1 A hetedik esztendõben Jehojada elég erõsnek érezte magát. Maga mellé vette a százas csoportok vezetõit: Azarjahut, Jerochám fiát, Jismaelt, Jehochanán fiát, Azarjahut, Obed fiát, Maazejahut, Adajahu fiát, meg Elisafátot, Zikri fiát, és szövetséget kötött velük.
2 Ezek aztán bejárták Júdát, összegyûjtötték a levitákat és Izrael családfõit Júda minden városából, és elmentek Jeruzsálembe.
3 A templomban az egész gyülekezet szövetséget kötött a királlyal. Azután Jehojada fõpap így szólt hozzájuk: "Nézzétek, a király fiának kell uralkodnia, amint az Úr Dávid fiaira vonatkozólag kijelentette.
4 Ez lesz a teendõtök: Harmad részetek, amely szombaton szolgálatba lép, papok és leviták, mint kapuõrség szolgáljon,
5 harmad részetek a királyi palotánál, harmad részetek meg az Alapkapunál álljon, a többi nép pedig a templom udvarain.
6 A templomba senki se lépjen be, csak a papok és a szolgálattevõ leviták! Õk beléphetnek, hisz fel vannak szentelve. A többi nép tartsa magát az Úr elõírásaihoz!
7 Azután a leviták vegyék körül a királyt, mindegyiknek fegyver legyen a kezében! Ha más valaki lépne be, meg kell halnia, õk azonban legyenek a király mellett, bárhova megy."
8 A leviták és egész Júda úgy jártak el, ahogyan Jehojada fõpap megparancsolta nekik. Ki-ki vette a maga embereit, akik szombaton beléptek, azokkal együtt, akik szombaton kiléptek volna a szolgálatból. Jehojada fõpap ugyanis nem bocsátotta el az osztagokat.
9 Azután Jehojada fõpap kiosztotta a századok vezetõinek Dávid király kardjait, kis és nagy pajzsait, amelyek a templomban voltak.
10 Majd felállította az egész népet a király körül, mindenkit fegyverrel a kezében a templom jobb oldalától kezdve egészen a templom bal oldaláig, az oltár és a templomépület mellett.
11 Aztán kihozták a király fiát, fejére tették a koronát, kezébe adták a törvényt, és így királlyá tették. Majd Jehojada és fiai fölkenték és azt kiáltották: "Éljen a király!"
12 Amikor Atalja meghallotta a nép kiáltozását, amely összefutott és ujjongott a király mellett, bement a templomba a néphez.
13 Aztán látta, hogy lám, a király ott áll a bejáratnál az emelvényen, a király mellett pedig a fõemberek és a trombitások; az egész nép ujjong és trombitál, az énekesek mindenféle zeneszerszámmal jelt adnak az öröménekre. Erre Atalja megszaggatta a ruháját és kiáltozni kezdett: "Árulás, árulás!"
14 Ekkor Jehojada fõpap kiküldte a századok vezéreit, a sereg parancsnokait, és így szólt hozzájuk: "Vigyétek ki a templom bekerített részébõl, s aki kíséri, az ölje meg a kardjával!" Ugyanis azt is megmondta a fõpap: "Ne öljétek meg az Úr templomában!"
15 Erre rávetették kezüket és amikor a királyi palota Ló-kapujának bejáratához értek, ott megölték.
16 Ezután Jehojada szövetséget kötött az Úr meg az egész nép és a király között, hogy az Úr népe lesznek.
17 Majd bement az egész nép Baal templomába és lerombolta. Oltárait és bálványait összetörte, Nátánt pedig, Baal papját, megölték az oltár elõtt.
18 Majd Jehojada az Úr temploma fölötti felügyeletet a papok és a leviták kezébe adta, akiket Dávid osztályokba sorolt az Úr templomának szolgálatára, hogy Mózes törvényének elõírása szerint bemutassák az Úrnak az égõáldozatokat örömujjongás és ének kíséretében, ahogy Dávid elrendelte.
19 Az Úr templomának kapuiba kapuõröket állított, hogy ne mehessen be senki, aki bármilyen ok miatt tisztátalan.
20 Azután maga mellé vette a századok parancsnokait, az elõkelõket, a nép fõembereit és az egész népet. A királyt levitték az Úr templomából, a felsõ kapun át bementek a királyi palotába, és a királyt a királyi trónra ültették.
21 A föld egész népe örvendezett, viszont a város nyugodt maradt, bár Atalját karddal kivégezték.
Versículos relacionados com Krónikák II. könyve, 23:
A 2 -es krónikák 23. fejezetében Joas emelkedése Júda trónjára, Atalia halála után, egy gonosz királynő, aki buktatta a trónt, és kiküszöbölte Dávid leszármazottait. Joiada pap vezette a lázadást és felszentelte Joát királyként, helyreállítva az emberekkel való szövetségét. Az alábbiakban öt vers található a fejezetben szereplő témákkal kapcsolatban:
Genesis 17:7: "Megállapítom a szövetségemet köztem és az leszármazottaid között a generációid, az örök szövetség során, hogy az istened és a származásod istene legyen." Az Isten és az Izrael népe közötti szövetség ismétlődő téma a Biblia egész területén, és ebben a fejezetben kiemelték annak a szövetségnek a helyreállításának fontosságát, amelyet az előző kormány megsértett.
Mózes 17:18-20: "Amikor királyságának trónján ült, a törvények, a papok, a Léviták eredeti példánya szerint lesz egy példánya. Vegye figyelembe a törvény és ezeknek az előírásoknak az összes szavát, hogy teljesítse őket; úgy, hogy a szíve ne emelkedjen a testvéreitől, és ne térjen el ettől a parancsolattól, jobbra vagy balra; és ez meghosszabbíthatja napjait Királyságában ő és gyermekei Izrael közepén. " Ebben a versben kiemelik az Isten törvényének betartásának fontosságát, és a Joas királyként történő felszentelése magában foglalta e törvények teljesítését.
Zsoltár 45:6: "A trónod, Istenem, örök és örökkévaló; a te királyod jogak a saját tőke jogak." Ez a zsoltár a királyt Isten eszközeként írja le, és Joas trónra emelkedését Isten akaratának helyreállításának tekintik Júda népének.
Jeremiah 33:17: "Mert így mondja az Úr, az Izrael trónjára telepedett David ember, soha nem fog hiányozni." Ez a vers arra utal, hogy Isten ígéri Dávidnak, hogy leszállása mindig Izrael felett uralkodik, és Joas emelkedését ennek az ígéretnek a teljesítésének tekintik.
Malachi 4:2: "De neked mások, akik attól tartanak, hogy a nevem az igazságosság napján születik, az üdvösséget a szárnyaiba hozva; és elindulsz, mint a borjak lazán, mint a borjak." Ez a vers kiemeli az Isten félelmének és az akaratának követésének fontosságát, és Joasnak, mint királynak szentelését a Júda népének szellemi megújulásának pillanatának tekintik.
Chapters: