Talált 12 Eredmények: mennydörgés
Mózes így válaszolt: "Ha kilépek a városból, kitárom kezem az Úr felé, erre majd a mennydörgés megszûnik, a jégesõ eláll, s abból megtudod, hogy az Úré a föld. (Kivonulás könyve 9, 29)
Mózes eljött a fáraótól, s amikor kiért a városból, kezét az Úr felé tárta. A mennydörgés és a jégesõ megszûnt, s az esõ sem ömlött tovább a földre. (Kivonulás könyve 9, 33)
A fáraó látta, hogy az esõ, a mennydörgés és a jégesõ megszûnt, erre továbbra is megmaradt bûnében, megkeményítette a szívét és vele együtt szolgái is. (Kivonulás könyve 9, 34)
Harmadnap virradatkor mennydörgés és villámlás tört ki, sötét felhõ telepedett a hegyre és hatalmas harsonazúgás hangzott fel. A táborban az egész nép remegett. (Kivonulás könyve 19, 16)
(1a) Achasvéros nagykirály uralkodásának 2. évében, Niszan hónap elsõ napján álmot látott Mardokeus, Jairnak a fia, (aki) Simi fia volt, az meg Kis fia. Benjamin törzsébõl származott, (1b) Szuzában lakó zsidó ember volt, egy tekintélyes férfi, aki a királyi udvarban teljesített szolgálatot. (1c) Azok közé az elhurcoltak közé tartozott, akiket Babilon királya, Nebukadnezár vitt fogságba Jechonjával, Júdea királyával egyetemben. (1d) Ez volt az álma: kiáltozás és lárma, mennydörgés és földrengés, nagy felfordulás az egész földön. (1e) Egyszer csak elõkerült két hatalmas sárkány, s mind a kettõ készen állt a támadásra. Rettenetesen üvöltöttek. (1f) Ordításuk arra indította a népeket, hogy harcoljanak az igaz nép ellen. (1g) A sötétség és a homály napja volt! Szorongás és aggódás, félelem és nagy rettegés volt a földön. (1h) Az igazak egész népe rettegett a rá váró veszedelemtõl, várta pusztulását és hívta az Istent. (1i) Könyörgésükre egy kis forrás bõvízû, nagy folyóvá dagadt. (1k) Fényesség támadt, felvirradt a nap, s a megalázottak fölemelkedtek és eltiporták a hatalmasokat. (1l) Mardokeus az álom után fölébredt, s azon gondolkodott, hogy mi lehet Isten szándéka. Minden figyelmét arra fordította - késõ éjszakáig -, hogy behatoljon értelmébe. (1m) Mardokeusnak az udvarban volt a szállása a király két eunuchjával, Bigtannal és Teressel, akik a palota õrei voltak. (1n) Hallotta beszélgetésüket, kifürkészte tervüket és megtudta: arra készülnek, hogy kezet vessenek Achasvéros királyra. Jelentette a dolgot a királynak. (1o) A király kérdõre vonta a két eunuchot, s amikor beismerték, halállal büntette õket. (1p) A király följegyeztette a történeteket az események könyvébe, de Mardokeus is írásba foglalta az eseményt. (1q) Aztán a király megajándékozta Mardokeust, és megbízta, hogy teljesítsen szolgálatot a palotában. (1r) Ámán azonban, az agagita Hamdatának a fia, aki kedves embere volt a királynak, a király két eunuchja miatt a vesztére tört Mardokeusnak. (Eszter könyve 1, 0)
Jakabot, Zebedeus fiát, Jánost, Jakab testvérét, ezeket elnevezte Boanergesznek, vagyis a mennydörgés fiainak, (Márk evangéliuma 3, 17)
Most az angyal fogta a füstölõt, megtöltötte az oltár parazsával, és leszórta a földre. Erre mennydörgés, égzengés, villámlás és földrengés támadt. (Jelenések könyve 8, 5)
Nagy szóval kiáltott, ahogy az oroszlán ordít. Kiáltására hét mennydörgés válaszolt. (Jelenések könyve 10, 3)
Amikor hallottam a hét mennydörgést, írni akartam, de az égbõl szózat hallatszott: "Jegyezd meg, amit a hét mennydörgés hirdetett, de ne írd le!" (Jelenések könyve 10, 4)
Aztán szózatot hallottam az égbõl, mint nagy vizek zúgását vagy szörnyû mennydörgés robaját. A szózat, amelyet hallottam, emlékeztetett arra, ahogyan a hárfások pengetik hárfájukat. (Jelenések könyve 14, 2)
Villámlás, égzengés, mennydörgés és akkora földrengés támadt, olyan nagy, amilyen még nem volt, amióta ember él a földön. (Jelenések könyve 16, 18)
És hallottam, mint hatalmas tömeg moraját, mint nagy vizek zúgását, mint zengõ mennydörgés robaját: "Alleluja! Megkezdte uralmát Urunk, Istenünk, a Mindenható. (Jelenések könyve 19, 6)
