1 Most mégis halld, szolgám, Jákob, Izrael, akit kiválasztottam!
2 Ezt mondja az Úr, aki teremtett, aki anyád méhében alkotott, a gyámolod: Ne félj szolgám, Jákob, Jesurun, akit kiválasztottam.
3 Mert elárasztom vízzel a tikkadt mezõt, és bõvízû patakokkal a kiaszott földet. Kiárasztom lelkemet utódaidra, és áldásomat gyermekeidre.
4 Úgy sarjadzanak majd, mint a fû a forrás közelében, mint a fûzfák a vízfolyások mellett.
5 Az egyik így szól majd: "Én az Úré vagyok", a másik meg Jákob nevét viseli. Ez azt írja kezére: "Úr", az meg Izrael nevével dicsekszik.
6 Ezt mondja Izrael Királya s Megváltója, a Seregek Ura: Én vagyok az elsõ és az utolsó, rajtam kívül nincs más isten.
7 Ki hasonlít hozzám? Álljon fel és szóljon: jelentse be és igazolja magát elõttem! Ki adta hírül a jövõt már kezdettõl fogva? Mondja el hát nekünk, ami ezután történik!
8 Ne féljetek, ne rettegjetek: Nemde régtõl fogva megmondtam és kijelentettem nektek, ti vagytok a tanúim: Van-e más isten rajtam kívül? És van-e más Szikla? Nem tudok róla.
9 A bálványkészítõk mind semmik. Tetszetõs alkotásaik is haszontalanok. Akik ilyeneket szolgálnak, nem látnak és nem értenek, ezért szégyent vallanak.
10 Aki bálványt csinál és bálványképet önt magának, annak nem lesz belõle semmi haszna.
11 Igen, tisztelõik mind csalódnak majd, a készítõik meg szégyent vallanak. Gyûljenek mind össze, álljanak elõ! Megrettennek és megszégyenülnek mindannyian.
12 A kovács ott dolgozik az izzó szénparázs fölött, és kalapálja mûvét. Erõs karral alakítja, amíg meg nem éhezik, s el nem fárad; közben vizet sem iszik, egészen ellankad.
13 Az ács mérõzsinórt feszít ki, írószerszámával vázlatot csinál, majd vésõjével alakítani kezdi a fát, és formát ad neki a körzõ vonalai szerint. Valamilyen emberi képmást alakít ki belõle, emberi arcvonásokat kölcsönöz neki, hogy majd valamelyik templomban lakjék.
14 Egy másik meg cédrusfát vág ki, vagy ciprust és tölgyet vesz elõ, amelyet az erdõ fái közül választott magának. Vagy pedig fenyõfát ültet. Ezt az esõ fölneveli,
15 hogy az embernek legyen tüzelõje. Vesz belõle, hogy melegedjék mellette, vagy hogy a tüzénél kenyeret süssön magának. Aztán istent is alkot belõle és imádja; bálványt csinál és leborul elõtte.
16 A fa egyik részét elégeti a tûzön, a parazsán húst süt magának és jóllakik. Amikor kimelegszik, így beszél: "Jaj, de melegem lett, érzem a tüzet!"
17 A megmaradt fából meg istent készít, bálványt csinál magának. Aztán meghajlik elõtte, leborul, és így fohászkodik hozzá: "Segíts rajtam, mert te vagy az én istenem!".
18 Az ilyenek bizony nem tudnak és nem értenek semmit. Szemük zárva van, hogy ne lássanak, a szívük meg csupa értetlenség.
19 Nem akad köztük, aki elgondolkodna; akiben értelem és belátás volna és így szólna: "A felét elégettem a tûzben, a parazsán kenyeret sütöttem, sõt húst is sütöttem és megettem. A maradékából meg bálványt faragjak, hogy egy fatuskó elõtt boruljak le?"
20 Aki a hamuban leli kedvét, azt álnok szíve vezette félre, de nem menti meg az életét, mert nem mondja: "Nem valami hamisság az, amit a jobbomban tartok?"
21 Gondolj ezekre, Jákob, és arra, hogy a szolgám vagy, Izrael! Én alkottalak, a szolgám vagy. Nem feledkezem el rólad, Izrael.
22 Elsöpröm gonoszságaidat, mint a felhõt, és vétkeidet, mint a ködöt. Térj vissza hozzám: megváltottalak.
23 Ujjongjatok, egek, mert az Úr végbevitte tettét; zengjetek dalt örömötökben, földnek mélységei, énekeljetek, hegyek, s te, erdõ, a fákkal egyetemben, mert az Úr megváltotta Jákobot, és dicsõsége felragyogott Izraelben.
24 Így szól az Úr, a te Megváltód, aki anyád méhében alkotott: Én vagyok az Úr, a mindenség teremtõje; én terjesztettem ki az egeket egyedül, és amikor a földet megformáltam, nem volt szükségem segítségre.
25 Én hiúsítottam meg a jósok jeleit, és a jövendõmondók hamisságát feltárom; én kényszerítem meghátrálásra a bölcseket, és én mutatom meg: tudományuk mily haszontalan.
26 Én teljesítem be szolgám szavát, és valósítom meg hírnököm tervét. Én mondom ki: Jeruzsálem legyen lakottá! És: Júda városai épüljenek föl! S romjaikat valóban helyreállítom.
27 Én parancsolom meg az óceánnak: Száradj ki! És elapasztom folyóidat is.
28 Én mondom Cirusznak: Pásztorom vagy! Teljesíted majd mindenben akaratomat. S azért azt mondod: Jeruzsálem épüljön újjá! És: A templomnak rakják le alapjait!
Versículos relacionados com Izajás könyve, 44:
Az Ézsaiás 44. fejezete Isten üzenetével kezdődik Izrael népének, emlékeztetve őket, hogy ő az ő alkotója és megújítója, és hogy nem imádhatják a bálványokat vagy a más istenekbe való bizalmat. Isten megígéri, hogy megáldja és helyreállítja Izraelt, és hogy nem kell félniük, mert velük van. Ezután az Ézsaiás 44 -ben tárgyalt témákkal kapcsolatos öt vers:
Zsoltár 115:4-7: "Bálványuk ezüst és arany, az ember kezének munkája. Van szájuk, de nem beszélnek; vannak szemük, de nem látják; fülük van, de nem hallják; Van orruk, de nem szaguk. " Ez a zsoltár leírja azokat a bálványokat, amelyeket az emberek imádnak, ellentmondva őket az igazi Istennel, aki él és aktív.
ApCsel 17:24-25: "Az a Isten, aki elkészítette a világot, és mindaz, ami van, a menny és a föld ura, nem lakik az emberek kezei által készített templomokban, és az emberi kezek sem szolgálják ki, mintha szükség lenne Valaminek, mert ő maga is mindenkinek életet, lélegzetet és mindent ad. " Pál ezt a beszédet Athénban használja, hogy elmagyarázza, hogy az igazi Isten minden alkotója, és nem korlátozható egy templomra vagy képre.
Jeremiás 10:6-7: "Nem vagy olyan, mint te, Uram; nagyszerű vagy, és nagyszerű a neved a hatalomban. Ki nem fog félni tőled, ó Nemzetek királya? Minden bölcs nemzet, és az egész királyságában, ott, ott nem más módja neked. " Jeremiah Isten nagyságáról és egyediségéről beszél, amely minden más istennél vagy bálványnál jobb.
János 14:6: "Jézus válaszolt neki: én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jön az Atyához, csak nekem." Jézus kijelenti, hogy ő az egyetlen módja annak, hogy megismerje Istent és örök életet éljen, megerősítve az Ézsaiás 44 üzenetét arról, hogy bízni kell Istenben, és nem más istenekben.
Efézusok 2:10: "Mert mi vagyunk a sajátja, Jézus Krisztusban, jó cselekedetekért teremtve, amelyet Isten korábban felkészült ránk, és akar." Pál az Isten teremtményeinek identitásáról beszél, amelyet azért hoztak létre, hogy jót tegyenek és dicsőítsék őt, összhangban az Ézsaiás 44 üzenetével arról, hogy fontos az Isten, mint Teremtőnk és Megváltónk felismerése.
Kapitel: