Löydetty 2124 Tulokset: mint

  • A vadállat, amelyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába mint a medvéé, szája pedig az oroszlán szája. A sárkány neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt. (Jelenések könyve 13, 2)

  • Akkor láttam, hogy egy másik vadállat emelkedik ki a földbõl. Két szarva volt, mint a Báránynak, de úgy beszélt, mint a sárkány. (Jelenések könyve 13, 11)

  • Aztán szózatot hallottam az égbõl, mint nagy vizek zúgását vagy szörnyû mennydörgés robaját. A szózat, amelyet hallottam, emlékeztetett arra, ahogyan a hárfások pengetik hárfájukat. (Jelenések könyve 14, 2)

  • Íme, úgy jövök, mint tolvaj. Boldog, aki virraszt és vigyáz ruhájára, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét. (Jelenések könyve 16, 15)

  • Azután folytatta: "A vizek, amelyeken - mint láttad - a kéjnõ ült, a népeket, fajokat, nemzeteket és nyelveket jelenti. (Jelenések könyve 17, 15)

  • Úgy fizessetek neki, ahogy õ fizetett nektek, tetteit kétszeresen viszonozzátok. Serlegébe töltsetek kétannyit, mint amennyit õ töltött. (Jelenések könyve 18, 6)

  • És hallottam, mint hatalmas tömeg moraját, mint nagy vizek zúgását, mint zengõ mennydörgés robaját: "Alleluja! Megkezdte uralmát Urunk, Istenünk, a Mindenható. (Jelenések könyve 19, 6)

  • Szeme olyan, mint a lobogó tûz, fején sok korona, ráírva a név, amelyet senki sem tud, csak õ. (Jelenések könyve 19, 12)

  • és útra kel, hogy a föld négy sarkán félrevezesse a népeket, Gógot és Magógot, és harcra toborozza õket. Számuk annyi, mint a tenger fövenye. (Jelenések könyve 20, 8)

  • Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égbõl, az Istentõl. Olyan volt, mint a võlegényének fölékesített menyasszony. (Jelenések könyve 21, 2)

  • Isten dicsõségét sugározta. Ragyogott, mint a drágakõ, mint a kristálytiszta jáspis. (Jelenések könyve 21, 11)

  • A város négyszögben épült, a hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost e náddal: tizenkétezer stádium. Hossza, szélessége és magassága ugyanannyi volt. (Jelenések könyve 21, 16)


“Tenhamos sempre horror ao pecado mortal e nunca deixemos de caminhar na estrada da santa eternidade.” São Padre Pio de Pietrelcina