1 Amacja huszonöt éves korában lett király, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki jeruzsálemi volt, Jehoaddán volt a neve.
2 Azt tette, ami helyes az Úr szemében, de nem egész szívvel.
3 Mihelyt megerõsödött kezében a királyi hatalom, megölette azokat a szolgáit, akik megölték királyi atyját.
4 De fiaikat nem ölette meg Mózes törvénykönyvének elõírása szerint, ahol ezt parancsolta az Úr: "Nem szabad halállal büntetni az atyákat fiaik miatt, sem a fiúkat atyáik miatt, mert mindenkinek csak a saját bûnéért kell halállal lakolnia."
5 Amacja összegyûjtötte Júdát, és felállította õket a nemzetségek rendjében, az ezres és a százas csoportok vezetõi szerint, egész Júdát és Benjamint. Aztán megszámlálta õket húszévestõl kezdve fölfelé. Úgy találta, hogy háromszázezren vannak a kiválasztottak, akik dárdát és pajzsot ragadva hadba vonulhatnak.
6 Ezeken kívül Izraelbõl is fogadott százezer vitézt száz talentum ezüstön.
7 Ekkor Isten egyik embere elment hozzá, és figyelmeztette: "Király, ne vonuljon ki veled Izrael serege, mert az Úr nincs Izraellel vagy Efraim fiával.
8 Ha veled mennek, bármilyen ügyes és bátor vagy is a csatában, Isten mégis leterít az ellenség elõtt. Istenben van annyi erõ, hogy segítsen vagy földre sújtson."
9 Erre Amacja megkérdezte az Isten emberétõl: "De mi lesz azzal a száz talentummal, amelyet az izraeli segédcsapatnak adtam?" Az Isten embere azt felelte neki: "Van annyi az Úrnak, hogy ennél többet is tud adni neked."
10 Erre Amacja elkülönítette az Efraimból jött segédcsapatot, hogy menjenek haza. Erre azok nagy haragra lobbantak Júda ellen, és izzó haraggal tértek haza.
11 Amacja pedig bátran vezette népét. Megérkezett a Só-völgybe és megverte Szeir fiait, tízezer embert.
12 Tízezret pedig élve fogtak el Júda fiai. Ezeket egy sziklacsúcsra vitték, és a sziklacsúcsról letaszították õket, úgyhogy halálra zúzták magukat.
13 Közben annak a segédcsapatnak a tagjai, amelyet Amacja visszaküldött, hogy ne menjenek vele a csatába, megrohanták Júda városait Somerontól egészen Bet-Horonig. Háromezer embert megöltek, és sok zsákmányt hurcoltak magukkal.
14 Történt, hogy amint Amacja az edomiak leverése után visszatért, magával hozta Szeir fiainak istenségeit. Istenek gyanánt felállította õket, leborult elõttük, és tömjént gyújtott nekik.
15 Ezért az Úr megharagudott Amacjára, elküldte hozzá egyik prófétáját, és az kérdõre vonta: "Hogy tudtad szolgálni egy nép isteneit, amelyek saját népüket sem tudták megmenteni kezedtõl?"
16 Még beszélt, amikor ez közbevágott: "Talán a királyi tanács tagjává tettünk téged? Hagyd abba! Miért akarod, hogy megöljenek?" A próféta elhallgatott, de megjegyezte: "Most már tudom, hogy az Isten elhatározta, hogy elpusztít, mivel így viselkedtél, és nem hallgattál a tanácsomra."
17 Amacja, Júda királya tanácsot tartott, majd követséget küldött Joáshoz, Jehu fiának, Jehoachásznak a fiához, Izrael királyához ezzel az üzenettel: "Nosza, nézzünk egymással farkasszemet!"
18 Joás, Izrael királya, ezzel az üzenettel küldte õket vissza Amacjához, Júda királyához: "A libanoni bogáncs követséget küldött a libanoni cédrushoz ezzel a kéréssel: Add a lányodat feleségül a fiamhoz! Közben a libanoni erdõ vadja arra jártában eltiporta a bogáncsot.
19 Azt gondolod: Lám, megvertem Edomot. Emiatt a szíved felfuvalkodott, hogy még nagyobb dicsõségre áhítozzál. Maradj nyugton a házadban! Miért hívod ki magad ellen a sorsot, hogy baj érjen és veled együtt Júdát is?"
20 De Amacja nem hallgatott rá. Az Isten akarata volt, hogy a hatalmába adja õket, mivel Edom isteneit szolgálták.
21 Erre Joás, Izrael királya is felvonult és Bet-Semesnél, amely még Júdához tartozik, szembeszálltak egymással: õ és Amacja.
22 Júda vereséget szenvedett Izraeltõl, mire mindenki a sátrába menekült.
23 De Amacját, Júda királyát, Achaszja fiának, Joásnak a fiát, Bet-Semesnél foglyul ejtette Joás, Izrael királya, és Jeruzsálembe hurcolta. Jeruzsálem falait az Efraim-kaputól a Szeglet-kapuig négyszáz könyöknyi hosszúságban lebontotta.
24 Aztán az összes aranyat és ezüstöt, valamennyi edényt, amit a templomban Obed-Edomnál találtak, a királyi palota kincseit és a túszokat magával vitte és visszatért Someronba.
25 Amacja, Joás fia, Júda királya Joásnak, Jehoachász fiának, Izrael királyának halála után még tizenöt évig élt.
26 Amacja egyéb dolgai az elsõktõl az utolsókig meg vannak írva Júda és Izrael királyainak könyvében.
27 Attól az idõtõl kezdve, hogy Amacja elpártolt az Úrtól, összeesküvést szõttek ellene Jeruzsálemben. Erre Lakisba menekült, de utána mentek Lakisba, és ott megölték.
28 Aztán lovakon visszavitték, és eltemették õsei mellé, Dávid városában.
Versículos relacionados com Krónikák II. könyve, 25:
A 2. krónika 25. fejezete Amaziah, Júda királya és Edom elleni háborújának történetét meséli el. Felvette izraeli katonákat, hogy segítsen neki, de egy próféta figyelmeztette őt, hogy Isten nem volt velük. Ennek ellenére Amaziah legyőzte Edomot, de visszahozta az isteneiket, és szerette őket, kihívva Istent. Íme öt vers a 2 krónika 25 -ben tárgyalt témákkal kapcsolatban:
Mózes 17:17: "Nem lesz sok nője, így a szíve nem térhet el; sem ezüst, sem arany nem fog felhalmozódni magához." Ez a vers arról szól, hogy a királynak nem kell sok nőnek lenni, vagy túlzott gazdagságot halmozni, nem pedig eltérni Isten útjától. Az Amazias azonban felhalmozódott a katonákkal és harcolt a pénzért, figyelmen kívül hagyva a próféta figyelmeztetéseit.
Exodus 20:3: "Nem lesz más istened előttem." Ez a tízparancsolat egyike, amely hangsúlyozza Isten imádatának kizárólagosságát. Amaziah, az Edom elleni győzelem után, visszahozta az edomit isteneket és szerette őket, kihívva Istent.
2 Királyok 14:7: "Tízezer edomitot ölt meg a Sal -völgyben, és meghódította a pecsétet, amelyet Joceteelnek neveztek el, ahogy a mai napig ismert." Ez a vers leírja az Amaziah egyik katonai eredményét Edom ellen. Ezt a győzelmet a 25. krónika 25 -ben említik, mint az Amaziah motivációját az izraeli katonák felvételére.
Példabeszédek 16:18: "A büszkeség megelőzi a romot; az arrogáns szellem, az esés." Ez a vers figyelmezteti a büszkeség és az arrogancia veszélyeit. Amaziah büszke lett az Edom elleni győzelem után, és nem hallotta Isten próféta figyelmeztetését.
2 Krónikák 25:20: "De az Amazias nem akarta hallani őt, mert Istentől jött, hogy az ellenségek kezébe kerüljön, mivel Edom isteneit keresték." Ez a vers azt mutatja, hogy Amaziah makacssága nem hallja a próféta figyelmeztetését, és hogy figyelmen kívül hagyta az Isten iránti engedetlenség következményeit.
Chapters: