Zsoltárok könyve, 42

1. (A karvezetõnek - Korach fiainak tanítókölteménye.)

2. Ahogy a szarvasünõ a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram.

3. Lelkem szomjazik az Isten után, az élõ Isten után. Mikor mehetek már, hogy lássam Isten arcát?

4. Könny a kenyerem nappal és éjjel, ha naponta mondják: "Hol marad Istened?"

5. A szívem megdobban, ha arra gondolok, hogyan vonultam be a fönséges sátorba, az Úr házába, ujjongás és énekszó közepette a vidám ünnepi közösséggel.

6. Lelkem, miért vagy szomorú és miért háborogsz? Remélj az Úrban és majd újra dicsõítem, mint arcom felderítõjét

7. és Istenemet! A lelkem roskadozik, amikor a Jordán földjén a Hermon felõl rád gondolok, te kicsi hegy.

8. Örvény hívja az örvényt vizeid zuhogásában, s minden örvényed és hullámod rám zúdul.

9. Nappal az Úr adja kegyelmét és éjjel neki énekelek, áldom éltetõ Istenemet.

10. Így szólok Istenhez: Sziklám vagy, miért feledkeztél meg rólam? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtõl szorongatva?

11. A velõmbe hatol, ha ellenségeim gúnyolódnak, ha naponta mondják: "Hol maradt Istened?"

12. De miért vagy szomorú, lelkem, és miért háborogsz? Remélj Istenben és majd újra dicsõítem, mint arcom felderítõjét és Istenemet!