Found 64 Results for: csupa

  • Kén és só, az egész föld csupa üszök, nem lehet bevetni, nem terem semmit, nem nõ rajta még fû sem, akárcsak Szodoma és Gomorra, Adma és Cebojim elpusztulásakor, amelyeket az Úr haragjában és indulatában földig lerombolt. (Második Törvénykönyv 29, 22)

  • Józsue elindult, hogy összes harcosával felvonuljon Ai ellen. Kiválasztott 30000 embert, csupa bátor férfit, és éjszaka útnak indította õket, (Józsue könyve 8, 3)

  • A megöltek száma, akik Benjamin fiai közül ezen a napon elestek, huszonötezer embert tett ki, csupa kardforgató vitéz harcost. (Bírák könyve 20, 46)

  • Akkor a közösség elküldött ellenük tizenkétezer embert, csupa vitéz harcost, ezzel a paranccsal: "Menjetek és hányjátok kardélre a gileádi Jábes lakóit, az asszonyokat és a gyerekeket is. (Bírák könyve 21, 10)

  • Nabalnak hívták, a feleségét meg Abigailnak. Az asszony csupa okosság volt és szemre is szép, a férfi azonban faragatlan volt és rosszindulatú, Káleb fiai közül származott. (Sámuel I. könyve 25, 3)

  • Ne törõdjék uram azzal a gonosz emberrel, Naballal, mert méltán viseli nevét. Úgy hívják, hogy "Durva", és csakugyan csupa durvaság. Én, a te szolgálód nem láttam embereidet, akiket küldtél. (Sámuel I. könyve 25, 25)

  • Belül tehát cédrusfából volt a templom, faragott gyümölcs- és virágfüzérekkel ékesítve. Csupa cédrusfa volt az egész. Követ sehol sem lehetett látni. (Királyok I. könyve 6, 18)

  • és így szóltak hozzá: "Nézd, van itt szolgáid között ötven férfi, csupa erõs ember. Õk majd elmennek és megkeresik uradat. Hátha az Úr lelke ragadta el, és valamelyik hegyre vagy valamelyik völgybe vitte." "Ne küldjétek el (õket)!" - felelte. (Királyok II. könyve 2, 16)

  • Még azon az éjszakán történt, hogy az Úr angyala kivonult, és az asszírok táborában lesújtott száznyolcvanötezer emberre. Amikor reggel fölkeltek, lám, csupa élettelen testet találtak. (Királyok II. könyve 19, 35)

  • 18 könyök magas volt az egyik oszlop, s bronz oszlopfõ volt rajta; az oszlopfõ magassága 5 könyöknyit tett ki. Aztán háló és gránátalmák övezték az oszlopfõt, mind csupa bronz. Ugyanígy a másik oszlopon is... (Királyok II. könyve 25, 17)

  • A harmadik napon, amikor befejezte imáját, letette szolgai ruháját és felöltötte minden ékességét. Amikor már tündöklött a szépségtõl, és segítségül hívta a szabadító és mindent látó Istent, maga mellé vette két szolgálólányát. Az egyikre könnyedén rátámaszkodott, mintha kimerült lett volna a gyönyörtõl, a másik pedig követte, a ruháját tartva, amely a földre omlott. (b) Szépségében elpirult, arca derûs volt, s csupa báj. De azért szorongatta szívét a félelem. (c) Amikor minden ajtón áthaladt, a király elõtt találta magát. Királyi trónusán ült méltósága minden jelvényével, arannyal és drágakövekkel ékesítve. Félelmetes volt. (d) Amikor fölemelte villogó tekintetét és szikrázó haraggal felnézett, a királyné összeesett. Színe elváltozott, s fejét szolgálólányára hajtotta, aki kísérte. (e) Akkor Isten megindította a király szívét, s fölébresztette benne a gyöngédséget. Aggódva lesietett trónjáról, karjába vette, míg magához nem tért, s barátságos szavakkal fordult hozzá: (f) "Mi van veled, Eszter? Testvéred vagyok, ne félj! Nem halsz meg! Nem temiattad, hanem másokért hozták ezt a törvényt. Gyere közelebb!" (Eszter könyve 5, 1)

  • Fölemelte aranyjogarát, Eszter nyakára tette, megcsókolta és azt mondta neki: "Beszélj!" Eszter így válaszolt: (a) "Uram, olyannak láttalak, mint az Isten angyalát, s fenségedtõl való félelmemben szívem megzavarodott. Csodálatos vagy, uram, s arcod csupa kedvesség." (b) Amint így beszélt, összeesett. A király megijedt, és minden szolgája bátorította a királynét. (Eszter könyve 5, 2)


“As almas! As almas! Se alguém soubesse o preço que custam”. São Padre Pio de Pietrelcina