

21. Não o sabíeis? Não o aprendestes? Não vos ensinaram desde a origem? Não compreendestes nada da fundação da terra?

21. Nem tudjátok és nem hallottatok róla? Nem hirdették nektek kezdettõl fogva? Nem tudtok a föld teremtésérõl?

22. Aquele que domina acima do disco terrestre, cujos habitantes vê como se fossem gafanhotos, aquele que estende os céus como um véu de gaze, e como tenda os desdobra para aí se abrigar,*

22. Õ az, aki a földkerekség fölött trónol, amelynek lakói csak olyanok elõtte, mint a sáskák. Õ terítette ki, mint valami leplet, az eget, s kifeszítette, mint a lakósátrat.

23. reduz os príncipes a nada, e faz desaparecer os governantes da terra;

23. Õ az, aki a fejedelmeket is semmivé teszi, és megsemmisíti a föld kormányzóit.

24. apenas estejam plantados, apenas sejam semeados, apenas seu talo tenha lançado raízes no solo, sopra sobre eles e os resseca, e o turbilhão os varre como palha.

24. Alighogy elülteti, alighogy elveti õket, és alighogy gyökeret ver törzsük a földben: hirtelen csak rájuk fú, erre elszáradnak, aztán a szél, mint a pelyvát, elsodorja õket.

25. “A quem então poderíeis comparar-me, que possa ser a mim igualado?” – diz o Santo.

25. "Kihez tudtok hasonlítani? És ki lehetne hozzám hasonló?" - mondja a Szent.

26. Levantai os olhos para o céu e olhai. Quem criou todos esses astros? Aquele que faz marchar o exército completo, e a todos chama pelo nome, o qual é tão rico de força e dotado de poder, que ninguém falta ao seu chamado.*

26. Emeljétek föl tekinteteteket és lássátok: Ki alkotta mind a csillagokat? Õ, aki elvezeti seregüket, megszámolja õket, és nevén szólítja valamennyit; hatalma és nagy ereje miatt el nem marad egy sem.

27. Por que dizer-te então, ó Jacó, por que repetir, ó Israel: “Escapa meu destino ao Senhor, passa meu direito despercebido a meu Deus?”.

27. Miért mondod ezt, Jákob, miért beszélsz így, Izrael: "Sorsom el van rejtve az Úr elõl, és igazságom elkerüli Istenem figyelmét"?

28. Não o sabes? Não o aprendeste? O Senhor é um Deus eterno. Ele cria os confins da terra, sem jamais fatigar-se nem aborrecer-se; ninguém pode sondar sua sabedoria.*

28. Hát nem tudod és nem hallottad még, hogy örökkévaló Isten az Úr? Õ teremtette a föld határait. Nem lankad el és nem fárad el, s bölcsessége kifürkészhetetlen.

29. Dá forças ao homem acabrunhado, redobra o vigor do fraco.

29. Erõt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerültet.

30. Até os adolescentes podem esgotar-se, e jovens robustos podem cambalear,

30. Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erõtlenül.

31. mas aqueles que contam com o Senhor renovam suas forças; ele dá-lhes asas de águia. Correm sem se cansar, vão para a frente sem se fatigar.

31. De akik az Úrban bíznak, új erõre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.