Fundar 22 Resultados para: Adonija

  • a negyedik Adonija, Haggit fia; az ötödik Sefatja, Abital fia; (Sámuel II. könyve 3, 4)

  • Adonija, Haggit fia közben ilyen gondolatokra ragadtatta magát: Én leszek a király! Szerzett hát magának szekereket, lovakat és ötven embert, fullajtárnak. (Királyok I. könyve 1, 5)

  • Beszélt Joábbal, Ceruja fiával és Ebjatár pappal, úgyhogy azok Adonija mellé is álltak. (Királyok I. könyve 1, 7)

  • Amikor Adonija Rogel forrása közelében a Kígyók kövénél juhokat, marhákat és hizlalt borjakat vágott áldozati lakomára, mind meghívta testvéreit, a király fiait, s az összes Júda (törzsébõl) való embert is, aki csak a király szolgálatában állt; (Királyok I. könyve 1, 9)

  • Erre Nátán így szólt Batsebához, Salamon anyjához: "Bizonyára hallottad, hogy Adonija, Haggit fia király lett anélkül, hogy urunk, Dávid tudna róla. (Királyok I. könyve 1, 11)

  • Fogd magad, menj be a királyhoz, s mondd neki: Uram és királyom, megesküdtél rá szolgálódnak: Fiad, Salamon lesz utánam a király, õ fog trónomra ülni. Miért lett hát mégis Adonija a király? (Királyok I. könyve 1, 13)

  • Most mégis Adonija lett a király, s te, uram és királyom, mit sem tudsz róla. (Királyok I. könyve 1, 18)

  • S így beszélt Nátán: "Uram és királyom, bizonyára magad jelentetted ki: Adonija legyen utánam a király, õ üljön trónomra. (Királyok I. könyve 1, 24)

  • Mert ma elment és rengeteg marhát, hízott borjút és juhot levágatott. Meghívta mind a király fiait, s a sereg vezérét meg Ebjatár papot is. S most ott esznek-isznak nála és köszöntgetik: Éljen Adonija király! (Királyok I. könyve 1, 25)

  • Adonija és vendégei meghallották - éppen vége volt a lakomának. Joáb a harsonazengés hallatára megkérdezte: "Miért ez a nyugtalanság az egész városban?" (Királyok I. könyve 1, 41)

  • Még beszélt, amikor Ebjatár pap fia, Jonatán odaért. Adonija rákiáltott: "Gyere ide! Te derék ember vagy, biztosan jó híreket hozol." (Királyok I. könyve 1, 42)

  • Adonija vendégei megrémültek, s gyorsan szétszéledtek, ki-ki ment a maga útján. (Királyok I. könyve 1, 49)


“A oração é a efusão de nosso coração no de Deus.” São Padre Pio de Pietrelcina