I Reis, 17

1. Elias, o tesbita, um habitante de Galaad, veio dizer a Acab: “Pela vida do Senhor, Deus de Israel, a quem sirvo, não haverá nestes anos orvalho nem chuva, senão quando eu o disser”.

1. A gileádi Tisbébõl való Illés, a tisbei így szólt Achábhoz: "Amint igaz, hogy él az Úr, Izrael Istene, akinek a szolgálatában állok: ezekben az években ne hulljon se harmat, se esõ, csak az én szavamra."

2. Em seguida, a palavra do Senhor foi-lhe diri­gida nestes termos:

2. Azt mondta neki az Úr:

3. “Vai-te daqui; retira-te para as bandas do oriente e vai esconder-te na torrente de Carit, que está defronte do Jordão.

3. "Menj el innen, vedd utadat kelet felé és rejtõzz el a Kerit-pataknál, amely a Jordántól keletre folyik.

4. Beberás da torrente; dei ordens aos corvos que te alimentem”.

4. Igyál a patakból, a hollóknak pedig megparancsolom, hogy gondoskodjanak rólad."

5. Elias partiu, pois, segundo a palavra do Senhor e estabeleceu-se junto à torrente de Carit, defronte do Jordão.

5. Tehát elment, és úgy tett, amint az Úr parancsolta. Elment, és a Kerit-pataknál maradt, amely a Jordántól keletre folyik.

6. Os corvos traziam-lhe pão e carne, pela manhã e pela tarde e ele bebia a água da torrente.

6. S a hollók vittek neki reggel kenyeret, este húst, a patakból meg ivott.

7. Passado algum tempo, secou-se a torrente, porque não chovia mais na terra.

7. Egy bizonyos idõ elteltével történt, hogy a patak kiszáradt, mert nem esett esõ az országban.

8. Então o Senhor disse-lhe:

8. Akkor az Úr így szólt hozzá:

9. “Vai para Sarepta de Sidon e fixa-te ali. Eu ordenei a uma viúva desse lugar que te sustente”.

9. "Kelj útra, és menj el a Szidonhoz tartozó Careftába és maradj ott. Nézd, ott megparancsoltam egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad."

10. Elias pôs-se a caminho para Sarepta. Chegando à porta da cidade, viu uma viúva que ajuntava lenha. Chamou-a e disse-lhe: “Por favor, vai buscar-me um pouco de água numa vasilha para que eu beba”.

10. Erre útra kelt és elment Careftába. Amikor a város kapujához ért, épp ott volt egy özvegyasszony - rõzsét szedegetett. Megszólította és azt mondta neki: "Hozz nekem egy kis vizet korsóban, hadd igyam!"

11. E indo ela buscar-lhe a água, gritou-lhe Elias: “Traze-me também um pedaço de pão”.

11. Amikor elment hozni, utána szólt: "Hozz egy harapás kenyeret is!"

12. “Pela vida de Deus – respondeu a mulher –, não tenho pão cozido: só tenho um punhado de farinha na panela e um pouco de óleo na ânfora; estava justamente apanhando dois pedaços de lenha para preparar esse resto para mim e meu filho, a fim de o comermos e depois morrermos.”

12. Azt felelte: "Amint igaz, hogy a te Istened él: nincs sütve semmim, csak egy marék lisztem van a szakajtóban, meg egy kis olajam a korsóban. Épp azon vagyok, hogy rõzsét szedjek, aztán megyek és elkészítem magamnak és fiamnak. Megesszük, aztán meghalunk."

13. Elias replicou: “Não temas! Volta e faze como disseste. Mas prepara-me antes com isso um pãozinho e traze-o para mim; depois prepararás o resto para ti e teu filho.

13. Illés azonban így válaszolt neki. "Ne félj! Menj, s tedd, amit mondtál; csak elõbb csinálj belõle egy kis lángost, aztán hozd ki nekem; magadnak és fiadnak csak utána készíts.

14. Porque eis o que diz o Senhor, Deus de Israel: a farinha que está na panela não se acabará e a ânfora de azeite não se esvaziará, até o dia em que o Senhor fizer chover sobre a face da terra”.

14. Mert azt mondja az Úr, Izrael Istene: A szakajtó ne ürüljön ki, a korsó ne apadjon el addig, amíg az Úr esõt nem hullat a földre."

15. A mulher foi e fez o que disse Elias. Durante muito tempo, ela e seu filho, além de Elias, tiveram o que comer.

15. Elment hát és úgy tett, amint Illés mondta. S volt mit ennie, neki is, fiának is.

16. A farinha não se acabou na panela nem se esgotou o óleo da ânfora, como o Senhor o tinha dito pela boca de Elias.

16. A szakajtó nem ürült ki, és a korsó nem apadt ki az Úr szava szerint, amelyet Illés által hallatott.

17. Algum tempo depois, o filho desta mulher, dona da casa, adoeceu e seu mal foi tão grave que morreu.

17. Ezek után az események után történt, hogy az asszony fia, akié a ház volt, megbetegedett. Betegsége annyira elhatalmasodott rajta, hogy nem maradt benne élet.

18. A mulher disse a Elias: “Que há entre nós dois, homem de Deus? Vieste, pois, à minha casa para lembrar-me os meus pecados e matar o meu filho?”.

18. Akkor így szólt Illéshez (az asszony): "Mi dolgom veled, Isten embere? Csak azért jöttél, hogy emlékezetembe idézd vétkeimet és megöld a fiamat?"

19. “Dá-me o teu filho”. – respondeu-lhe Elias. Ele tomou-o dos braços de sua mãe e levou-o ao quarto de cima onde dormia e deitou-o em seu leito.

19. Õ azt felelte neki: "Add ide a fiadat!" Elvette ölébõl és fölvitte a fenti szobába, ahol lakott és lefektette ágyára.

20. Em seguida, orou ao Senhor, dizendo: “Senhor, meu Deus, até a uma viúva, que me hospeda, quereis afligir, matando-lhe o filho?”.

20. Aztán az Úrhoz fordult: "Uram, én Istenem, hát csakugyan szerencsétlenségbe sodrod ezt az özvegyet, akinél lakom, s megölöd a fiát?"

21. Estendeu-se em seguida sobre o menino por três vezes, invocando de novo o Senhor: “Senhor, meu Deus, rogo-vos que a alma deste menino volte a ele”.

21. Majd háromszor a fiúra borult és segítségül hívta az Urat: "Uram és Istenem, engedd, hogy visszatérjen a lélek ebbe a fiúba!"

22. O Senhor ouviu a oração de Elias: a alma do menino voltou e ele reviveu.

22. S az Úr meghallgatta Illés könyörgését, a lélek visszatért a fiúba, úgyhogy újra életre kelt.

23. Elias tomou o menino, desceu do quarto superior ao interior da casa e entregou-o à mãe, dizendo: “Vê: teu filho vive”.

23. Akkor Illés fogta a fiút, levitte a fenti szobából a házba, átadta anyjának és azt mondta: "Nézd, él a fiad!"

24. A mulher exclamou: “Agora vejo que és um homem de Deus e que a palavra de Deus está verdadeiramente em teus lábios”.

24. Az asszony erre így szólt Illéshez: "Most már tudom, hogy csakugyan Isten embere vagy, s hogy az Úr szava igazság ajkadon."