1 Manassze tizenkét éves korában lépett a trónra, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
2 Azt tette, ami gonosz az Úr szemében, azoknak a népeknek borzalmas szokása szerint, akiket az Úr elûzött Izrael fiai elõl.
3 Ismét fölépítette a magaslatokat, amelyeket atyja, Hiszkija lerombolt, oltárokat emelt a Baaloknak, és bálványokat készíttetett. Az ég minden seregét imádta és szolgálta.
4 Sõt, az Úr templomában is építtetett oltárokat, pedig megmondta az Úr: Jeruzsálemben lesz a nevem mindörökké.
5 Az ég egész seregének tiszteletére építtette ezeket az oltárokat a templom mindkét udvarán.
6 Hinnom fiának völgyében saját fiait is tûzbe küldte. Varázslással, jövendõmondással, ráolvasással is foglalkozott, sõt halottidézést és jóslást is ûzött. Sok olyasmit tett, ami gonosz az Úr szemében, hogy bosszantsa.
7 Faragott szobrot is készíttetett, és elhelyeztette az Isten templomában, amelyrõl azt mondta az Isten Dávidnak és fiának, Salamonnak: "Ebben a házban és Jeruzsálemben, amelyet Izrael összes törzsei közül kiválasztottam, szerzek lakóhelyet nevemnek mindörökre.
8 Soha többé nem mozdítom el Izrael lábát arról a földrõl, amelyet atyáiknak adtam. De csak akkor, ha gondosan megtartja, amit Mózes által megparancsoltam nekik: az egész törvényt, a szertartásokat és a rendeleteket."
9 Manassze arra csábította Júdát és Jeruzsálem lakóit, hogy nagyobb gonoszságot mûveljenek, mint azok a nemzetek, amelyeket az Úr kiirtott Izrael fiai elõl.
10 Az Úr figyelmeztette Manasszét és népét, de nem törõdtek vele.
11 Azért rájuk hozta Asszíria királyának hadvezéreit. Manasszét kampóval elfogták, megláncolva és bilincsbe verve Bábelbe hurcolták.
12 Szorongattatásában az Úrnak, Istenének kegyelméért esedezett, mélységesen megalázkodott atyáinak Istene elõtt.
13 Úgy könyörgött hozzá, hogy hajlott is kérésére. Meghallgatta esdeklését és visszaengedte Jeruzsálembe, a királyságba. Ekkor Manassze elismerte, hogy az Úr az igaz Isten.
14 Ezek után egy külsõ falat építtetett Dávid városa mellé, Gichontól nyugatra a völgyben a Hal-kapu bejárójáig, aztán az Ofelt vette körül, s igen magasra húzatta fel. Majd parancsnokokat rendelt Júda valamennyi megerõsített városába.
15 Eltávolította az idegen isteneket és a bálványokat a templomból, az oltárokat pedig, amelyeket a templomhegyen és Jeruzsálemben építtetett, mind kihajíttatta a városból.
16 Újjáépíttette az Úr oltárát, aztán közösségi és hálaáldozatokat mutatott be rajta. Júdának is meghagyta, hogy az Úrnak, Izrael Istenének szolgáljon.
17 Ám a nép még mindig a magaslatokon áldozott, de csak az Úrnak, az õ Istenének.
18 Manassze egyéb dolgai, könyörgése az õ Istenéhez, meg a látóemberek szavai, akik az Úrnak, Izrael Istenének nevében szóltak hozzá, nos, ezek megvannak Izrael királyainak történetében.
19 Könyörgése és meghallgattatása, minden bûne és hûtlensége, meg azok a helyek, ahol megtérése elõtt magaslatokat épített, bálványokat és szobrokat állított, meg vannak írva Hozáj könyvében.
20 Mikor Manassze megtért atyáihoz, a házában temették el. Fia, Ámon lett helyette a király.
21 Ámon huszonkét éves korában lépett a trónra, és két esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
22 Azt tette, ami gonosz az Úr szemében, ahogy atyja, Manassze is tette. Mindazoknak a bálványoknak, amelyeket Manassze készíttetett, Ámon is áldozott, és nekik szolgált.
23 Õ nem alázkodott meg az Úr elõtt, ahogyan atyja, Manassze megalázta magát. Sõt, Ámon sokkal nagyobb bûnöket követett el.
24 Végül is a szolgái összeesküdtek ellene, és megölték a saját házában.
25 Erre a föld népe megölte mindazokat, akik összeesküdtek Ámon király ellen. Fiát, Joziját is a föld népe tette királlyá helyette.
Versículos relacionados com Krónikák II. könyve, 33:
A 2 krónika 33. fejezete elmondja Manasseh, Hezekia fia történetét, aki 55 évig uralkodott Júdában, és azt tette, ami az Úr szemében gonosz volt, és az emberek bálványimádáshoz és az utálatosság gyakorlatához vezetett. Az alábbiakban öt vers található a fejezetben szereplő témákkal kapcsolatban:
2 Királyok 21:9: "De nem hallottak; és Manasseh arra késztette őket, hogy jobban kivonják őket, mint a nemzetek, amelyeket az Úr elpusztított Izrael gyermekei előtt." Ez a vers szemlélteti a Manasseh hitehagyás kiterjesztését, és mivel ez nemcsak őt, hanem Júda minden emberét is érintette.
Ézsaiás 55:7: "Hagyja a gonoszokat az útjára, és a gonosz ember gondolataira, és az Úrhoz forduljon, hogy együttérző legyen vele; váljon Istenünkhöz, mert nagyszerű megbocsátani." Ez a vers a megtérés és a megtérés fontosságáról szól, hangsúlyozva, hogy Isten irgalmas és hajlandó megbocsátani azokhoz, akik vele fordulnak.
Zsoltár 32:5: "Bevallom a bűnömnek, és a gonoszságom nem fedte le. Ez a zsoltár kiemeli a bűnök vallomása fontosságát és azt, hogy ez hogyan vezethet megbocsátáshoz és helyreállításhoz.
2 Krónikák 34:27: "Mert a szíved sikerült, és alázott téged Isten előtt, hallgatva a szavait ennek a helynek és a lakosainak ellen, és megalázott előttem, és a ruháit szakították, és sírtam előttem, én is én is, én is. Hallottalak, mondja az Úr. " Ez a vers arról szól, hogy Isten az alázatra és a bűnbánatra adott válaszáról szól, jelezve, hogy hajlandó megbocsátani és meghallgatni azokat, akik hozzá fordulnak.
2 Korinthus 7:10: "Mert Isten szerint a szomorúság bűnbánatot okoz az üdvösségért, ami senki sem hoz mérlegelést; de a világ szomorúsága halált okoz." Ez a vers kiemeli a szomorúság és a fájdalom fontosságát a keresztény életben, rámutatva, hogy ez megtéréshez és üdvösséghez vezethet.
Chapters: