Found 33 Results for: ismerem

  • Az Úr pedig így szólt: "Láttam Egyiptomban élõ népem nyomorúságát és hallottam a munkafelügyelõkre vonatkozó panaszát; igen, ismerem szenvedését. (Kivonulás könyve 3, 7)

  • A fáraó így felelt: "Kicsoda Jahve, hogy engedelmeskedjem neki és elengedjem Izraelt? Nem ismerem Jahvét, és Izraelt sem engedem el." (Kivonulás könyve 5, 2)

  • Ismerem ugyanis engedetlenségedet és nyakasságodat. Lám, már most, amikor még köztetek élek, lázadoztok az Úr ellen. Mennyivel inkább fogtok majd halálom után!" (Második Törvénykönyv 31, 27)

  • Az egyik szolga vette át a szót, s azt mondta: "Nézzétek, én ismerem Betlehemben Izájnak az egyik fiát, aki tud hárfázni és bátor, harcra termett férfi, jól tud beszélni, szép termetû, és vele van az Úr." (Sámuel I. könyve 16, 18)

  • Amikor legidõsebb bátyja, Eliáb meghallotta, hogy mirõl beszél az emberekkel, Eliáb mérges lett Dávidra és azt mondta: "Minek jöttél ide? Kire bíztad azt a néhány juhot a pusztán? Ismerem önteltségedet és szíved gonoszságát. Csak azért jöttél ide, hogy lásd a csatát." (Sámuel I. könyve 17, 28)

  • Ott vagyok amikor fölkelsz s amikor nyugovóra térsz. Ismerem mentedet s jöttödet. (Királyok II. könyve 19, 27)

  • De hogyan kérhetném el azt a pénzt, amikor õ sem ismer engem, s én sem ismerem õt. Milyen bizonyítékot adjak neki, hogy higgyen nekem, és visszaadja a pénzt? Aztán az utat sem tudom, amelyen Médiába kellene mennem." (Tóbiás könyve 5, 2)

  • Ártatlan vagyok? Nem ismerem magam. Életem mit sem ér, semmire sem tartom. (Jób könyve 9, 21)

  • Ismerem az ég minden madarát, s mi a réten mozog, azt is ismerem. (Zsoltárok könyve 50, 11)

  • Az álnok szív maradjon távol tõlem, nem ismerem azt, ami gonosz. (Zsoltárok könyve 101, 4)

  • Parancsaidat már régóta ismerem, örök idõkre hirdetted ki õket. (Zsoltárok könyve 119, 152)

  • Ha meg olvasni nem tudónak adják a könyvet, s azt mondják neki: Olvasd, akkor az így felel: Nem ismerem a betûket. (Izajás könyve 29, 12)


“É doce o viver e o penar para trazer benefícios aos irmãos e para tantas almas que, vertiginosamente, desejam se justificar no mal, a despeito do Bem Supremo.” São Padre Pio de Pietrelcina