Found 950 Results for: pedig
Kérjétek az Urat, hogy szüntesse meg a mennydörgést és a jégesõt, én pedig ígérem, hogy elbocsátlak benneteket. Ne maradjatok itt tovább." (Kivonulás könyve 9, 28)
A len és az árpa elpusztult, mert az árpa kihányta a kalászát, a len pedig virágzott. (Kivonulás könyve 9, 31)
Az Úr nappal felhõoszlopban haladt elõttük, hogy mutassa az utat, éjjel pedig tûzoszlopban, hogy világítson nekik. Így éjjel-nappal vonulhattak. (Kivonulás könyve 13, 21)
Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, úgyhogy majd üldözõbe veszi õket. Akkor megmutatom a dicsõségemet a fáraón és egész seregén, hadd tudják meg az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr." Izrael fiai engedelmeskedtek a parancsnak. (Kivonulás könyve 14, 4)
Mózesnek pedig ezt mondták: "Nem voltak sírok Egyiptomban, hogy idehoztál bennünket a pusztába meghalni? Milyen szolgálatot tettél nekünk azzal, hogy kivezettél Egyiptomból? (Kivonulás könyve 14, 11)
Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezed a tenger fölé és válaszd ketté, hogy Izrael fiai száraz lábbal átmehessenek rajta. (Kivonulás könyve 14, 16)
Az Úr pedig így szólt Mózeshez: "Nyújtsd ki kezed a tenger fölé, hogy a víz visszazúduljon az egyiptomiakra, szekereikre és lovasaikra." (Kivonulás könyve 14, 26)
Izrael fiai ezzel estek nekik: "Inkább haltunk volna meg az Úr keze által Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk és jóllaktunk kenyérrel. Ti pedig ide hoztatok a pusztába, hogy az egész közösség éhen vesszen." (Kivonulás könyve 16, 3)
holnap reggel pedig meglátjátok az Úr dicsõségét. Õ ugyanis hallotta az Úr elleni zúgolódástokat. Mi vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?" (Kivonulás könyve 16, 7)
Valóban, estére fürjcsapat jelent meg, és ellepte a tábort. Reggel pedig harmatozó felhõ volt a tábor körül. (Kivonulás könyve 16, 13)
Mózes így szólt Józsuéhoz: "Válassz ki magadnak férfiakat, és holnap szállj harcba az amalekitákkal. Én pedig Isten botjával a kezemben kiállok a domb tetejére." (Kivonulás könyve 17, 9)
Mózes karja végül is elfáradt. Ezért vettek egy követ, odavitték és ráültették. Áron és Hur pedig a karját tartotta, egyik az egyik oldalon, a másik a másik oldalon. Így a karja napszálltáig kitárva maradt. (Kivonulás könyve 17, 12)
