Fundar 135 Resultados para: vitték

  • A fáraó udvari fõtisztviselõi is látták és dicsérték a fáraó elõtt. Az asszonyt tehát a fáraó palotájába vitték, (Teremtés könyve 12, 15)

  • Fogadd el tehát az üdvözlõ ajándékot, amit neked vittek. Hiszen Isten gazdaggá tett és jól megy a sorom." Erre az ösztönzésre elfogadta. (Teremtés könyve 33, 11)

  • Amikor tehát a midiánita kereskedõk elhaladtak mellettük, eladták Józsefet 20 ezüstért az izmaelita kereskedõknek. Ezek Egyiptomba vitték Józsefet. (Teremtés könyve 37, 28)

  • Magukkal vitték nyájaikat és vagyonukat is, amit Kánaán földjén szereztek. Így értek Egyiptomba: Jákob és vele együtt egész nemzetsége. (Teremtés könyve 46, 6)

  • A történtek után hírül vitték Józsefnek: "Nézd, atyád beteg." Magával vitte két fiát, Manasszét és Efraimot. (Teremtés könyve 48, 1)

  • Az emberek tehát vették a tésztát, mielõtt még megkovászosodott volna, a sütõteknõt, és ruhába csavarva vállukon vitték. (Kivonulás könyve 12, 34)

  • A rudakat akácfából készítette és arannyal vonta be. Ezekkel vitték az asztalt. (Kivonulás könyve 37, 15)

  • Mivel a vérét nem vitték be a szentélybe, azért meg kellett volna ennetek valamely szent helyen, ahogy meghagytam." (Leviták könyve 10, 18)

  • Amikor Eskol völgyébe értek, levágtak egy szõlõfürtöt a szõlõvesszõvel együtt, ezt kettesével egy boton vitték, aztán néhány gránátalmát és fügét is (szedtek). (Számok könyve 13, 23)

  • Akik a rõzseszedésen rajtakapták, Mózes és Áron, s az egész közösség elé vitték, (Számok könyve 15, 33)

  • és a foglyokat meg a szerzett holmit, s a zsákmányt Mózes elé és Eleazár pap, valamint Izrael fiainak közössége elé vitték Moáb pusztájára, a táborba, Jerikó közelébe a Jordán mellé. (Számok könyve 31, 12)

  • Mózes és Eleazár pap tehát átvették az ezredek és századok parancsnokaitól az aranyat, és a megnyilatkozás sátorába vitték, hogy az Úr mindig emlékezzék Izrael fiaira. (Számok könyve 31, 54)


“É difícil tornar-se santo. Difícil, mas não impossível. A estrada da perfeição é longa, tão longa quanto a vida de cada um. O consolo é o repouso no decorrer do caminho. Mas, apenas restauradas as forças, é necessário levantar-se rapidamente e retomar a viagem!” São Padre Pio de Pietrelcina