Löydetty 86 Tulokset: Ellenük
Bárhova mentek is, az Úr keze ellenük fordult, amint megmondta nekik az Úr, s amint megesküdött nekik az Úr. Így aztán végsõ nyomorúságra jutottak. (Bírák könyve 2, 15)
Erre fogta seregét, három csoportra osztotta és a mezõn lesbe állította. Amint észrevette, hogy a nép elhagyta a várost, ellenük fordult és megtámadta õket. (Bírák könyve 9, 43)
Így válaszoltak: "Elmentünk és bejártuk a vidéket Laisig. Láttuk, hogy az ott lakó nép biztonságban él a szidóniak módjára. Távol vannak Szidontól és nincs dolguk Arámmal. Gyertek, vonuljunk föl ellenük, mert mi láttuk, hogy a föld kiváló. Miért nem feleltek? Ne tétovázzatok, menjünk, és hódítsuk meg a vidéket! (Bírák könyve 18, 9)
Benjamin fiai kivonultak ellenük, és jó messze mentek a várostól. Mint más alkalmakkor, kezdték a népükbõl való embereket kaszabolni azokon az utakon, amelyek közül az egyik Bételbe, a másik Gibeonba vezet, s leterítettek a nyílt mezõn mintegy harminc embert Izraelbõl. (Bírák könyve 20, 31)
Akkor a közösség elküldött ellenük tizenkétezer embert, csupa vitéz harcost, ezzel a paranccsal: "Menjetek és hányjátok kardélre a gileádi Jábes lakóit, az asszonyokat és a gyerekeket is. (Bírák könyve 21, 10)
Amikor Izraelnek azok a fiai, akik Efraim hegyén rejtõzködtek, meghallották, hogy a filiszteusok megfutamodtak, utánuk eredtek és harcoltak ellenük. (Sámuel I. könyve 14, 22)
Dávid megkérdezte az Urat: "Kivonuljak ellenük és megverjem a filiszteusokat?" Az Úr ezt válaszolta Dávidnak: "Vonulj ki, verd meg a filiszteusokat és szabadítsd fel Keilát!" (Sámuel I. könyve 23, 2)
Újra fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, úgyhogy ismét felingerelte ellenük Dávidot, és azt mondta neki: "Menj, s vedd számba Izraelt és Júdát!" (Sámuel II. könyve 24, 1)
Mivel vétkezni fognak ellened, mert hisz nincs ember, aki ne vétkeznék, fölgerjed ellenük haragod, és ellenség kezére adod õket, azok pedig fogságba hurcolják õket, távoli vagy közeli földre. (Krónikák II. könyve 6, 36)
Ám a kusita Zerach kivonult ellenük ezerszer ezer fõnyi seregével és háromszáz harci szekérrel. El is jutott egészen Maresáig. (Krónikák II. könyve 14, 8)
Így kezdett beszélni: "Ide figyeljetek egész Júda, Jeruzsálem lakói és te is Jehosafát király! Ezt üzeni nektek az Úr: Ne féljetek, és ne is rettegjetek ettõl a nagy sokaságtól, mert nem nektek kell ellenük harcolnotok, hanem az Istennek. (Krónikák II. könyve 20, 15)
Felvonultatta ellenük a kaldeusok királyát, szentélyük falai között karddal megölette ifjaikat. Nem volt kímélet sem ifjúnak, sem hajadonnak, de még az öregnek vagy az aggastyánnak sem, hanem kezébe adta valamennyiüket. (Krónikák II. könyve 36, 17)
