Talált 27 Eredmények: tudtam
Jákob fölébredt álmából és így szólt: "Valóban az Úr van ezen a helyen és én nem tudtam." (Teremtés könyve 28, 16)
Bileám azt felelte az Úr angyalának: "Vétkeztem. Nem tudtam, hogy te voltál, aki az úton szemben álltál velem. Most már visszafordulok, ha nem tetszik neked a dolog." (Számok könyve 22, 34)
aztán ha sok baj és szorongatás éri, akkor ez az ének - utódai ajkáról nem szabad kihalnia! - bizonyságul szolgál majd, hogy én már most, mielõtt elvezettem volna arra a földre, amelyet esküvel ígértem (atyáinak), tudtam, mit fog tenni a maga kedvét keresve." (Második Törvénykönyv 31, 21)
De az asszony fogta és elrejtette a két embert. Így válaszolt: "Valóban, ezek az emberek betértek hozzám, de nem tudtam, honnan valók. (Józsue könyve 2, 4)
Dávid azt mondta neki: "Tudtam én azt már akkor, hogy az edomita Doeg elárul Saulnak, hiszen ott volt. Így most én vagyok a felelõs atyádfiai életéért. (Sámuel I. könyve 22, 22)
Odamentem hát és megadtam neki a kegyelemdöfést, mert tudtam, hogy nem éli túl bukását. Aztán levettem a fejérõl a koronát meg a karjáról a karperecet és elhoztam ide, uramnak." (Sámuel II. könyve 1, 10)
Nézd, saját szegénységembõl félre tudtam tenni az Úr háza számára 100 000 aranytalentumot, egymillió ezüsttalentumot, s annyi vasat és bronzot, hogy meg sem lehet mérni. Fát és követ is szereztem, de még te is tehetsz hozzájuk. (Krónikák I. könyve 22, 14)
Nem tudtam, hogy verebek fészkelnek fölöttem a falon. Meleg ürülék hullott a szemembe. Fehér foltok keletkeztek rajtam, úgyhogy orvoshoz kellett fordulnom. Minél több kenõcsöt használtam el, annál vaksibbá váltam a foltoktól, végül egészen megvakultam. Négy évig nem láttam, sajnáltak is nagyon a testvéreim. Két évig Achikár gondoskodott eltartásomról, amíg Elümaiszba nem ment. (Tóbiás könyve 2, 10)
De rajtuk ütöttek a szabeusok és elrabolták õket. A szolgákat kardélre hányták, csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked." (Jób könyve 1, 15)
Még be sem fejezte mondanivalóját, máris jött egy másik, és jelentette: "Isten nyila hullott az égbõl, tûzvészt támasztott a juhok és a szolgák között, és elpusztította õket. Csak én tudtam megmenekülni, hogy hírt hozzak neked." (Jób könyve 1, 16)
Még nem ért beszédje végére, máris jött egy másik, és ezt mondta: "A kaldeusok három rajba álltak, megtámadták és elhajtották a tevéket. A szolgákat kardélre hányták, csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked." (Jób könyve 1, 17)
Hirtelen vihar kerekedett a sivatagon túlról, megrendítette a ház négy sarkát, úgyhogy rászakadt a fiatalokra és mind meghaltak. Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked." (Jób könyve 1, 19)
