1. József azután megparancsolta háza gondnokának: "Töltsd meg az emberek zsákját annyi gabonával, amennyi beléjük fér, s mindegyiknek a pénzét tedd vissza felülre a zsákba.

2. Ezüstpoharamat pedig tedd a legfiatalabbnak a zsákjába felülre, a gabonáért járó pénzzel együtt." Az úgy tett, ahogy József parancsolta.

3. Mikor megvirradt, elbocsátották az embereket szamaraikkal együtt.

4. Alig hagyták el a várost és még nem mentek messzire, amikor József így szólt háza gondnokához: "Rajta, siess azok után az emberek után. Ha utoléred õket, mondd nekik, hogy miért viszonozták a jót rosszal? Miért loptátok el ezüstpoharamat?

5. Hiszen uram ebbõl iszik és ebbõl szokott jósolni? Megsértettétek, amikor ezt tettétek!"

6. Amikor az utolérte õket, elmondta nekik.

7. Õk így feleltek: "Hogyan mondhat az úr ilyeneket? Szolgáid óvakodnak attól, hogy ilyet tegyenek.

8. Íme, mi visszahoztuk neked Kánaán földjérõl, amit zsákunkban felül találtunk. Hogyan loptunk volna ezüstöt vagy aranyat urad házából?

9. Ha valakinél szolgáid közül megtalálod, haljon meg, mi többiek pedig szolgái leszünk uradnak."

10. Az így felelt: "Legyen úgy, ahogy mondjátok, de csak az marad itt rabszolgának, akinél megtaláljuk. Ti többiek szabadon elmehettek."

11. Mindegyikük sietve lerakta a zsákját a földre, õ pedig kinyitotta mindegyikét

12. és megkezdte a kutatást. A legidõsebbnél kezdte és a legfiatalabbnál végezte. Benjamin zsákjában megtalálták a poharat.

13. Erre megszaggatták ruhájukat. Mindnyájan újra felmálházták szamarukat és visszatértek a városba.

14. Amikor Júda és testvérei József házához értek, õ még otthon volt. Leborultak elõtte a földre.

15. József megkérdezte tõlük: "Mit tettetek? Nem vettétek észre, hogy egy olyan ember, mint én, jövendölni is tud?"

16. Júda így felelt: "Mit válaszoljunk uramnak? Mit mondhatunk és mit hozhatunk fel igazolásunkra? Isten megtorolja szolgáinak vétkét. Nézd, mi most rabszolgái vagyunk uramnak, mi, és az, akinél a poharat megtalálták."

17. Õ így felelt: "Távol legyen tõlem, hogy így tegyek; csak az az ember legyen szolgám, akinél a poharat megtalálták. Ti azonban békében hazamehettek atyátokhoz."

18. Erre Júda hozzálépett és mondta: "Kérlek uram, szolgád szeretne egy szót szólni uramhoz. Ne haragudj szolgádra, hiszen te egyenlõ vagy a fáraóval.

19. Uram megkérdezte szolgáit, van-e még atyátok és testvéretek?

20. Mi így feleltünk uramnak: Van egy idõs atyánk és egy fiatal öcsénk. Az õ bátyja meghalt, így csak õ maradt anyjától. Ezért õ az apja kedvence.

21. Te megparancsoltad szolgáidnak: Hozzátok ide, szeretném látni saját szememmel.

22. Mi azt válaszoltuk az úrnak: A fiú nem hagyhatja ott apját, ha elhagyná apját, az meghalna.

23. Te azt mondtad szolgáidnak: Ha legfiatalabb testvéretek nem jön el veletek, nem kerülhettek újra a szemem elé.

24. Amikor mi visszatértünk a te szolgádhoz, atyánkhoz, közöltük vele uram szavait.

25. Mikor pedig atyánk azt mondta, hogy menjetek el újra gabonát vásárolni,

26. mi azt feleltük, hogy nem mehetünk, csak akkor, ha legfiatalabb testvérünk is velünk jön, mivel nem kerülhetünk annak a férfinak a szeme elé, ha a legkisebb öcsénk nincs velünk.

27. Erre a te szolgád, az én atyám, azt mondta nekünk: Tudjátok, hogy feleségem csak két fiút szült.

28. Az egyik eltávozott tõlem. Ezért azt mondtam, hogy szétszaggatták; a mai napig nem láttam õt.

29. Ha még ezt is elviszitek tõlem és valami baj éri, akkor a gond az alvilágba viszi õsz fejemet.

30. Ha én most visszamennék a te szolgádhoz, atyámhoz, és a fiú, akin egész lelkével csügg, nem lenne velünk,

31. meghalna. Ha látná, hogy a fiú nincs velünk, akkor a te szolgáid a sírba vinnék a te szolgádnak, atyánknak õsz fejét.

32. Mivel a te szolgád e szavakkal vállalt kezességet atyja elõtt a fiúért: Ha nem hozom vissza hozzád, akkor egész életemen át viseljem atyám elõtt vétkemet,

33. azért a te szolgád szeretne itt maradni a fiú helyett, mint uramnak rabszolgája, a fiú pedig menjen haza testvéreivel.

34. Hogyan tudnék én atyámhoz visszatérni, ha a fiú nem lenne velem. Nem tudnám nézni azt a csapást, ami atyámat érné."



Livros sugeridos


O sábio elogia a mulher forte dizendo: os seu dedos manejaram o fuso. A roca é o alvo dos seus desejos. Fie, portanto, cada dia um pouco. Puxe fio a fio até a execução e, infalivelmente, você chegará ao fim. Mas não tenha pressa, pois senão você poderá misturar o fio com os nós e embaraçar tudo.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.