Judite, 6

1. A estas palavras, Holofernes encolerizou-se e disse a Aquior:

1. Amikor a tanácskozásra egybegyûlt nép lármája elült, Asszur hadseregének fõparancsnoka, Holofernesz így szólt Achiorhoz az idegenek egész serege és az ammoniták elõtt:

2. “Já que nos predisseste que a nação de Israel será defendida por seu Deus, vou mostrar-te que não há outro deus senão Nabuco­donosor:

2. "Ugyan ki vagy, Achior, te és Ammon zsoldosai, hogy prófétaként lépsz föl köztünk - mint ma is -, és azt tanácsolod, hogy ne indítsunk harcot Izrael nemzetsége ellen, mert Istenük oltalmazza õket? Ki isten Nebukadnezáron kívül? Elküldi seregét és elpusztítja õket a föld színérõl, nem menti meg õket Istenük,

3. quando os tivermos ferido a todos como a um só homem, perecerás tu também com eles pela espada dos assírios e todo o Israel desaparecerá contigo.

3. úgyhogy mi, az õ szolgái, eltiporjuk õket, mint egyetlen embert, s nem tudnak ellenállni lovaink erejének.

4. Assim apren­derás que Nabucodonosor é o senhor de toda a terra. A espada de meus soldados atravessará tuas costas e cairás trans­passado no meio dos feridos de Israel. Não respirarás mais senão para ser exterminado com eles.

4. Elsöpörjük õket mindenestül. Hegyeik megrészegednek vérüktõl, síkságaik megtelnek halottjaikkal. Lábuk ina nem lesz képes vinni õket elõttünk, végképp elpusztulnak - mondja Nebukadnezár király, az egész föld ura. Mert õ szólt, és szavai nem maradhatnak üres szavak.

5. Se crês na verdade de tua profecia, não desanimes; muda a palidez de tua face, se pensas que minhas palavras não se podem realizar.

5. Te pedig, Achior, Ammon zsoldosa, aki kiejtetted ezeket a szavakat egy esztelen pillanatodban, a mai naptól kezdve nem látod többé színemet addig, amíg bosszút nem állok ezen a fajtán, amely Egyiptomból vonult ki.

6. E para que saibas que terás a mesma sorte que eles, serás desde já associado a esse povo, a fim de sofreres com eles os golpes de minha vingança, quando minha espada infligir-lhes o castigo que merecem”.

6. Akkor katonáim kardja és szolgáim lándzsája átjárja testedet. A sebesültjeik sorában esel el, amikor majd Izrael ellen fordulok.

7. Então, Holofernes ordenou aos seus homens que prendessem Aquior e o levassem a Betúlia para entregá-lo nas mãos dos israelitas.*

7. Szolgáim most elvisznek a hegyvidékre, és otthagynak a hegyszoros egyik városa közelében.

8. Os escravos de Holofernes tomaram-no e se foram através da planície. Ao se aproximarem dos montes, porém, saíram contra eles os atiradores de funda

8. Úgy pusztulsz el, hogy részesedsz romlásukban.

9. e eles desviaram-se para os lados da montanha, onde ataram Aquior a uma árvore pelas mãos e pés. Abandonaram-no ali amarrado e voltaram para o seu senhor.

9. Ha csakugyan él szívedben a remény, hogy úgysem tiprom el õket, ne essék be arcod. Szóltam és szavaim nem maradnak beteljesületlen!"

10. Ora, os israelitas que desciam de Betúlia encontraram-no e, soltando-o, levaram-no para a cidade. Puseram-no no meio do povo e perguntaram-lhe o motivo por que os assírios o deixaram amarrado.

10. Holofernesz megparancsolta a sátrában szolgálatot teljesítõ embereknek, hogy ragadják meg Achiort, és vigyék Betiluához, és adják Izrael fiainak kezére.

11. Naquele tempo, Betúlia era governada por Ozias, filho de Micas, da tribo de Simeão e por Carmi, também chamado Gotoniel.

11. Szolgái erre megragadták, és kivitték a táborból a síkságra. Onnan a hegyvidék felé vettek irányt és eljutottak a Betiluával szemközti forrásokhoz.

12. E, estando no meio dos anciãos e em presença de todo o povo, Aquior contou tudo o que tinha respondido quando Holofernes o interrogara e como a gente de Holofernes quis matá-lo por ter ele falado assim;

12. Amikor a város lakói meglátták õket, fegyvert ragadtak, és a városból kivonultak a hegygerincre. A parittyások köveket hajigáltak, hogy megakadályozzák elõhaladásukat.

13. e como Holofernes, encolerizado, ordenara que ele fosse por esse motivo entregue aos israelitas, a fim de que, após a vitória sobre eles, ele fizesse perecer também Aquior com diversos suplícios, porque ele dissera que o Deus do céu era o defensor de Israel.

13. Erre meglapultak a hegyoldalon, Achiort megkötözték, és ott hagyták a hegy lábánál, maguk meg visszatértek urukhoz.

14. Após essa narração de Aquior, todo o povo se prostrou com o rosto por terra em adoração diante do Senhor e todos, unidos de coração, oraram ao Senhor com gemidos e prantos:

14. Izrael fiai lejöttek városukból, megálltak mellette, feloldották köteleit, Betiluába vitték, s a város vezetõi elé állították.

15. “Senhor – disseram eles –, Deus do céu e da terra, vede o seu orgulho e olhai para a nossa humilhação. Lançai os vossos olhos sobre os vossos fiéis. Mostrai que não abandonais aqueles que confiam em vós, mas que humilhais os que presumem de si mesmos e se gloriam do seu poder”.

15. Akkoriban a Simeon törzsébõl való Mikeásnak a fia, Uzija, valamint Gotoniel fia, Chabrisz és Melchiel fia, Charmisz voltak az elöljárók.

16. Acabada a lamentação e terminada a prece do povo, que durou um dia todo, encorajaram Aquior, dizendo:

16. Összehívták a város véneit. A gyülekezetbe a fiatalok és az asszonyok is elmentek. Achiort középre állították a nép közé, és Uzija megkérdezte tõle, hogy mi történt.

17. “O Deus de nossos pais, cujo poder proclamaste, te concederá a recompensa de veres tu a ruína deles.

17. Achior beszélni kezdett, és elmondta nekik Holofernesz haditanácsának határozatát, továbbá azt, hogy õ mit mondott az asszír vezérek elõtt, s Holofernesz milyen kérkedve beszélt Izrael háza ellen.

18. Quando o Senhor, nosso Deus, tiver livrado os seus servos, que ele esteja também contigo no meio de nós, a fim de que vivas, tu e os teus, conosco, como for do teu agrado”.

18. A nép leborult, és imádta Istent. Így könyörögtek:

19. Então, Ozias, despedida a assembleia, recebeu Aquior em sua casa e ofereceu-lhe uma grande ceia.

19. "Urunk, égnek Istene, nézd, milyen mérhetetlenül gõgösek, és könyörülj nemzetünkön megalázottságában! Fordítsd arcodat ezen a napon azok felé, akik neked vannak szentelve."

20. E foram convidados a ela todos os anciãos, (pois já) tinha terminado o jejum e comeram juntos alegremente.

20. Aztán megvigasztalták Achiort és elhalmozták dicsérettel.

21. Depois foi convocado todo o povo e oraram durante toda a noite no lugar onde estavam reunidos, pedindo socorro ao Deus de Israel.

21. A gyûlés végeztével Uzija befogadta házába, és lakomát rendezett a véneknek. Egész éjszaka könyörögtek Izrael Istenének segítségéért.