pronađen 1833 Rezultati za: õket

  • Jákob elkülönítette a bárányokat, és az állatoknak a tekintetét ismét a csíkosra és a feketére irányította. Külön nyájakat állított össze magának, és nem keverte õket Lábán nyájaihoz. (Teremtés könyve 30, 40)

  • A gyenge állatok elé azonban nem tette oda õket. Így a gyengék Lábánnak jutottak, az erõsek Jákobnak. (Teremtés könyve 30, 42)

  • Jákob tehát elküldött Ráchelért és Leáért, kihívta õket a mezõre, a nyájhoz. (Teremtés könyve 31, 4)

  • Jákob ugyanis nem tudta, hogy Ráchel lopta el õket. Lábán kereste Jákob sátrában, Lea sátrában, és a két szolgáló sátrában, de nem talált semmit. Azután kijött Lea sátrából és belépett Ráchel sátrába. (Teremtés könyve 31, 33)

  • Lábán másnap korán reggel megcsókolta unokáit és lányait, s megáldotta õket. Azután elindult és visszatért lakóhelyére. (Teremtés könyve 32, 1)

  • Amint Jákob meglátta õket, így szólt: "Ez Isten tábora!" S elnevezte a helyet Machanajimnak. (Teremtés könyve 32, 3)

  • Fogta és átvezette õket a folyón, s áthozta minden vagyonát. (Teremtés könyve 32, 24)

  • De õ ezt válaszolta neki: "Uram tudja, hogy a gyerekek még gyengék, s a nyájból meg a barmok közül a szoptató állatok ápolásra szorulnak. Hacsak egy nap is túlságosan megerõltetjük õket, az egész nyáj tönkremegy. (Teremtés könyve 33, 13)

  • Jákob elásta õket a Szichem mellett álló tölgyfa alá, azután útra keltek. A környezõ városokat elfogta az Istentõl való félelem, és nem üldözték Jákob fiait. (Teremtés könyve 35, 5)

  • Vagyonuk ugyanis túl nagy volt ahhoz, hogy együtt maradjanak, és a vendéglátó ország sem bírta el õket sok vagyonuk miatt. (Teremtés könyve 36, 7)

  • A férfi így válaszolt: "Elmentek innét, hallottam, amikor mondták: menjünk Dotainba." József tehát elment testvérei után, és Dotainban megtalálta õket. (Teremtés könyve 37, 17)

  • és börtönbe vetette õket a testõrség parancsnokának házában, oda, ahol Józsefet is fogva tartották. (Teremtés könyve 40, 3)


"Tente percorrer com toda a simplicidade o caminho de Nosso Senhor e não se aflija inutilmente.” São Padre Pio de Pietrelcina