Encontrados 17 resultados para: Júdást
így szólt: "Nevet szerzek magamnak, s híres leszek az országban, ha Júdást és embereit, akik semmibe vették a király törvényét, megtámadom." (Makkabeusok I. könyve 3, 14)
Elment Júdáshoz és békésen üdvözölték egymást, de az ellenséges emberek közben készen álltak rá, hogy Júdást elhurcolják. (Makkabeusok I. könyve 7, 29)
Haraggal eltelve megesküdött nekik: "Ha nem adjátok Júdást és seregét azonnal a kezemre, felgyújtom ezt a házat, ha szerencsésen visszatérek." Ádáz haraggal eltelve ment el. (Makkabeusok I. könyve 7, 35)
Jonatán és Simon elvitték testvérüket, Júdást, és Modinban atyáik sírboltjába temették. (Makkabeusok I. könyve 9, 19)
Simon magához hívatta két legidõsebb fiát, Júdást és Jánost és így szólt hozzájuk: "Magam is, testvéreim is, atyám egész háza kora ifjúságunktól mind a mai napig harcoltunk Izrael ellenségei ellen. Küzdelmeink oly eredményesek voltak, hogy Izrael ismételten szabad lett. (Makkabeusok I. könyve 16, 2)
Másnap (amikor már legfõbb ideje volt), fölkeresték Júdást, hogy menjenek, hozzák el az elesettek holttestét, és temessék õket atyáik sírboltjába, rokonaik közé. (Makkabeusok II. könyve 12, 39)
Ezt vitték végbe azzal a segítséggel, amelyben Isten Júdást részesítette. (Makkabeusok II. könyve 13, 17)
Parancsot adott neki, hogy Júdást tegye el láb alól, követõit szórja szét, Alkimuszt meg tegye meg a legfõbb templom fõpapjává. (Makkabeusok II. könyve 14, 13)
Júdást állandóan a maga közelében tartotta, jóindulattal volt e férfi iránt, (Makkabeusok II. könyve 14, 24)
Amikor Alkimusz látta a kölcsönös egyetértést és a megkötött szerzõdést, elment ezzel Demetriuszhoz és azt állította, hogy Nikanor áruláson töri a fejét: a birodalom ellenségét, Júdást jelölte ki utódjául. (Makkabeusok II. könyve 14, 26)
kinyújtotta jobbját a templom felé és megesküdött: "Ha nem szolgáltatjátok ki Júdást, bilincsbe verve, Istennek ezt a házát egyenlõvé teszem a földdel, az áldozati oltárt lerombolom, és pompás szentélyt emelek itt Dionüzosznak." (Makkabeusok II. könyve 14, 33)
és az iskarióti Júdást, aki késõbb elárulta. (Márk evangéliuma 3, 19)
