1. (A karvezetõnek a "Szarvasünõ reggel..." dallamára - Dávid zsoltára.)

2. Istenem, Istenem, miért hagytál el, miért maradsz távol megmentésemtõl, panaszos énekemtõl?

3. Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod, szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet.

4. Mégis te vagy a Szent, aki Izrael szentélyében lakik.

5. Atyáink benned reménykedtek, reméltek, s te megszabadítottad õket.

6. Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem csalatkoztak.

7. De én csak féreg vagyok, nem ember, az emberek gúnytárgya s a népek megvetettje.

8. Mind, aki lát, gúnyt ûz belõlem, elhúzza száját és csóválja fejét.

9. "Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!"

10. Te hoztál elõ az anyaméhbõl, jóvoltodból gond nélkül pihenhettem, anyám ölén.

11. A tiéd vagyok kezdettõl fogva, anyám méhétõl fogva te vagy az én Istenem.

12. Ne maradj távol szükségemben, légy közel, mert sehol sincs segítség!

13. Hatalmas tulkok vesznek körül, Básán bikái körülfognak.

14. Szájuk kitátva, mint zsákmányra éhes ordító oroszláné.

15. Olyan vagyok, mint a kiöntött víz. Csontjaimat szétszedték, szívem, mint a viasz, szétfolyt bensõmben.

16. Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt.

17. Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, s gonosztevõknek serege zár körül. Kezemet és lábamat összekötözték, (16c) és a halál porába fektettek.

18. Megszámlálhatom minden csontomat; õk néznek és bámulnak,

19. elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek.

20. Ne maradj hát távol, Uram, te vagy segítségem, siess mentésemre!

21. Mentsd meg lelkemet a kardnak élétõl, a kutyák karmából ragadd ki életemet!

22. Szabadíts ki az oroszlán torkából, védj meg engem, szegényt, a tulkok szarvától!

23. Nevedet hirdetni fogom testvéreim elõtt, és a közösségben dicsõítlek téged.

24. Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, Jákob fiai, magasztaljátok! Félje õt Izrael minden törzse!

25. Hiszen õ nem szégyellte, nem vetette meg a szegény nyomorát, nem rejtette el elõle arcát, meghallgatta, amikor hozzá kiáltott.

26. A tied dicséretem a nagy közösségben, azok elõtt, akik félnek téged, beváltom fogadalmam.

27. A szegények esznek és jóllaknak. Dicsõítsék az Urat mind, akik keresik: szívük élni fog mindörökké!

28. A föld határai errõl emlékeznek és az Úrhoz térnek mind. Leborul elõtte a pogányok minden törzse,

29. hiszen az Úré a királyság, õ uralkodik a népeken.

30. Csak õelõtte borul le a földnek minden hatalmassága, elõtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek, és lelkem neki fog élni.

31. Nemzetségem neki fog szolgálni. Az Úrról beszélnek majd az eljövendõ nemzedéknek,

32. igazságosságát hirdetik a jövõ népének: õ vitte ezt végbe.



Livros sugeridos


“O amor é a rainha das virtudes. Como as pérolas se ligam por um fio, assim as virtudes, pelo amor. Fogem as pérolas quando se rompe o fio. Assim também as virtudes se desfazem afastando-se o amor”. São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.