Fondare 734 Risultati per: kell
Aki apjával vagy anyjával méltatlanul bánik, azt halálra kell ítélni. (Kivonulás könyve 21, 17)
ha már felkel és bottal jár, a másik, aki megütötte, maradjon büntetés nélkül, de kárpótolnia kell amazt a munkaveszteségért, és gondoskodnia kell teljes gyógyulásáról. (Kivonulás könyve 21, 19)
Aki rabszolgáját vagy rabnõjét bottal úgy megveri, hogy az a keze alatt meghal, azt meg kell torolni. (Kivonulás könyve 21, 20)
De ha a szolga még egy vagy két napig életben marad, akkor a gazdát nem kell megbüntetni, mert az õ tulajdona volt. (Kivonulás könyve 21, 21)
Ha férfiak civakodnak egymással, és közben úgy megütnek egy viselõs asszonyt, hogy az idétlent szül ugyan, de maga életben marad, akkor a tettesnek olyan kártérítést kell fizetnie, amilyet a férj a bírák véleménye alapján követel. (Kivonulás könyve 21, 22)
Ha egy bika a szarvával felöklel egy férfit vagy egy nõt, és az illetõ meghal, az állatot meg kell kövezni, s a húsát nem szabad megenni. Az állat tulajdonosa azonban büntetlen marad. (Kivonulás könyve 21, 28)
De ha az állat már elõbb is hamis volt, és gazdája a figyelmeztetés ellenére sem vigyázott rá, akkor az állatot, amely egy férfit vagy nõt megölt, meg kell kövezni, a gazdáját halállal kell büntetni. (Kivonulás könyve 21, 29)
Ha az állat fiút vagy leányt öklel fel, ugyanazon szabály szerint kell eljárni. (Kivonulás könyve 21, 31)
Ha az állat rabszolgát vagy rabszolganõt öklel fel, az állat tulajdonosa fizessen a szolga gazdájának harminc ezüst sékelt, s az állatot meg kell kövezni. (Kivonulás könyve 21, 32)
a ciszterna tulajdonosa köteles kárpótlást fizetni. Az állat gazdáját pénzzel kell kártalanítani, az elpusztult állat azonban a másiké. (Kivonulás könyve 21, 34)
Ha a tolvajt tetten érik, amikor áttöri a falat, és úgy megütik, hogy belehal, a vérét nem kell megtorolni. (Kivonulás könyve 22, 1)
De ha már napkelte után történt, akkor a tolvaj vérét meg kell torolni. Annak viszont teljes kárpótlást kell fizetnie. Ha nincs mibõl megtennie, õt magát kell eladni és úgy kifizetni, amit ellopott. (Kivonulás könyve 22, 2)
