Isaías, 24

1. Eis que o Senhor devasta a terra e a torna deserta, transtorna a sua face e dispersa seus habitantes.*

1. Íme, az Úr elpusztítja a földet, kopárrá teszi és elcsúfítja a színét, lakóit pedig messze szétszórja.

2. Isso acontece ao sacerdote como ao leigo, ao senhor como ao escravo, à senhora como à serva, ao vendedor como ao comprador, ao que empresta como ao que toma emprestado, ao credor como ao devedor.

2. A pap úgy jár majd, mint a nép, az úr, mint a szolgája, s az úrnõ, mint a szolgálója. Az eladó olyan lesz, mint a vásárló, a kölcsönadó, mint a kölcsönvevõ, és a hitelezõ olyan, mint az adós.

3. A terra será totalmente devastada, inteiramente pilhada, porque o Senhor assim o decidiu.

3. A föld elpusztul, s úgy jár, mint akit kifosztottak. Igen, az Úr mondta ki ezt ellene.

4. A terra está na desolação, murcha; o mundo definha e esmorece, e os chefes do povo estão aterrados.*

4. Gyászba borul, elhervad a föld, a földkerekség elhervad, elsorvad, s elenyészik az ég is a földdel együtt.

5. A terra foi profanada por seus habitantes, porque transgrediram as leis, violaram as regras e romperam a aliança eterna.*

5. Tisztátalanná lett ugyanis a föld lakóinak lába miatt, mert áthágták a törvényt, megszegték a parancsokat, s megtörték az örökre szóló szövetséget.

6. Por isso, a maldição devora a terra e seus habitantes expiam suas penas; os habitantes da terra são consumidos, um pequeno número de homens sobrevive.

6. Ezért átok emészti meg a földet, és megbûnhõdnek, akik rajta laknak. Tûz emészti meg a föld lakóit, és csak kevesen maradnak életben.

7. O mosto está triste, a vinha, murcha, e os que tinham o coração em alegria suspiram.

7. Gyászol majd a must, elfonnyad a szõlõtõ, sóhajtoznak mind a vidám szívûek.

8. O som alegre dos tamborins cessou, os risos morreram e o som alegre da cítara calou-se.

8. Elhallgat a vidám dobszó, a vigadozók zaja elcsöndesül, s a hárfa hangja is elhal.

9. Não se canta mais bebendo vinho. O licor é amargo ao bebedor.

9. Nem isznak többé dalolva bort, s keserû lesz az ital a mulatozóknak.

10. A cidade desordenada está em ruínas, todas as casas fechadas, para que ninguém possa entrar nelas.

10. Romba dõl a pusztulásra ítélt város, bezárt házaiba senki be nem léphet.

11. Gritam nas ruas: Não há mais vinho! Acabada a alegria, o regozijo foi banido da terra.

11. Panaszszó hallatszik utcáin: Nincs többé bor, vége minden vidámságnak, az öröm elköltözött a földrõl.

12. Na cidade só restam escombros e a porta arrombada está em pedaços,

12. Csak pusztulás maradt a városban, kapui is romokban hevernek.

13. pois isso acontece na terra, no meio dos povos, como com as oliveiras que alguém vareja, como com as uvas que, acabada a vindima, alguém rebusca.

13. Éppúgy lesz majd a földön a nemzetek között, mint amikor leverik a bogyót az olajfákról, és a szüret elmúltával összeböngészik a szõlõt.

14. Eles elevam a voz e cantam, do lado do mar aclamam a majestade do Senhor:

14. De õk örömükben dicséretet zengenek, ujjonganak a tenger felõl az Úr fölségének.

15. “Glorificai, pois, ao Senhor, nas regiões da luz, e, nas ilhas do mar, o nome do Senhor, Deus de Israel”.*

15. A szigeteken is az Urat áldják; a tenger szigetein az Úr nevét, Izrael Istenének nevét dicsõítik.

16. Dos confins da terra, ouvimos cantar: “Honra ao justo!”. Eu, porém, disse: “Infeliz de mim, infeliz de mim! Ai de mim! Os salteadores saqueiam, os salteadores obstinam-se na pilhagem”.*

16. A föld határáról halljuk az énekszót: Legyen dicsõség az Igaznak! Hanem én azt mondom: "Elég már, elég! Jaj az árulóknak, akik hûtlenül járnak el, az árulóknak, akik mindenestül hûtlenek!"

17. O terror, a fossa e a cilada vão apanhar-te, habitante da terra.

17. Rettegés, verem és tõr vár rád, lakója a földnek!

18. O que fugir para escapar do terror cairá na fossa, o que se livrar da fossa será preso no laço. Porque as comportas lá do alto se abrirão e os fundamentos da terra serão abalados.

18. Aki elmenekül a rettegés hangja elõl, az verembe esik. És aki kimászik a verembõl, azt tõr fogja meg. Bizony, megnyílnak az ég zsilipjei, és meginognak a föld alapjai.

19. A terra é feita em pedaços: estala, fende-se, é sacudida,

19. Recseg-ropog és megreped a föld, meghasad és megrendül a föld.

20. cambaleia como um homem embriagado e balança como uma rede. Seus crimes pesam sobre ela, e ela cairá para não mais se levantar.

20. Inog a föld, mint a részeg, s leng, mint a hevenyészett kunyhó. Úgy ránehezedik gonoszsága, hogy elesik, s többé már nem kel föl.

21. Naquele tempo, o Senhor, lá do alto, examinará a milícia celeste e os reis do mundo, sobre a terra.*

21. Azon a napon majd meglátogatja az Úr az ég seregét fenn a magasban, és a föld királyait lenn a földön.

22. Serão amontoados como prisioneiros num calabouço, serão encerrados numa prisão, e, depois de muitos dias, serão castigados.

22. Összegyûjti õket, mint foglyokat egy veremben, bebörtönzi, s hosszú idõ múltán megbünteti õket.

23. A lua corará de vergonha e o sol empalidecerá, porque o Senhor dos exércitos reinará sobre o monte Sião e em Jerusalém, e sua glória resplandecerá diante de seus anciãos.

23. Akkor elpirul a hold, a nap megszégyenül, mert a Seregek Ura trónjára lép a Sion hegyén, Jeruzsálemben, és felragyog dicsõsége véneinek színe elõtt.