Judite, 13

1. Anoiteceu. Os oficiais apressaram-se em voltar aos seus aposentos. Vagao fechou as portas do quarto e foi-se.

1. Amikor már késõre járt az idõ, szolgái igyekeztek elmenni. Bagoasz eltessékelte urától, akik még ott voltak, aztán kívülrõl bezárta a sátrat. Nyugovóra tértek, mert mindnyájan fáradtak voltak, hiszen a lakoma sokáig tartott.

2. Estavam todos embriagados pelo vinho.

2. Judit egyedül maradt a sátorban Holofernesszel, aki a bortól megrészegedve hevert az ágyán.

3. Judite ficou só no seu quarto,

3. Judit meghagyta szolgálójának, hogy legyen a hálószoba közelében, s mint mindennap, most is várja, míg ki nem jön. Azt mondta ugyanis neki, hogy kimegy imádkozni, amint Bagoasznak is azt mondta.

4. enquanto Holofernes repousava em seu leito, mergulhado em vinho.

4. Mindnyájan eltávoztak Holofernesztõl, és nem maradt a hálószobában se kicsi, se nagy. Judit odalépett Holofernesz ágya mellé, s így szólt szívében: "Uram, minden erõnek Istene, tekints ebben az órában kezem mûvére s magasztald fel Jeruzsálemet!

5. Judite ordenou à sua serva que ficasse do lado de fora do quarto, vigiando.

5. Itt van ugyanis a pillanat örökséged megmentésére, mûvem végrehajtására, ellenségeid eltiprására, akik fölkeltek ellenünk."

6. De pé ao lado do leito, movendo em silêncio os lábios, ela orou com lágrimas a Deus, dizendo:

6. Ezzel az ágy oszlopához lépett, amely Holofernesz fejénél volt, fogta (Holofernesz) kardját, majd ágyához érve megragadta fején a hajat és így szólt:

7. “Senhor, Deus de Israel, dai-me força. Olhai agora o que vão fazer minhas mãos, a fim de que, segundo a vossa promessa, levanteis a vossa cidade de Jerusalém e eu realize o que acreditei ser possível graças a vós”.

7. "Adj erõt, Uram, Izrael Istene a mai napon!"

8. Dizendo essas palavras, aproximou-se da coluna que estava à cabeceira do leito e tomou a espada que ali estava pendurada;

8. Aztán minden erejével kétszer lesújtott a nyakára és levágta a fejét.

9. desembainhou-a e, tomando os cabelos de Holo­fernes, disse: “Senhor, dai-me força neste momento!”.

9. Testét lehengergette az ágyról, aztán levette az oszlopról a függönyt. Valamivel késõbb kilépett és odaadta szolgálójának Holofernesz fejét.

10. Feriu-o duas vezes na nuca e decepou-lhe a cabeça. Desprendeu em seguida o cortinado das colunas e rolou por terra o corpo mutilado.

10. Az betette táskájába, és szokásukhoz híven mindketten elmentek imádkozni. Áthaladtak a táboron, végigmentek a völgyön, megmászták Betilua lejtõjét és eljutottak kapuihoz.

11. Feito isso, saiu e deu à sua serva a cabeça de Holofernes para que a colocasse dentro da sacola de provisões.

11. Judit már messzirõl odakiáltott a kapuõröknek: "Nyissátok ki, nyissátok ki a kaput! Az Úr, a mi Istenünk velünk van, hogy megmutassa erejét Izraelben és hatalmát ellenségeivel szemben, amint ma is megtette."

12. Depois saíram ambas, como de costume, como se fossem para a oração. Atravessaram o acampamento, contornaram o vale e chegaram às portas da cidade.

12. Amikor a város lakói meghallották a hangját, sietve lejöttek városuk kapujához és összehívták a város elöljáróit.

13. De longe, Judite gritou aos guardas das portas: “Abri a porta, porque Deus está conosco; ele manifestou o seu poder em favor de Israel”.

13. A legkisebbtõl a legnagyobbig mind összesereglettek, mert már nem remélték, hogy visszajön. Kinyitották a kaput és beengedték õket. Aztán tüzet gyújtottak, hogy lássanak, és körülállták õket.

14. Ouvindo essas palavras, os homens chamaram os anciãos da cidade.

14. Ekkor Judit harsány hangon így szólt hozzájuk: "Dicsõítsétek Istent, dicsõítsétek! Dicsõítsétek Istent, mert nem fordította el irgalmát Izrael házától, hanem ma éjszaka kezem által eltiporta ellenségeinket!"

15. Toda a população correu para ela, desde o menor até o maior, porque não esperavam mais que ela voltasse.

15. Majd kivette a táskából a fejet, megmutatta nekik és így szólt: "Lám, Holofernesznek, az asszír sereg vezérének a feje, és itt a függöny is, ami mögött részegen feküdt. Isten egy asszony keze által sújtotta le.

16. Juntaram-se todos ao redor dela com tochas acesas. Judite, subindo a um lugar mais alto, pediu que se fizesse silêncio. Todos se calaram.

16. Amint igaz, hogy él az Úr, aki megoltalmazott utamon, tekintetem rászedte ugyan ezt az embert, a vesztére, de azért nem követett el bûnt, nem szennyezett be és nem gyalázott meg."

17. “Louvai ao Senhor, nosso Deus – disse-lhes ela –, que não abandonou os que puseram nele a sua esperança,

17. Mérhetetlen lelkesedés kerítette hatalmába az egész népet, úgyhogy leborult és magasztalta Istent, ezekkel a szavakkal: "Áldunk, Istenünk, mert ezen a napon megsemmisítetted néped ellenségeit!"

18. e que cumpriu pelas mãos de sua serva a sua promessa de misericórdia à casa de Israel; esta noite ele matou por minha mão o inimigo de seu povo.”

18. Uzija pedig így szólt Judithoz: "Áldjon meg, leányom, a Magasságbeli Isten a föld minden asszonyánál jobban! S legyen áldott Isten, az Úr, az ég és a föld Teremtõje. Õ vezérelt, hogy fejét vedd ellenségeink vezérének!

19. Então, tirando da sacola a cabeça de Holofernes, mostrou-a e disse-lhe: “Eis a cabeça de Holofernes, marechal do exército assírio; eis também o cortinado do balda­quino onde se achava deitado, ébrio a cair, quando o Senhor, nosso Deus, o feriu pela mão de uma mulher.

19. A bizalom, amirõl bizonyságot tettél, nem vész ki soha az emberek szívébõl, hanem mindörökké megemlékeznek az Isten hatalmáról.

20. Mas juro-vos, pelo mesmo Senhor, que o seu anjo me protegeu, tanto ao partir, como ao demorar-me lá e como ao voltar e o Senhor não permitiu que sua serva fosse manchada: ele recon­duziu-me a vós livre de toda a mancha de pecado, cheia de alegria por sua vitória, pela minha salvação e pela vossa libertação.

20. Fordítsa ezt Isten örök dicsõségedre és áldjon meg minden jóval, mivel nem kímélted életedet, amikor megaláztatásban volt részünk, s megakadályoztad pusztulásunkat, mert az igaz úton jártál, Istenünk színe elõtt." Az egész nép ráfelelte: "Úgy legyen! Úgy legyen!"

21. Dai-lhe glória todos vós, porque é bom, porque a sua misericórdia é eterna!”.

21.

22. Então, todos, adorando o Senhor, disseram a Judite: “O Senhor te abençoou com o seu poder, porque ele por ti aniquilou os nossos inimigos”.

22.

23. Ozias, príncipe do povo de Israel, acrescentou: “Minha filha, tu és bendita do Senhor, Deus Altíssimo, mais que todas as mulheres da terra.

23.

24. Bendito seja o Senhor, criador do céu e da terra, que te guiou para cortar a cabeça de nosso maior inimigo!

24.

25. Ele deu neste dia tanta glória ao teu nome, que nunca o teu louvor cessará de ser celebrado pelos homens, que se lembrarão eternamente do poder do Senhor. Ante os sofrimentos e a angústia de teu povo, não poupaste a tua vida, mas salvaste-nos da ruína, em presença de nosso Deus.”

25.

26. E todo o povo respondeu: “Assim seja! Assim seja!”.

26.

27. Mandaram então vir Aquior e Ju­dite disse-lhe: “O Deus de Israel, de quem testemunhaste que toma vingança dos seus inimigos, cortou esta noite por minha mão a cabeça de todos os infiéis.

27.

28. Para provar-te que assim é, eis a cabeça de Holofernes que, na insolência de seu orgulho, desprezava o Deus de Israel e te ameaçava de morte, dizendo: Quando o povo de Israel for vencido, mandarei passar-te a fio de espada”.

28.

29. Vendo a cabeça de Holofernes, Aquior foi tomado de pavor e caiu com o rosto por terra, sem sentidos.

29.

30. Quando recobrou os sentidos e voltou a si, jogou-se aos pés de Judite em sinal de reverência e disse: “Sê bendita de teu Deus em todas as tendas de Jacó, porque o Deus de Israel será glorificado por causa de ti entre todas as nações que ouvirem o teu nome”.

30.