II Reis, 3

1. No décimo oitavo ano de Josafá, rei de Judá, Jorão, filho de Acab, tornou-se rei de Israel em Samaria e reinou durante doze anos.

1. Acháb fia, Jorám, Júda királyának, Jehosafátnak 18. esztendejében lett Szamariában Izrael királya, és tizenkét évig uralkodott.

2. Fez o mal aos olhos do Senhor, mas não tanto como seu pai e sua mãe, porque tirou a estela que seu pai tinha erigido a Baal.

2. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, de azért nem úgy, mint apja vagy mint anyja. Õ ugyanis lerombolta Baal oszlopait, amelyeket apja emelt.

3. Perseverou todavia nos pecados de Jeroboão, filho de Nabat, que fez pecar Israel e não se apartou deles.

3. De Jerobeámnak, Nebat fiának bûneiben, amelyekbe az Izraelt is belevitte, kitartott, és nem szakított velük.

4. Mesa, rei de Moab, possuidor de muitos rebanhos, pagava ao rei de Israel, à guisa de tributo, cem mil cordeiros e a lã de cem mil carneiros.

4. Moáb királyának, Mesának nyájai voltak, és százezer juhot szolgáltatott be adó fejében Izrael királyának, meg százezer kosról való gyapjat.

5. Morrendo, porém, Acab, ele libertou-se do rei de Israel.

5. Mihelyt azonban Acháb meghalt, Moáb királya elfordult Izrael királyától.

6. O rei Jorão saiu de Samaria e passou em revista todo o Israel.

6. Jorám király ezért egy napon kivonult Szamariából és számba vette egész Izraelt.

7. Em seguida, mandou dizer a Josafá, rei de Judá: “O rei de Moab rebelou-se contra mim; queres vir comigo para atacá-lo?”. “Sim – respondeu Josafá –, farei o que fizeres, meu povo fará o que fizer o teu, minha cavalaria fará o que fizer a tua.”

7. Ugyanakkor elküldött Júda királyához, s ezt üzente: "Moáb királya elpártolt tõlem. Hadba vonulsz-e velem Moáb ellen?" Az azt válaszolta: "Hadba vonulok, ugyanúgy, mint te, népem is, mint a te néped, lovaim is, mint a te lovaid."

8. E ajuntou: “Por onde iremos?”. “Pelo caminho do deserto de Edom.”

8. S még azt is megkérdezte: "Melyik úton vonuljunk fel ellene?" "Az Edom pusztáján vivõ úton" - felelte.

9.

9. Izrael királya tehát kivonult Júda királyával és Edom királyával. Amikor azonban hétnapi járással egy kerülõutat tettek, nem volt víz a seregnek, s a nyomába haladó jószágnak sem.

10. O rei de Israel exclamou: “Ai! O Senhor juntou aqui os três reis para entregá-los ao rei de Moab!”.

10. Akkor Izrael királya felkiáltott: "Jaj, az Úr kihívta ide ezt a három királyt, hogy a moábiták kezére adja õket!"

11. Josafá disse: “Não há por aqui algum profeta do Senhor, para por meio dele consultarmos o Senhor?”. “Sim – respondeu um dos servos do rei de Israel –, está aqui Eliseu, filho de Safat, que derramava água nas mãos de Elias.”

11. Jehosafát azonban így szólt: "Nincs itt az Úrnak valamelyik prófétája, hogy megkérdezhetnénk általa az Urat?" Izrael királyának egyik embere azt válaszolta: "Itt van Elizeus, Safát fia, aki vizet öntött Illés kezére."

12. Josafá disse: “A palavra do Senhor está com ele”. E desceram a ele Josafá, o rei de Israel, e o rei de Edom.

12. Jehosafát erre azt mondta: "Általa hallatja szavát az Úr." Izrael királya, valamint Jehosafát és Edom királya elmentek tehát hozzá.

13. Eliseu disse ao rei de Israel: “Que queres de mim, ó rei? Vai procurar os profetas de teu pai e de tua mãe”. “Não – disse-lhe o rei de Israel –, porque o Senhor reuniu aqui estes três reis para entregá-los ao rei de Moab.”

13. Elizeus azonban azt mondta Izrael királyának: "Mi dolgom veled? Menj apád prófétáihoz és anyád prófétáihoz!" De Izrael királya azt felelte: "Nem úgy! Azért hívta ide az Úr ezt a három királyt, hogy Moáb kezére adja õket?"

14. Eliseu exclamou: “Pela vida do Senhor dos exércitos a quem sirvo, se não fosse em atenção a Josafá, rei de Judá, eu não faria caso algum de ti, nem mesmo poria em ti os meus olhos.

14. Elizeus így szólt: "Úgy igaz, ahogy a seregek Ura él, akinek a szolgálatában állok: ha nem volnék tekintettel Jehosafátra, Júda királyára, bizony még csak egy pillantásra se méltatnálak.

15. Mas agora trazei-me um tocador de harpa”. Apenas fez o tocador vibrar as cordas, veio a mão do Senhor sobre Eli­seu*

15. De így kerítsetek nekem egy hárfást!" S történt, hogy amint a hárfás megpendítette a húrokat, az Úr keze megérintette,

16. e este disse: “Eis o que diz o Senhor: ‘Cavai neste vale fossas e fossas!’.

16. és így szólt: "Ezt mondja az Úr: Ássatok e patak völgyében árkot árok mellé.

17. Eis o que diz o Senhor: ‘Não sentireis vento nem vereis chuva e contudo este vale se encherá de água e bebereis vós, vossos rebanhos e vossos animais de carga’.

17. Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok majd szelet, s nem láttok esõt sem, mégis ennek a pataknak a völgye megtelik vízzel, úgyhogy ihattok, és csapataitok meg teherhordó állataitok is.

18. Porém, isto é pouco aos olhos do Senhor; ele vai entregar também Moab nas vossas mãos.

18. De ez még nem elég az Úrnak; még Moábot is kezetekre adja,

19. Destruireis todas as cidades fortes, as cidades mais importantes, derrubareis todas as árvores frutíferas, tapareis todas as fontes e cobrireis de pedras todos os campos férteis”.

19. foglaljátok el összes megerõsített városát, vágjátok ki gyümölcsfáit, tömjétek be vízforrásait, jó szántóföldeire meg hányjatok követ."

20. No dia seguinte pela manhã, à hora da oblação, desceram as águas do lado de Edom e a terra encheu-se de água.

20. S valóban, másnap abban az idõben, amikor az ételáldozatot szokás bemutatni, lám, víz közelgett Edom felõl, és az egész vidéket elárasztotta a víz.

21. Ouvindo os moabitas que aqueles reis vinham atacá-los, mobilizaram todos os que estavam na idade de pegar em armas e foram para a fronteira.

21. Amikor egész Moáb megtudta, hogy a királyok kivonultak, hogy harcba szálljanak velük, mind kiparancsolták, akik csak fegyverforgatásra alkalmasak voltak, s megszállták a határokat.

22. Na manhã seguinte, quando o sol se levantava sobre as águas, os moabitas viram diante de si as águas vermelhas como sangue.

22. Kora reggel azonban, amikor a nap felragyogott a víz fölött, odaát a vizet olyan pirosnak látták a moábiták, mint a vér.

23. “É sangue!” – exclamaram eles. “Os reis pelejaram entre si e destruíram-se mutuamente. Vamos, Moab, à presa!”

23. Ezért így szóltak: "Vér! Biztos, egymást támadták meg a királyok, és egyikük legyõzte a másikukat. Most aztán rajta, Moáb, zsákmányolni!"

24. Logo, porém, que chegaram para atacar o acampamento dos israelitas, estes levantaram-se e feriram os moabitas, que fugiram diante deles. E, enquanto os feriam, iam penetrando mais adentro na sua terra.

24. Mihelyt azonban Izrael táborához értek, Izrael elindult és rátámadt a moábitákra, úgyhogy azok megfutamodtak elõlük. Utánuk eredtek és teljesen megsemmisítették Moábot.

25. Destruíram as cidades, encheram toda a terra fértil de pedras, que cada um lançou, entupiram todas as fontes, derrubaram todas as árvores frutíferas, de modo que só ficaram as pedras da cidade de Quir-Hares, que tinha sido cercada e atacada pelos atiradores de funda.

25. A városokat lerombolták, a jó szántóföldekre ki-ki követ szórt, úgyhogy teljesen ellepte. Minden vízforrást betömtek és minden gyümölcsfát kivágtak. Végül már csak Kir-Hareszet volt hátra. A parittyások körülvették és elkezdték ostromolni.

26. Vendo o rei de Moab que perdia o combate, tomou consigo setecentos homens armados de espada para abrir caminho até o rei de Edom, mas não conseguiu.

26. Amikor Moáb királya látta, hogy nem tud nekik ellenállni, magához vett hétszáz karddal fölfegyverzett embert, hogy Arám királyához utat vágjon magának.

27. Tomando então o seu filho primogênito, que deveria reinar depois dele, ofereceu-o em holocausto sobre a muralha. Isso provocou uma tal indignação entre os israelitas, que estes se retiraram e voltaram para a sua terra.

27. De nem volt rá képes. Erre fogta elsõszülöttét, akinek királynak kellett volna lennie helyette, és a falon bemutatta égõáldozatul. De akkor iszonyú harag töltötte el Izraelt, úgyhogy elvonult, s visszatért földjére.