Baruc, 4

1. Ela é o livro dos mandamentos divinos e a Lei que subsiste para todo o sempre. Todos aqueles que a seguem adquirirão a vida, e os que a abandonam morrerão.

1. Az Isten parancsának könyve az, a törvény, amely örökre megmarad. Aki megtartja, élni fog, aki elhagyja, meghal.

2. Volta para ela, Jacó, abraça-a. Caminha ao seu encontro, ao esplendor da sua luz.

2. Térj vissza, Jákob, és öleld magadhoz, járj fényének világosságában!

3. Não entregues a outros esta glória, nem relegues esta salvação à nação estrangeira.*

3. Ne engedd át dicsõségedet másnak, a kiváltságodat más népnek!

4. Ditosos somos nós, Israel, porque a nós foi revelado o que agrada a Deus!

4. Boldogok vagyunk mi, Izrael fiai, mert Isten tudtunkra adta, hogy mi tetszik neki.

5. Coragem, povo meu, que trazeis o nome de Israel!

5. Éleszd fel reményed, népem, Izrael nevének hordozója!

6. Fostes, em verdade, vendidos aos pagãos, não, porém, para serdes aniquilados. Por haverdes desencadeado a cólera divina é que fostes entregues aos inimigos.

6. Eladtak benneteket a népeknek, de nem azért, hogy elvesszetek. Felingereltétek az Isten haragját, ezért lettetek az ellenség martaléka.

7. Havíeis exasperado vosso Criador, ofertando sacrifícios aos demônios e não a Deus.

7. Teremtõtöket ingereltétek haragra: démonoknak áldoztatok, nem az Istennek.

8. Esquecestes o vosso Criador, o Deus eterno, e contristastes Jerusalém, vossa nutriz.

8. Elfeledkeztetek az örök Istenrõl, Gondviselõtökrõl, és megszomorítottátok dajkátokat, Jeruzsálemet.

9. Esta viu precipitar-se sobre vós a ira divina, e clamou: “Escutai, vizinhas de Sião! Fez-me Deus suportar cruel tormento.

9. Látta, amint rátok szakadt az Isten haragja, azért így szólt: Halljátok meg Sion szomszédjai! Isten nagy szomorúságot küldött rám,

10. Assisti à deportação de meus filhos e filhas, que o Eterno lhes infligiu.

10. láttam fiaim és leányaim fogságát, amelyet az örökkévaló hozott rájuk.

11. Eu os educara com alegria e fui obrigada a deixá-los partir com lágrimas de luto.

11. Örömmel neveltem õket, de sírva és szomorúan néztem, amint távoztak;

12. Que ninguém se regozije com minha viuvez e meu desamparo! Por causa dos pecados de meus filhos vivo desolada, já que se afastaram da Lei de Deus,

12. ne legyen senkiben káröröm amiatt, hogy özvegy lettem, s annyian elhagytak. Gyermekeim bûne miatt lettem elhagyatott, mert elfordultak az Isten törvényétõl.

13. negligenciando seus mandamentos, afastando-se dos caminhos de seus preceitos e não seguindo a vereda da disciplina segundo sua justiça.

13. Nem ismerték fel parancsait, nem jártak az általa szabott úton, s nem követték a fegyelem ösvényét, az igazság szerint.

14. Vinde, vizinhas de Sião! Pensai na deportação de meus filhos e filhas, que o Eterno lhes infligiu.

14. Gyertek ide, Sion szomszédai! Gondojatok fiaim és leányaim fogságára, amelyet az Örökkévaló hozott rájuk!

15. Lançou contra eles um povo longínquo, povo insolente, de linguagem bárbara, sem respeito pelo ancião, sem piedade para com o pequenino.

15. Távoli nemzetet szabadított rájuk, kíméletlen, idegen nyelvû népet, amely nem tisztelte az aggastyánt, s nem volt részvéttel a csecsemõ iránt.

16. Roubou à viúva os bem-amados, deixando-me sozinha, sem as minhas filhas”.

16. Az özvegytõl elvette szeretett fiait, megfosztotta lányaitól és egyedül hagyta.

17. E que posso eu fazer por vós?*

17. De én hogyan segíthetnék rajtad?

18. Somente aquele que vos infligiu estes males pode salvar-vos das mãos de vossos inimigos.

18. Csak az szabadíthat ki ellenséged kezébõl, aki rád hozta a csapást.

19. Ide, filhos meus! Ide! Quanto a mim, permanecerei na solidão.

19. Menjetek hát, gyermekeim, menjetek a magatok útján! Én meg maradok elhagyatva, egyedül.

20. Tirei minhas vestes dos dias de paz para revestir-me do saco dos suplicantes. Até meu último dia invocarei o Eterno.

20. Levetettem a boldogság ruháját, és vezeklésül szõrzsákba öltöztem, s az Örökkévalóhoz fohászkodom, ameddig élek.

21. Coragem, meus filhos! E vós também orai a Deus, a fim de que vos salve da mão poderosa de vossos inimigos!

21. Bizakodjatok, gyermekeim, kiáltsatok Istenhez! Õ kiragad az elnyomásból, ellenségeitek kezébõl.

22. Do Eterno espero a vossa libertação, espero que do Santo me venha a alegria, pela misericórdia que breve vos será concedida pelo Eterno, vosso Salvador.

22. Én az Örökkévalótól várom szabadulástokat: a Szent már örömre is hangolt irgalmával, amelyet nemsokára megmutat nektek is Szabadítótok, az Örökkévaló.

23. Entre lágrimas e coberta de luto deixei-vos partir... Deus, porém, vos devolverá a mim para uma eterna alegria,

23. Könnyek közt és gyászban néztem távozásotok, de Isten visszaad nekem titeket örökre, öröm és ujjongás közepette.

24. porque as vizinhas de Sião, que viram a vossa deportação, verão em breve Deus conceder-vos a libertação, seguida de imensa glória e de fulgor emanando do Eterno.

24. Ahogy Sion szomszédai most látják fogságotokat, úgy fogják majd látni nemsokára Istentõl szerzett szabadulástokat, amely nagy dicsõséggel és az örökkévaló ragyogásával jut nektek osztályrészül.

25. Suportai, filhos meus, com paciência o golpe da cólera divina. Fostes perseguidos por vossos inimigos; em breve, porém, assistireis à sua ruína, e sobre suas cervizes poreis os pés.

25. Ezért, gyermekeim, viseljétek türelemmel a haragot, amely Istentõl szakadt rátok. Ellenséged üldözõbe vett, de nemsokára te látod a romlását, és lábbal taposod a nyakát.

26. Meus delicados filhos tiveram de andar por ásperos caminhos, acossados, qual rebanho roubado pelo inimigo.

26. Dédelgetett gyermekeim rögös úton jártak, úgy vitték el õket, mint egy nyájat, amelyet elrabolt az ellenség.

27. Coragem, porém, meus filhos. Orai a Deus, pois aquele que vos feriu, se lembrará de vós!

27. De bízzatok, gyermekeim, kiáltsatok Istenhez! Aki megpróbáltatást hozott rátok, az újra megemlékezik rólatok.

28. Quisestes apartar-vos de Deus; ponde agora dez vezes mais zelo em procurá-lo.

28. Ha elmétek távol járt Istentõl, most térjetek meg és keressétek tízszeres buzgalommal,

29. Porquanto, aquele que sobre vós precipitou a catástrofe vos concederá, com a libertação, eterno regozijo.

29. mert aki rátok hozta a csapásokat, örök örömet szerez nektek a szabadulással!

30. Coragem, Jerusalém! Aquele que te deu o nome te consolará.*

30. Éleszd fel reményed, Jeruzsálem, megvigasztal az, aki nevet adott neked.

31. Miseráveis os que te maltrataram, e que se regozijaram com tua ruína!

31. Meglakolnak mind, akik bántalmaztak, és örültek bukásodnak.

32. Miseráveis as cidades em que teus filhos conheceram a servidão, miserável aquela que conservou teus cativos!

32. Meglakolnak a városok, ahol gyermekeid fogságban voltak, meglakol, aki elvette fiaidat.

33. Em verdade, assim como se regozijou com tua queda, e triunfou, quando de tua ruína, assim também vai gemer com a própria desolação.

33. Ahogy örült bukásodnak és ujjongott romlásodon, úgy fog bánkódni a saját pusztulásán.

34. Aniquilarei a altivez de sua numerosa população, e sua arrogância se transformará em luto,

34. Nem örülhet többé tömérdek lakójának, dicsekvése szomorúságra változik.

35. porque um fogo constante, vindo do Eterno, a atingirá e gênios maus vão persegui-la por muito tempo.

35. Az Örökkévaló tüzet bocsát rá hosszú idõre, és démonok lakóhelye marad igen sokáig.

36. Jerusalém, volta o teu olhar para o Oriente, vê a alegria que te vem de Deus.

36. Jeruzsálem, tekints kelet felé, és nézd az örömet, amely Istentõl jön.

37. Olha! Eis que voltam os filhos que viras partir. Chegam do Oriente e do Ocidente, à voz do Altíssimo, repletos da alegria que lhes dá a glória de Deus.

37. Nézd, visszatérnek fiaid, akiknek láttad távozását. Visszajönnek, s összegyûlnek kelettõl nyugatig a Szentnek parancsára, ujjonganak, mert az Isten megdicsõült.