Sámuel I. könyve, 25

1. Sámuel meghalt. Egész Izrael összegyûlt és megsiratta. Aztán hazájában, Rámában temették el. Dávid elindult és lehúzódott Maon pusztájára.

2. Maonban élt egy ember, aki Kármelben gazdálkodott. Az ember nagyon gazdag volt, volt háromezer juha és ezer kecskéje. Épp Kármelben volt, a juhait nyírni.

3. Nabalnak hívták, a feleségét meg Abigailnak. Az asszony csupa okosság volt és szemre is szép, a férfi azonban faragatlan volt és rosszindulatú, Káleb fiai közül származott.

4. Dávid meghallotta a pusztában, hogy Nabal nyírja a nyájat.

5. Elküldte hát hozzá tíz legényét. Azt mondta nekik: "Menjetek föl Kármelbe, keressétek föl Nabalt és adjátok át üdvözletemet.

6. Mondjátok testvéremnek: Üdv neked, üdv házadnak, s üdv minden hozzátartozódnak!

7. Nézd, hallottam, hogy nyírás van nálad. Pásztoraid itt jártak nálunk, s nem bántottuk õket. Nem veszett el soha semmi abból, ami Kármelben volt.

8. Kérdezd meg embereidet, s bizonyítják neked. Azért részesítsd szíves fogadtatásban a legényeket, s mivel ünnep közeledik, adj szolgáidnak és fiadnak, Dávidnak amid éppen van."

9. Amikor Dávid legényei odaértek, átadták Nabalnak Dávid üzenetét, aztán vártak.

10. Nabal azonban így válaszolt Dávid szolgáinak: "Kicsoda Dávid és kicsoda Izáj fia? Napjainkban épp elég szolga van, aki elszökik urától.

11. Fogjam a kenyeremet és a boromat, és a marhát, amelyet a nyíráshoz levágtam, aztán adjam oda olyan embereknek, akikrõl azt sem tudom, honnét valók?"

12. Erre Dávid legényei megfordultak, visszatértek, és megérkezve minden szót elmondtak Dávidnak.

13. Akkor Dávid megparancsolta embereinek: "Mindenki kösse fel a kardját!" És mindenki felkötötte a kardját. S amikor Dávid is felkötötte a kardját, Dávid vezetésével kivonultak, mintegy négyszáz ember. Kétszázan ott maradtak a málhájuk mellett.

14. Közben az egyik szolga elmondta Nabal feleségének, Abigailnak: "Dávid elküldte embereit a pusztából, hogy üdvözöljék urunkat, de õ rájuk támadt,

15. s jóllehet ezek az emberek jók voltak hozzánk. Nem háborgattak minket és nem veszett el soha semmi, amikor felhúzódtunk a közelükbe, és kinn tanyáztunk a határban.

16. Inkább mint valami fal, úgy vettek körül bennünket, éjjel-nappal, amikor a közelükben õriztük a nyájat.

17. Vedd hát fontolóra a dolgot és gondold meg, mit teszel, mert máris elhatározták urunknak és egész házának vesztét, de hát õ sokkal gonoszabb, mintsem beszélni lehessen vele."

18. Erre Abigail gyorsan fogott kétszáz kenyeret, két tömlõ bort, öt elkészített bárányt, öt mérõ pörkölt gabonát, száz mazsolás kalácsot és kétszáz fügés kalácsot, aztán szamarakra rakta.

19. Meghagyta szolgáinak: "Menjetek elõttem, én meg majd követlek benneteket." De férjének, Nabalnak, nem szólt semmit.

20. Amikor a hegy egyik nyúlványa mögött épp lefelé tartott a szamara hátán, Dávid és emberei is lefelé tartottak, vele szemben, úgyhogy találkoztak.

21. Dávid éppen azt gondolta magában: "Kár volt ennek az embernek mindenét védeni a pusztában, amije csak van. Egész vagyonából nem vesztett el semmit, és most rosszal viszonozza a jót.

22. Ezt meg azt tegye Dáviddal Isten, ha virradatig egyetlen férfit is meghagyok az övéibõl."

23. Amikor Abigail meglátta Dávidot, gyorsan leszállt a szamárról, egészen a földig hajolt, s arcra borult Dávid elõtt.

24. Aztán letérdelt elé, és így beszélt: "Engem terheljen a vétek, uram! Engedd, hadd beszéljen elõtted szolgálód, s hallgasd meg szolgálódat!

25. Ne törõdjék uram azzal a gonosz emberrel, Naballal, mert méltán viseli nevét. Úgy hívják, hogy "Durva", és csakugyan csupa durvaság. Én, a te szolgálód nem láttam embereidet, akiket küldtél.

26. S amint igaz, hogy az Úr él, s te magad élsz, az Úr megoltalmazott attól, uram, hogy vérnek vétkét vedd magadra, és saját kezeddel szolgáltass magadnak igazságot. Ellenségeid váljanak Nabalhoz hasonlóvá, s mind, akik gonoszságot forralnak ellened, uram.

27. És most, fordítsd, uram, ezt az ajándékot, amelyet szolgálód hozott, embereid hasznára, akik veled tartanak.

28. Bocsásd meg szolgálódnak a vétkét! Az Úr hosszú életû házat alapít uramnak, hiszen uram, az Úr harcait harcolja, és semmi gonoszság nem tapad hozzád egész életedben.

29. Ha valaki mégis fölkel, üldözõbe vesz és az életedre tör, uram lelkét kössék bele az élet tarsolyába az Úrnál, a te Istenednél, ellenségeid lelkét meg forgassa meg (az Úr) a parittyában.

30. Ha aztán az Úr mind megadja uramnak azt a jót, amit ígért neki és Izrael királyává teszi,

31. akkor ne okozzon botrányt és lelkiismeretfurdalást, hogy ok nélkül ártatlan vért ontottál uram, és saját kezeddel szolgáltattál magadnak igazságot. S ha majd az Úr jót tesz urammal, akkor emlékezzél meg szolgálódról."

32. Dávid ezt válaszolta Abigailnak: "Legyen áldott az Úr, Izrael Istene, hogy ma utamba küldött.

33. S legyen áldott okosságod, s légy áldott te magad is, mivel ma megóvtál attól, hogy vérnek vétkét vegyem magamra, és saját kezemmel szolgáltassak magamnak igazságot.

34. De amint igaz, hogy az Úr, Izrael Istene él, aki megoltalmazott tõle, hogy szomorúságot okozzak neked: ha nem siettél volna elém, hajnalra nem maradt volna élve Nabal (nemzetségébõl) egyetlen férfi sem."

35. Aztán Dávid elfogadta, amit vitt neki, és így szólt hozzá: "Most térj vissza békével házadba. Nézd, meghallgattalak és megkegyelmeztem neked."

36. Amikor Abigail hazatért Nabalhoz, az épp lakomát tartott, akkorát, mint egy király. Nabal jókedvû volt és teljesen részeg. Ezért hajnalig nem beszélt el neki semmit.

37. Reggel azonban, amikor Nabal kijózanodott, elmondta neki a felesége, mi történt. Erre a szíve megdermedt testében és olyan lett, mintha megkövült volna.

38. Tíz nappal késõbb az Úr lesújtott Nabalra, úgyhogy meghalt.

39. Amikor Dávid megtudta, hogy Nabal meghalt, így szólt: "Áldom az Urat, aki bosszút állt Nabalon, amiért lekicsinyelt. Szolgáját megóvta az igazságtalanságtól, de Nabal gonoszságát hagyta, hadd szálljon vissza a fejére." Ezután Dávid elküldött és megkérte Abigailt, hogy legyen a felesége.

40. Dávid emberei elmentek, és Kármelben találták Abigailt. Így szóltak hozzá: "Dávid küldött bennünket, vigyünk el neki feleségül."

41. Erre fölállt, egész a földig hajolt, és azt mondta: "Szolgálód készen van rá, hogy mint egy rabszolganõ, megmossa uram szolgáinak a lábát."

42. Aztán Abigail gyorsan fölegyenesedett és felszállt a szamarára. Öt szolgálólány kísérte. Így követte Dávid embereit, s a felesége lett.

43. Dávid azonban a jiszreeli Achinoamot is elvette. Így mind a ketten a feleségei lettek.

44. Saul meg a Gallimból való Lajis fiának, Paltinak adta oda a lányát, Michalt, Dávidnak a feleségét feleségül.