Talált 55 Eredmények: követte

  • Valahányszor Mózes kiment a sátorhoz, a nép fölkelt, és mindenki saját sátrának bejáratánál állva, tekintetével követte Mózest, amíg be nem lépett a sátorba. (Kivonulás könyve 33, 8)

  • Mózes úgy járt el, ahogy az Úr megparancsolta neki, mindenben azt követte. (Kivonulás könyve 40, 16)

  • [akik a harsonákat fújták], a hátvéd pedig a ládát követte. Meneteltek és fújták a harsonákat. (Józsue könyve 6, 9)

  • Hét pap hét szarukürttel a láda elõtt vonult, és menet közben fújta a harsonákat. Az elõhad elõttük haladt, a hátvéd pedig az Úr ládáját követte. Így vonultak körbe harsonazengés közepette. (Józsue könyve 6, 13)

  • Itt Bárák összehívta Zebulunt és Naftalit. Tízezer ember követte, s Debora is vele ment. (Bírák könyve 4, 10)

  • Erre Debora így szólt Bárákhoz: "Indulj, mert elérkezett az a nap, amikor az Úr kezedbe adja Sziszerát. Az Úr elõtted halad!" Bárák levonult a Tábor hegyérõl, s tízezer ember követte. (Bírák könyve 4, 14)

  • Gedeon, és az a száz ember, aki követte, odaért a tábor széléhez az éjféli õrváltás kezdetén, amikor az õröket váltották. Megfújták a harsonát és összetörték a korsót, amely a kezükben volt. (Bírák könyve 7, 19)

  • Mánoah fölkelt, követte feleségét, odament az emberhez és így szólt hozzá: "Te vagy az az ember, aki ezzel az asszonnyal beszéltél?" "Én vagyok" - válaszolta. (Bírák könyve 13, 11)

  • Sámuel megfordult és követte Sault. És Saul imádta az Urat. (Sámuel I. könyve 15, 31)

  • Aztán Abigail gyorsan fölegyenesedett és felszállt a szamarára. Öt szolgálólány kísérte. Így követte Dávid embereit, s a felesége lett. (Sámuel I. könyve 25, 42)

  • Salamon tehát olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, és nem követte hûségesen az Urat, mint atyja, Dávid. (Királyok I. könyve 11, 6)

  • Amikor egész Izrael meghallotta, hogy Jerobeám hazatért, üzentek érte, s elhívatták az összejövetelre, aztán megtették királynak egész Izrael fölé. Dávid házát nem követte többé senki, csak Júda törzse. (Királyok I. könyve 12, 20)


“Que Jesus reine sempre soberano no seu coração e o faça cada vez mais digno de seus divinos dons.” São Padre Pio de Pietrelcina