Löydetty 141 Tulokset: szolgái
Aztán Saul megparancsolta szolgáinak: "Súgjátok meg bizalmasan Dávidnak: Nézd, a király megkedvelt és a szolgái is szeretnek. Légy hát a király veje." (Sámuel I. könyve 18, 22)
Saul szolgái tehát Dávid fülébe juttatták ezeket a szavakat, de Dávid így válaszolt: "Oly kevésnek tartjátok a király vejévé lenni? Hiszen szegény ember vagyok, és alacsony sorból származom." (Sámuel I. könyve 18, 23)
A szolgái jelentették Saulnak: "Ezt meg azt mondta Dávid." (Sámuel I. könyve 18, 24)
Amikor Saul szolgái átadták ezt az üzenetet, Dávid beleegyezett, hogy a király veje legyen. Még mielõtt letelt volna a határidõ, (Sámuel I. könyve 18, 26)
Szolgái így szóltak Achishoz: "De hiszen ez Dávid, az ország királya! Az õ dicsõségét zengték körtáncot járva: Saul legyõzte ezreit, Dávid meg tízezreit." (Sámuel I. könyve 21, 12)
Aztán a király megparancsolta fullajtárjainak, akik körülötte álltak: "Induljatok, és öljétek meg az Úr papjait! Segítségére voltak Dávidnak, s bár tudták, hogy menekül, nem vezettek a nyomára." De a király szolgái vonakodtak kezet vetni rájuk és az Úr papjait felkoncolni. (Sámuel I. könyve 22, 17)
Ezért Saul megparancsolta szolgáinak: "Kerítsetek nekem egy asszonyt, aki ért a halottidézéshez! Elmegyek és kérdést intézek hozzá." Szolgái azt felelték: "En-Dorban van egy halottlátó asszony." (Sámuel I. könyve 28, 7)
De visszautasította: "Nem eszem" - felelte. Hanem amikor szolgái az asszonnyal együtt unszolták, engedett szavuknak: fölállt a földrõl és leült. (Sámuel I. könyve 28, 23)
Aztán Saul és szolgái elé tette. Miután ettek, fölálltak és még azon éjszaka visszatértek. (Sámuel I. könyve 28, 25)
Így hát holnap reggel indulj el, te és urad szolgái, akik veled jöttek, és menjetek arra a helyre, amelyet kijelöltem nektek. Ne táplálj haragot szívedben, mert kedvellek. Jó korán, mihelyt kivilágosodik, induljatok és menjetek." (Sámuel I. könyve 29, 10)
Amikor Dávid hazatért, hogy családját is megáldja, Saul lánya, Michal, Dávid elé lépett, s azt mondta: "Milyen tiszteletre méltó módon viselkedett ma Izrael királya, amikor szolgái szolgálóinak szeme láttára levetkõzött, ahogy csak a csõcselékbõl szokott valaki levetkõzni!" (Sámuel II. könyve 6, 20)
S Dávid azokat az aranypajzsokat is zsákmányul ejtette, amelyeket Hadad-Ezer szolgái viseltek, és Jeruzsálembe vitte õket. (Sámuel II. könyve 8, 7)
