1 Ezután Izrael fiainak egész közössége az Úr útmutatása szerint Szin pusztájában táborról táborra haladt tovább, majd Refidimnél álltak meg. Itt nem volt ivóvíz a nép számára.
2 A nép nekitámadt Mózesnek és így szólt: "Adj nekünk ivóvizet." Mózes ezt válaszolta: "Miért támadtok engem? Miért kísértitek az Urat?"
3 A nép azonban szomjas volt, azért tovább zúgolódott Mózes ellen: "Miért hoztál ki bennünket Egyiptomból - kérdezték -, talán azért, hogy gyermekeinkkel és állatainkkal együtt szomjan haljunk?"
4 Mózes ilyen szavakkal fohászkodott az Úrhoz: "Mit tegyek ezzel a néppel? Kevés híja és megkövez."
5 Az Úr ezt válaszolta Mózesnek: "Haladj a nép elõtt, vedd magadhoz Izrael véneit, fogd kezedbe a botodat, amellyel a Nílusra rácsaptál és menj.
6 Én odaállok eléd a sziklára a Hórebnél. Üss rá a sziklára, víz folyik majd belõle, hogy igyék a nép." Mózes úgy is tett, Izrael véneinek a jelenlétében.
7 A helyet Masszának és Meribának nevezte el, mivel Izrael fiai ott zúgolódtak és kísértették az Urat. Ezt kérdezték ugyanis: "Köztünk van-e az Úr vagy nincs?"
8 Közben az amalekiták elõrenyomultak, hogy Refidimnél megküzdjenek Izrael fiaival.
9 Mózes így szólt Józsuéhoz: "Válassz ki magadnak férfiakat, és holnap szállj harcba az amalekitákkal. Én pedig Isten botjával a kezemben kiállok a domb tetejére."
10 Józsue úgy tett, ahogy Mózes parancsolta, s kivonult, hogy megütközzék az amalekitákkal. Mózes közben Áronnal és Hurral fölment a domb tetejére.
11 Ameddig Mózes a kezét kitárva tartotta, az izraeliták fölényben voltak, de ha leeresztette a kezét, az amalekiták jutottak fölényhez.
12 Mózes karja végül is elfáradt. Ezért vettek egy követ, odavitték és ráültették. Áron és Hur pedig a karját tartotta, egyik az egyik oldalon, a másik a másik oldalon. Így a karja napszálltáig kitárva maradt.
13 Józsue kardélre hányta az amalekitákat és hadi népüket.
14 Ezután az Úr így szólt Mózeshez: "Írd le ezt emlékül egy könyvbe, és közöld Józsuéval, hogy az amalekiták emlékét kitörlöm az ég alól."
15 Mózes oltárt épített és Jahve-Nisszinek nevezte,
16 mivel - úgymond - az Úr hadijelvénye a kézben!, az Úr háborút visel Amalek ellen nemzedékrõl nemzedékre.
Versículos relacionados com Kivonulás könyve, 17:
Az Exodus 17 elmondja az izraeliták és az amalequiták közötti csata történetét, amelyben Mózes beavatkozik Istenbe, miközben Joshua vezeti a csatát. Íme öt vers az ebben a fejezetben tárgyalt témákhoz:
Exodus 15:3: "Az Úr harcos; az Úr a neve." Ez a vers Istent harcosként írja le, amely releváns az Exodus 17 -ben leírt csatában.
Mózes 25:17-19: Ez a kivonat elmondja az izraeliták és az amalequites közötti csatát, amely a Refidimben történt. A 19. vers különösen releváns, mert kijelenti, hogy Isten megparancsolta az izraelitáknak, hogy teljesen elpusztítsák az amalequitákat.
Zsoltár 121:2: "Segítségem az Úrtól származik, aki az eget és a földet készítette." Ez a vers hangsúlyozza az Isten iránti bizalmat a nehézségi időkben, amit az izraeliták az Exodus 17 -es csata során bizonyítottak.
Ézsaiás 41:10: "Ne félj, mert veled vagyok; ne félj, mert én vagyok az istened. Megerősítlek és segítek neked; a győztes jobb kezemmel foglak tartani." Ez a vers bátorítást és vigaszt kínál, amit Isten az izraelitáknak felajánlott az Exodus 17 -es csata során.
Fülöp -szigeteki 4:13: "Mindent megtehetek benne, aki erősít." Ez a vers hangsúlyozza azt az elképzelést, hogy Isten erőt és képességet ad az embereknek a kihívásokkal és nehézségek kezelésére, amit az izraeliták az Exodus 17 -es csata során tapasztaltak meg.
Chapters: