Talált 68 Eredmények: Szemem
Júda így válaszolt: "Az a férfi nyomatékosan hangoztatta elõttünk: Nem kerülhettek ismét a szemem elé, ha öcsétek nincs veletek. (Teremtés könyve 43, 3)
Ha azonban nem engeded el, nem megyünk le. Hiszen az ember megmondta nekünk: Nem kerülhettek a szemem elé, ha öcsétek nincs veletek." (Teremtés könyve 43, 5)
Te azt mondtad szolgáidnak: Ha legfiatalabb testvéretek nem jön el veletek, nem kerülhettek újra a szemem elé. (Teremtés könyve 44, 23)
A fáraó még ezt mondta: "Pusztulj innét, és ne kerülj többé szemem elé, mert amely napon idejössz, az halálodat jelenti." (Kivonulás könyve 10, 28)
Nézzétek, itt állok! Járuljatok az Úr elé és fölkentje elé, és tanúskodjatok ellenem! Kinek vettem el egyetlen ökrét is? Kitõl vettem el egyetlen szamarat is? Kit nyomtam el? Kivel szemben folyamodtam erõszakhoz? Kitõl fogadtam el megvesztegetésül ajándékot, s hagytam, hogy így bekösse a szemem? Vádoljatok, s megfelelek nektek!" (Sámuel I. könyve 12, 3)
"Atyám romlásba dönti az országot - válaszolta Jonatán. Nézzétek, hogy felragyogott a szemem, mivel egy kis mézet ettem. (Sámuel I. könyve 14, 29)
Erre Jonadab azt mondta: Feküdj le az ágyba, és tettesd magad betegnek. Ha aztán eljön apád meglátogatni, hát mondd neki: Engedd meg, hadd jöjjön el a húgom, Támár, s õ adjon nekem enni. Ha itt készíti el az ételt a szemem láttára, akkor elfogadom a kezébõl". (Sámuel II. könyve 13, 5)
Amnon tehát lefeküdt az ágyba és betegnek tetette magát. Amikor a király elment meglátogatni, Amnon így szólt a királyhoz: "Engedd meg, hadd jöjjön el a húgom, Támár, s hadd csináljon a szemem láttára néhány lepényt. Az õ kezébõl megenném." (Sámuel II. könyve 13, 6)
Parancsai mindig szemem elõtt lebegnek, nem vetettem el törvényeit. (Sámuel II. könyve 22, 23)
Így szólt hozzá az Úr: "Meghallgattam imádat és könyörgésedet, amellyel hozzám fordultál. Fölszenteltem ezt a templomot, amelyet építettél, s ott marad a nevem örökre; szemem és szívem is ott lesz mindig. (Királyok I. könyve 9, 3)
Szemem tehát nyitva lesz, és fülem figyel az imádságra, amelyet ezen a helyen mondanak. (Krónikák II. könyve 7, 15)
Kiválasztottam ugyanis, és szentté tettem ezt a templomot, hogy benne legyen nevem mindörökre, és ott is maradjon szemem és szívem mindenkor. (Krónikák II. könyve 7, 16)
