Trouvé 14 Résultats pour: kelnek

  • Achitofel azt mondta Absalomnak: "Ki szeretnék magamnak választani tizenkétezer embert, aztán útra kelnék, hogy még az éjszaka nyomába eredjek Dávidnak. (Sámuel II. könyve 17, 1)

  • Ha hadsereg áll is velem szemben, szívem akkor sem remeg. Ha harcra kelnek ellenem, akkor is bizakodom. (Zsoltárok könyve 27, 3)

  • Lám, a gonoszok összeesnek, a földre buknak s többé már föl sem kelnek. (Zsoltárok könyve 36, 13)

  • hadd ismerjék meg a jövõ nemzedékek, a fiak, akik majd születnek. Aztán õk kelnek fel és tovább hirdetik gyermekeiknek. (Zsoltárok könyve 78, 6)

  • Istenem, kevélyek kelnek föl ellenem, hatalmaskodók csapata tör életemre, és egy sincs rád tekintettel. (Zsoltárok könyve 86, 14)

  • A holtak nem kelnek életre s az árnyak nem támadnak fel, mert megbüntetted s megsemmisítetted õket, még az emléküket is eltörölted. (Izajás könyve 26, 14)

  • Életre kelnek majd halottaid, és holttestük feltámad. Keljetek föl, és ujjongjatok mind, akik a porban nyugosztok! Mert világosság harmata a te harmatod, és az árnyak országa szülni fog. (Izajás könyve 26, 19)

  • De akik az Úrban bíznak, új erõre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el. (Izajás könyve 40, 31)

  • Kínzóidnak kezébe adom, azoknak a kezébe, akik így szóltak hozzád: "Görnyedj meg, hadd tapossunk rajtad." És te olyanná tetted hátadat, mint a föld, mint az utca, amelyen járnak-kelnek. (Izajás könyve 51, 23)

  • Így szólt hozzám: "Emberfia, életre kelnek még ezek a csontok?" Így feleltem: "Uram, Istenem, te tudod." (Ezekiel könyve 37, 3)

  • Erre így folytatta: "Én négy férfiút látok, akik szabadon járnak-kelnek a lángok közepette anélkül, hogy valami bántódásuk volna. A negyediknek pedig olyan alakja van, mint egynek az istenek fiai közül." (Dániel könyve 3, 92)

  • Ezért én, Nebukadnezár, áldom, magasztalom és dicsõítem az Ég Királyát, mert minden tette igaz és útjai igazságosak; s akik kevélyen járnak-kelnek, azokat meg tudja alázni. (Dániel könyve 4, 34)


“A ingenuidade e’ uma virtude, mas apenas ate certo ponto; ela deve sempre ser acompanhada da prudência. A astúcia e a safadeza, por outro lado, são diabólicas e podem causar muito mal.” São Padre Pio de Pietrelcina