1 Dávid tovább ment, és Adullam barlangjába menekült. Ennek hírét vették testvérei és egész családja; lementek és csatlakoztak hozzá.
2 S azok is mind köré gyûltek, akik szorongatott helyzetben voltak, akik el voltak adósodva vagy akik elégedetlenkedtek; és õ a vezérük lett. Mintegy négyszáz ember tartott vele.
3 Onnan Dávid Moáb (földjére) ment, Micpába. Így szólt Moáb királyához: "Engedd meg, hogy atyám és anyám itt maradjanak nálad, amíg meg nem tudom, mi a terve velem Istennek."
4 S otthagyta õket Moáb királyánál, úgyhogy ott maradtak mindaddig, amíg Dávid rejtekhelyen volt.
5 Gád próféta azonban így szólt Dávidhoz: "Ne maradj a rejtekhelyeden, hanem menj és költözz Júda vidékére." Dávid tehát elindult és Heret erdeibe ment.
6 Amikor Saul megtudta, hogy rátaláltak Dávidra és azokra az emberekre, akik hozzászegõdtek - Saul épp Gibeában volt, és a szent hely tamariszkusza alatt ült, a kezében lándzsát tartva, tisztjei körében -,
7 akkor Saul így szólt tisztjeihez, akik körülötte álltak: "Figyeljetek ide, Benjamin fiai! Tán nektek adja Izáj fia a szántóföldeket meg a szõlõket, és megtesz benneteket ezer ember parancsnokává és száz ember parancsnokává,
8 hogy mind összeesküsztök ellenem? Senki se adta tudtomra, hogy a fiam szövetkezett Izáj fiával. Senki sem volt részvéttel irántam, hogy elárulta volna: a fiam felbujtotta ellenem szolgámat, ahogy ma áll a dolog."
9 Akkor megszólalt az edomita Doeg, aki ott állt Saul tisztjei mellett, és azt mondta: "Láttam, amint Izáj fia Nobba ment, Achitub fiához, Achimelechhez.
10 Az megkérdezte felõle az Urat és ellátta élelemmel, s a filiszteus Gólját kardját is odaadta neki."
11 Erre a király odahívatta Achitub fiát, Achimelech papot s az egész nemzetséget, Nob papjait. Mind megjelentek a király elõtt.
12 Saul így szólt: "Hallgass ide, Achitub fia!" "Itt vagyok, uram!" - felelte.
13 És Saul folytatta. "Miért esküdtetek össze, te és Izáj fia ellenem? Adtál neki kenyeret, kardot, és megkérdezted felõle az Istent, úgyhogy ellenségemmé válhatott, amint az bekövetkezett."
14 Achimelech így válaszolt a királynak: "Szolgáid közül ki fogható Dávidhoz? Hûséges, a király veje, testõrséged feje, akit mindenki tisztel házadban.
15 Hát csak most kezdtem el felõle kérdezni az Urat? Igazán nem! Ne fogjon rá a király szolgájára és atyám egész házára semmit! Hiszen szolgád mit sem tudott mindebbõl."
16 De a király kijelentette: "Meghalsz, Achimelech, te és egész házad népe!"
17 Aztán a király megparancsolta fullajtárjainak, akik körülötte álltak: "Induljatok, és öljétek meg az Úr papjait! Segítségére voltak Dávidnak, s bár tudták, hogy menekül, nem vezettek a nyomára." De a király szolgái vonakodtak kezet vetni rájuk és az Úr papjait felkoncolni.
18 Erre a király megparancsolta Doegnak: "Lépj elõ, és öld meg a papokat!" És az edomita Doeg elõlépett, és felkoncolta a papokat! Nyolcvanöt vászon efodot viselõ férfit megöletett azon a napon.
19 A papok városát, Nobot is kardélre hányta, férfiakat és nõket, gyerekeket és csecsemõket, barmokat, szamarakat és juhokat egyaránt.
20 Csak Achitub fiának, Achimelechnek egyik fia menekült meg; Ebjatárnak hívták és Dávidhoz menekült.
21 Ebjatár hírül vitte Dávidnak, hogy Saul felkoncoltatta az Úr papjait.
22 Dávid azt mondta neki: "Tudtam én azt már akkor, hogy az edomita Doeg elárul Saulnak, hiszen ott volt. Így most én vagyok a felelõs atyádfiai életéért.
23 Maradj itt nálam és ne félj! Mert aki az életedre tör, az nekem is az életemre tör. Itt védelmem alatt állsz."
Versículos relacionados com Sámuel I. könyve, 22:
1 Samuel 22 elmondja David menekülését Adulão -ba, ahol másokkal találkozik, akiket elégedetlen és elnyomott, akik csatlakoznak hozzá. A fejezet kiemeli a DoEG, Edomita árulását is, amely tájékoztatja Saulot Dávid és követői jelenlétéről Adulão -ban, amely mészárlást eredményez. Az alábbiakban öt vers található az 1 Samuel 22 -ben tárgyalt témákhoz:
Zsoltár 57:1 - "Irgalmas rám, Istenem, irgalmas vagyok, mert a lelkem bízik benned; és a szárnyak menedékének árnyékában, amíg a balesetek elmúlnak." Ezt a zsoltárt Dávid írta a Saul menekülése során, és megmutatja Istenbe vetett bizalmát, hogy megvédje őt a veszély és a szorongás idején.
Példabeszédek 18:10 - "Az Úr neve erős torony; az igazlelkű futás neki és biztonságban." Ez a vers kiemeli azt a biztonságot, amely bizalommal bír az Úr nevében, és menedéket keres benne.
János 15:18-19 - "Ha a világ utál téged, akkor tudd, hogy először utáltál. Ha a világból származik, a világ szeretni fogja, mi volt a tiéd, de mert nem vagy a világ, mielőtt választanám. A világból ezért gyűlöli a világ. " Jézus ezeket a szavakat beszélt tanítványaival, és Dávidra és követőire vonatkoznak, akiket Saul és emberei üldöztek és utáltak.
Máté 10:23 - "Amikor ezért üldöznek téged ebben a városban, egy másikba rohantam; mert azt mondom, hogy nem fogja befejezni Izrael városait, mielőtt az ember fia jön." Jézus ilyen szavai arra utasítják tanítványait, hogy meneküljenek és menjenek el másutt, amikor üldözik őket, pontosan ezt tették Dávid és követői, amikor elmenekülnek Adullambe.
Zsidók 13:5-6- "" Legyen az életed mentesül a kapzsiság alól, elégedett azzal, ami van; mert ő maga mondta, nem hagyom, hogy nem fogok segíteni Az én segítőm, és nem fogok félni, mit tehet velem az ember. " Ezek a versek arra ösztönzik a hívõket, hogy ne engedjék be a kapzsiságnak, és bízzanak az Úrban, mint segítőjében és védelmezőjében, csakúgy, mint Dávid a Saul menekülése során.
Kapitel: