1. Az Úr keze fölöttem volt; és lelke által az Úr kivezérelt és a síkságra vitt, amely tele volt csontokkal.

2. Körbevezettek köztük mindenfelé, és tömérdek volt belõlük a mezõn, és teljesen ki voltak száradva.

3. Így szólt hozzám: "Emberfia, életre kelnek még ezek a csontok?" Így feleltem: "Uram, Istenem, te tudod."

4. Ekkor így folytatta: "Jövendölj ezekrõl a csontokról! Így beszélj: Ti kiszáradt csontok, halljátok az Úr szavát!

5. Ezt üzeni az Úr, az Isten ezeknek a csontoknak: Nézzétek, éltetõ leheletet adok belétek, és megelevenedtek.

6. Ellátlak inakkal és beborítlak hússal benneteket; bõrt húzok rátok és éltetõ leheletet adok nektek, és élni fogtok. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr."

7. Jövendöltem, amint a parancs szólt. S lám, amint jövendöltem, zaj keletkezett, majd zörgés támadt, és a csontok egymáshoz közeledtek.

8. Aztán láttam: ín és hús került rájuk, és bõr vonta be õket, de éltetõ lehelet még nem volt bennük.

9. Ekkor így szólt hozzám: "Jövendölj az éltetõ leheletrõl, jövendölj, emberfia, és mondd az éltetõ leheletnek: Ezt mondja az Úr, az Isten: Gyere elõ a négy szél hazájából, és fújj ezekre a halottakra, hogy megelevenedjenek."

10. Ekkor jövendöltem, amint parancsolta nekem, és éltetõ lehelet szállt beléjük, életre keltek, talpra álltak, mint egy nagy sereg.

11. Akkor így szólt hozzám: Emberfia, Izrael egész háza ezek a csontok. Lám, azt mondják: "Elszáradt a csontunk, oda a reményünk, végünk van."

12. Jövendölj azért, és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem, és elvezetlek benneteket Izrael földjére.

13. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem.

14. Belétek oltom lelkemet és életre keltek. Letelepítelek benneteket földeteken, és megtudjátok, hogy én, az Úr mondtam ezt, és végbe is vittem - mondja az Úr.

15. Az Úr szózatot intézett hozzám:

16. Te, emberfia, fogj magadnak egy darab fát és írd rá: "Júda és Izrael fiai közül, akik vele tartanak." Aztán fogj egy fát és írd rá: "József, Efraim fája és Izrael egész háza, aki csak vele tart."

17. Aztán illeszd össze az egyiket a másikkal egy fává, legyenek eggyé kezedben.

18. Ha akkor néped fiai azt mondják neked: "Nem árulnád el, mit akarsz ezzel mondani",

19. ezt feleld nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, fogom József fáját, amely Efraim kezében van, meg Izrael törzseit, amelyek vele tartanak, és melléjük teszem Júda fáját, és egyetlen fát alkotok belõlük, hogy eggyé legyenek kezemben.

20. A fadarabok, amelyekre írsz, legyenek a szemük elõtt a kezedben,

21. aztán így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Lám, kiragadom Izrael fiait a népek közül, ahová elhurcolták õket. Összegyûjtöm õket mindenhonnan, és a saját földjükre viszem õket.

22. Egy néppé teszem õket országomban, és Izrael hegyein egy király fogja kormányozni õket, és nem alkotnak többé két népet, és nem oszlanak többé két országra.

23. Nem szennyezik be többé magukat bálványaikkal, iszonyatos tetteikkel és bûneikkel. Kiszabadítom õket a hûtlenségbõl, amelyet elkövettek, megtisztítom õket, és az én népem lesznek, én meg az õ Istenük leszek.

24. Szolgám, Dávid lesz majd a királyuk, és egyetlen pásztora lesz mindnyájuknak. Törvényeimhez igazodnak és szemük elõtt tartják parancsaimat és teljesítik õket.

25. Azon a földön laknak majd, amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam, s amelyen atyáitok is laktak. Õk is ezen laknak majd, fiaik is, fiaik fiai is, mindörökre, és szolgám, Dávid lesz a fejedelmük mindörökre.

26. A béke szövetségét kötöm velük, s ez örök szövetség lesz. Megerõsítem és megsokasítom õket, és felállítom közöttük szentélyemet, örök idõkre.

27. Köztük lesz hajlékom, és én az õ Istenük leszek, õk meg az én népem lesznek.

28. Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az Úr, én szentelem meg Izraelt, mert szentélyem mindörökre köztük lesz.





“Deve-se caminhar em nuvens cada vez que se termina uma confissão!” São Padre Pio de Pietrelcina