II Samuel, 14

1. Joab, filho de Sárvia, percebendo que o coração do rei se voltava de novo para Absalão,

1. Joáb, Ceruja fia észrevette, hogy a király szíve megenyhült Absalom iránt.

2. mandou vir de Tícua uma mulher habilidosa e disse-lhe: “Põe-te de luto; toma vestes de luto e não te unjas, para pareceres uma mulher que chora um morto há muito tempo.

2. Ezért Joáb elküldött Tekoába, és hozatott onnét egy okos asszonyt. Azt mondta neki: "Tégy úgy, mintha gyászolnál. Ölts gyászruhát, ne kend be magadat olajjal, hanem viselkedjél olyan asszony módjára, aki már régóta gyászol egy halottat.

3. Virás então ter com o rei e lhe falarás assim e assim”. E Joab sugeriu-lhe o que ela deveria dizer.

3. Aztán menj be a királyhoz, és így meg így beszélj vele." S Joáb szájába adta az asszonynak a szót.

4. A mulher veio, pois, de Tícua e apresentou-se ao rei; lançou-se por terra e prostrou-se, dizendo: “Salva-me, ó rei, salva-me!”.

4. A Tekoába való asszony tehát bement a királyhoz, arcra borult a földön, hódolt elõtte és így beszélt: "Segíts rajtam, ó király!"

5. O rei disse-lhe: “Que tens?”. “Ai de mim – disse ela –, sou uma viúva. Meu marido morreu.

5. A király megkérdezte: "Mi bajod van?" "Nagy gyászban vagyok - felelte. - Meghalt az uram.

6. Tua serva tinha dois filhos. Brigaram no campo e não havendo quem os separasse, um deles feriu o outro e matou-o.

6. S volt szolgálódnak két fia. Egymásnak estek, s mivel nem volt ott senki, aki szétválasztotta volna õket, az egyikük akkorát ütött testvérére, hogy megölte.

7. E eis que agora se levanta contra a tua serva toda a família, dizendo-lhe: ‘Dá-nos o fratricida, para o matarmos em castigo do sangue do irmão que ele matou e exterminaremos o herdeiro’. Querem assim apagar a última brasa que me resta, de modo que não se conserve de meu marido nem nome, nem posteridade na terra.”

7. Erre az egész nemzetség rátámadt szolgálódra és azt mondta: Add ki, aki agyonütötte testvérét, hadd vegyük el az életét testvére életéért, akit megölt, s hadd irtsuk ki még az örököst is. Így ki akarták oltani azt a parazsat is, ami még megmaradt nekem, hogy férjemnek se neve, se utódai ne maradjanak a földön."

8. O rei disse à mulher: “Volta para a tua casa; tomarei providências a teu respeito”.

8. Erre a király azt mondta az asszonynak: "Menj haza, majd intézkedem ügyedben!"

9. Mas a mulher de Tícua disse ao rei: “Sobre mim e não sobre a casa de meu pai recaia a culpa; o rei e o seu trono serão inocentes”.*

9. Ám a Tekoába való asszony így válaszolt a királynak: "A bûn rám és családomra száll, uram és királyom, a király és trónja azonban ártatlan marad!"

10. O rei disse-lhe: “Se alguém te ameaçar, traze-o à minha presença e ele não te incomodará mais”.

10. A király azt mondta rá: "Ha valaki ezzel fenyeget, azt hozd elém, s nem zaklat tovább."

11. Ela ajuntou: “Queira o rei lembrar-se do Senhor, seu Deus, para que o vingador do sangue não agrave a desgraça, matando o meu filho!”. “Pela vida de Deus – disse ele –, não cairá um só cabelo da cabeça de teu filho!”

11. (Az asszony) azonban tovább beszélt: "Mondja hát ki a király az Úrnak, Istenének a nevét, hogy a vérbosszút álló ne törjön vesztére és ne pusztítsa el fiamat." Erre így szólt hozzá: "Amint igaz, hogy az Úr él: a fiadnak egy haja szála sem esik le a földre."

12. A mulher então disse: “Permite que a tua serva diga uma palavra ao rei, meu senhor?”. “Fala.”

12. Ám az asszony folytatta: "Mondhatna szolgálód valamit uramnak, királyomnak?" "Beszélj!" - felelte.

13. “Por que, pois, pensas fazer o mesmo contra o povo do Senhor? Pronunciando essa sentença, o rei se confessa culpado, pelo fato de não se lembrar daquele que desterrou.

13. Erre az asszony azt mondta: "Hát akkor miért forgatott olyan gondolatokat magában a király az Isten népe ellen, hogy nem engedi hazatérni azt, akit számûzött mert hisz azzal, hogy ilyen ítéletet hozott, saját magát bûnösnek mondta ki.

14. Quando morremos, somos como a água que não mais se pode recolher, uma vez derramada por terra. Deus não faz voltar uma alma. Cuide, pois, o rei, que o banido não fique mais exilado longe dele.*

14. Halandók vagyunk, olyanok, mint a víz, amelyet kiloccsantanak a földre, és nem tudnak többé összegyûjteni. Isten nem kelti életre a halottat. Így hát a királynak legyen gondja rá, hogy ne maradjon tõle számûzve, akit számûzött.

15. Se eu vim falar desse assunto ao rei, foi porque o povo me aterrou. A tua serva disse: Falarei com o rei, e talvez ele faça o que eu lhe pedir.

15. Azért jöttem s mondtam el ezeket uramnak, királyomnak, mert az emberek megijesztettek. Azt mondta magában szolgálód: Beszélek én egyszer a királlyal. Hátha megteszi a király, amit szolgálója mond neki.

16. Sim, o rei me ouvirá e me livrará da mão do homem que procura excluir-nos, a mim e ao meu filho, da herança do Senhor.

16. Mert a királynak gondja lesz rá, hogy megmentse szolgálóját annak az embernek a kezétõl, aki azon van, hogy a fiammal egyetemben kizárjon az Isten örökségébõl.

17. Que o rei – ajuntou ela – se digne pronunciar uma palavra de paz, porque o rei, meu senhor, é como um anjo de Deus para discernir o bem do mal. Que o Senhor, teu Deus, seja contigo!”

17. Azt gondolta szogálód: Uram, királyom szava majd megnyugtat. Hiszen uram, királyom olyan, mint az Isten angyala, tudja, mi jó s mi rossz. Az Úr, a te Istened legyen veled!"

18. O rei disse à mulher: “Não me escondas nada do que te vou perguntar”. A mulher respondeu: “Que o rei, meu senhor, fale”.

18. Most a király vette át a szót, s azt mondta az asszonynak: "Ne tagadj el semmit abból, amit most kérdezek tõled!" "Csak kérdezzen uram, királyom!" - felelte az asszony.

19. “Não anda a mão de Joab contigo em tudo isso?” “Por tua vida – respondeu-lhe ela –, não se pode desviar para nenhum lado o que o rei acaba de dizer! Sim, foi o teu servo Joab quem me deu ins­truções e sugeriu à tua serva tudo o que ela disse.

19. Erre a király megkérdezte: "Nem Joáb keze van benne ebben a dologban?" Az asszony azt mondta rá: "Amint igaz, uram, királyom, hogy élsz; lehetetlen attól akár jobbra, akár balra eltérni, amit uram s királyom mond! Igen, szolgád, Joáb adta nekem ezt a megbízatást, õ adta ezeket a szavakat szolgálód szájába.

20. Foi para dar a esse assunto uma nova feição que Joab fez isso. Porém tu, ó rei, meu senhor, és tão sábio como um anjo de Deus, para saber tudo o que se passa na terra!”

20. Azért tett így szolgád, Joáb, hogy más színt adjon a dolognak. De hát uram bölcs, akár az Isten angyala, úgyhogy mindent tud, ami csak történik a födön."

21. O rei disse a Joab: “A coisa está decidida. Vai, traze o jovem Absalão!”.

21. A király így szólt Joábhoz: "Jól van, megteszem. Menj és hozd vissza a fiatalembert, Absalomot."

22. Joab prostrou-se com o rosto por terra e abençoou o rei, dizendo: “Agora o teu servo reconhece que ganhou o teu favor, ó rei, meu senhor, pois que o rei cumpriu o desejo de seu servo!”.

22. Erre Joáb földig hajolt, leborult a király elõtt és magasztalta. Azt mondta: "Ma már látja szolgád, hogy tetszésre leltem szemedben, uram és királyom, mert a király teljesítette szolgája kérését."

23. Joab foi a Gessur e trouxe Absalão para Jerusalém.

23. Ezután Joáb felállt, elment Gesurba és visszahozta Absalomot Jeruzsálembe.

24. Mas o rei disse: “Que ele vá para a sua casa, pois não será admitido à minha presença!”. Absalão retirou-se para a sua casa e não se apresentou diante do rei.

24. A király azonban kijelentette: "Menjen a maga házába, s nekem ne kerüljön a szeme elé." Így hát Absalom behúzódott a házába, s nem járulhatott a király színe elé.

25. Não havia em todo o Israel homem mais belo que Absalão e que fosse tão admirado como ele. Da cabeça aos pés, não havia nele defeito algum.

25. Egész Izraelben nem volt még egy ember olyan, mint Absalom, akit a szépsége miatt úgy dicsértek volna. A talpától egész a feje búbjáig nem találtak benne semmi hibát.

26. Quando cortava o cabelo – o que fazia a cada ano, porque sua cabeleira se tornava por demais pesada –, o peso deste era de duzentos siclos, pelo peso real.*

26. Amikor lenyíratta fejérõl a haját - minden esztendõ végén lenyíratta, mert nehéz volt neki, azért hát le kellett nyíratnia -, a haja 200 sékelt nyomott a királyi mérték szerint.

27. Nasceram-lhe três filhos e uma filha, chamada Tamar, que era de grande beleza.

27. Absalomnak három fia született és egy lánya; ezt Támárnak hívták, és nagyon csinos asszony volt.

28. Absalão permaneceu em Jerusalém dois anos, antes de ser admitido à presença do rei.

28. Két évet töltött Absalom Jeruzsálemben anélkül, hogy a király színe elé kerülhetett volna.

29. Mandou chamar Joab para mandá-lo ao rei, mas ele não quis vir. Chamou-o uma segunda vez e ele recusou-se de novo.

29. Akkor Absalom elhívatta Joábot, hogy elküldje a királyhoz. De az vonakodott tõle, hogy elmenjen. Másodszor is elküldött érte, de nem akart hozzá elmeni.

30. Disse então Absalão aos seus servos: “Vede, o campo de Joab ao lado do meu, semeado de cevada? Ide e lançai-lhe fogo”. Os servos de Absalão incendiaram o campo. Os servos de Joab foram ter com ele, rasgadas as suas vestes e disseram-lhe: “Os homens de Absa­lão incendiaram o teu campo”.*

30. Ezért így szólt szolgájához: "Ismeritek Joáb szántóját az enyém mellett. Árpa van rajta. Menjetek és gyújtsátok fel!" Absalom szolgái felgyújtották a földet.

31. Joab foi então à casa de Absalão e disse: “Por que incendiaram os teus homens o meu campo?”.

31. Erre Joáb fogta magát és elment Absalom házába, s megkérdezte tõle: "Miért gyújtották fel szolgáid a földemet?"

32. Absalão respondeu: “Eu te mandei chamar, dizendo: ‘Vem, pois quero enviar-te ao rei para dizer-lhe: por que vim eu de Gessur? Seria melhor ter ficado lá’. Quero ser admitido à presença do rei; se sou culpado, que me matem!’’.

32. Absalom így válaszolt Joábnak: "Nézd, elküldtem érted és kértelek: Gyere el, mert el szeretnélek küldeni a királyhoz, hogy kérdezd meg tõle: Voltaképpen miért tértem vissza Gesurból? Jobb volna nekem, ha ott volnék! Mert most már a király színe elé szeretnék kerülni. Ha bûn terhel, hát akkor öljön meg."

33. Joab foi ter com o rei e contou-lhe tudo. Absalão foi chamado, entrou na presença do rei e prostrou-se diante dele com o rosto por terra. E o rei o beijou.

33. Joáb tehát elment a királyhoz, és átadta az üzenetet. Erre az hívatta Absalomot. El is ment a királyhoz, az földig hajolt és leborult a király elõtt. A király azonban megölelte Absalomot.