Found 19 Results for: Ámosz

  • Eljakim udvarmestert pedig és Sebna írnokot meg a papság véneit elküldte - vezeklõruhába öltözve - Ámosz fiához, Izajás prófétához. (Királyok II. könyve 19, 2)

  • Akkor Ámosz fia, Izajás elküldött Hiszkijához és azt üzente: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Meghallgattalak, amikor Asszíria királya, Szancherib miatt hozzám imádkoztál. (Királyok II. könyve 19, 20)

  • Azokban a napokban Hiszkija halálos beteg lett. Elment hozzá Ámosz fia, Izajás, és így szólt hozzá: "Ezt mondja az Úr: Rendezd el házad ügyeit, mert meghalsz, nem maradsz életben." (Királyok II. könyve 20, 1)

  • Uzija többi dolgait - az elsõktõl az utolsókig - megírta Izajás próféta, Ámosz fia. (Krónikák II. könyve 26, 22)

  • Emiatt Hiszkija király és Izajás próféta, Ámosz fia, könyörgésükkel az eget ostromolták. (Krónikák II. könyve 32, 20)

  • Hiszkija egyéb dolgai és jámborsága meg vannak írva Izajás prófétának, Ámosz fiának látomásában, meg Júda és Izrael királyainak könyvében. (Krónikák II. könyve 32, 32)

  • Eszembe jutott, amit Ámosz próféta Bételrõl mondott: "Ünnepeitek gyásszá változnak és ujjongástok siratóénekké." Sírva fakadtam. (Tóbiás könyve 2, 6)

  • Izajásnak, Ámosz fiának látomása Júdáról és Jeruzsálemrõl, amelyet Júda királyainak: Uzijának, Jotamnak, Acháznak és Hiszkijának uralkodása idején látott. (Izajás könyve 1, 1)

  • Izajásnak, Ámosz fiának látomása Júdáról és Jeruzsálemrõl. (Izajás könyve 2, 1)

  • Fenyegetõ jövendölés Babilon ellen, amelyet Izajás, Ámosz fia látott: (Izajás könyve 13, 1)

  • az Úr hallatta szavát Izajás, Ámosz fia által. Azt mondta neki: "Eredj, oldd le derekadról a szõrköntöst, és vedd le lábadról a sarudat." Amikor megtette, és köntös meg saru nélkül járt-kelt, (Izajás könyve 20, 2)

  • Majd elküldte Eljakim udvarnagyot, Sebna írnokot és a papok közül a véneket, akik szintén zsákruhába öltöztek, Izajás prófétához, Ámosz fiához. (Izajás könyve 37, 2)


“Não se desencoraje, pois, se na alma existe o contínuo esforço de melhorar, no final o Senhor a premia fazendo nela florir, de repente, todas as virtudes como num jardim florido.” São Padre Pio de Pietrelcina