1. Amikor befejezték az evést és ivást, arról kezdtek beszélni, hogy lefekszenek, s az ebédlõbõl a nászszobába vezették a fiatalembert.

2. Akkor Tóbiásnak eszébe jutott, amit Ráfael mondott neki. Elõvette hát táskájából a hal szívét és máját, és a füstölõben levõ parázsra tette.

3. A démon nem állhatta a hal füstjét, így el is menekült a levegõben, meg sem állt Egyiptomig. Ráfael üldözõbe vette, megkötözte és odaláncolta.

4. Közben a szülõk kimentek és bezárták az ajtót. Tóbiás fölkelt az ágyból és azt mondta Sárának: "Kelj fel, nõvérem! Imádkozzunk együtt és könyörögjünk Urunkhoz, hogy elnyerjük kegyelmét és segítségét."

5. Az fölkelt és elkezdtek imádkozni, hogy oltalmat találjanak. Tóbiás kezdte: "Áldott vagy, atyáink Istene! Áldott a te neved örökkön-örökké! Dicsõítsenek az egek és mind a teremtmények mindörökké.

6. Te teremtetted Ádámot, és hûséges segítõül mellé adtad a feleségét, Évát. Tõlük származik az emberiség. Azt mondtad: nem jó az embernek, ha egyedül van. Alkossunk mellé hozzá hasonló segítõtársat.

7. Uram, én most nem rendetlen vággyal veszem el nõvéremet, hanem tiszta szándékkal. Engedd, hogy irgalmat találjon és találjak én is, és együtt öregedjünk meg."

8. Közösen rámondták: "Úgy legyen, úgy legyen!"

9. Aztán éjszaka együtt háltak. Ráguel fölkelt, és szólt szolgáinak. Azok mentek, és segítettek neki sírt ásni.

10. Azt gondolta ugyanis magában: "Hátha ez is meghalt, s mi nevetség és gúny tárgyává leszünk."

11. Amikor a sír elkészült, Ráguel hazament, hívta a feleségét

12. és így szólt hozzá: "Küldj be egy szolgálót a szobába, hadd nézze meg, vajon életben van-e Tóbiás. Ha meghalt, eltemetjük, mielõtt valaki megtudná a dolgot."

13. Hívták a szolgálót, lámpát gyújtottak, kinyitották az ajtót, s a szolgáló belépett. Mély álomba merülve találta mindkettõjüket.

14. Erre kijött és halkan ezt mondta: "Nem halt meg, minden rendben van."

15. Akkor Ráguel e szavakkal magasztalta az ég Istenét: "Áldott légy, Uram, minden tiszta ének zengje dicséretedet örökkön-örökké!

16. Áldott légy, mert örömben részesítettél, s amitõl rettegtem, az nem történt meg velem, hanem nagy irgalmasságod szerint bántál velünk.

17. Áldott légy, mert megkönyörültél ezen a két egyetlen gyermeken. Ezentúl is légy hozzájuk, Uram, irgalmas és oltalmazd õket! Örömben és kegyelemben éljék le életüket!"

18. Aztán meghagyta szolgáinak, hogy még hajnal elõtt temessék be a sírt.

19. Süttetett feleségével egy kemence kenyeret, aztán kiment a nyájhoz, kiválasztott két ökröt és négy birkát, beadta a konyhára, és megkezdõdött a készülõdés.

20. Aztán hívatta Tóbiást, és azt mondta neki: "Tizennégy napig nem mehetsz el innen. Maradj itt, ahol vagy, egyél-igyál nálam. Szerezz örömet a lányomnak annyi gyötrelem után.

21. Aztán vidd el a vagyonom felét, és térj vissza apádhoz akadálytalanul. Ha aztán meghalunk, a feleségem is, én is, a tiéd lesz a másik fele is. Bátorság, fiam! Apád vagyok, Edna meg anyád. Mint nõvérednek, ugyanúgy neked is szüleid vagyunk mostantól fogva. Csak bátorság, fiam!"



Livros sugeridos


A firmeza de todo o edifício depende da fundação e do teto! São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.