1. Így készült el a föld és az ég minden bennelevõvel együtt.

2. Isten a hetedik napon befejezte mûvét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett.

3. Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtõ munkája után.

4. Ez a története az ég és a föld teremtésének, ahogy az lefolyt. Azon a napon, amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta,

5. még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nõtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esõt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet mûvelje.

6. Egyszer pára szállt fel a földrõl és megáztatta a föld egész felszínét.

7. Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élõlénnyé.

8. Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett.

9. És az Úristen a földbõl mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját.

10. Egy Édenben eredõ folyó öntözte a kertet, s ott négy ágra szakadt.

11. Az egyiknek a neve Pison: ez átfolyik Havilla egész földjén, ahol arany található.

12. Ennek az országnak aranya kiváló, van ott még bdellium és ónixkõ is.

13. A második folyó neve: Gichon, ez öntözi Kus egész földjét.

14. A harmadik folyó neve: Tigris, ez Asszurtól keletre folyik. A negyedik folyó az Eufrátesz.

15. Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy mûvelje és õrizze.

16. Az Úristen parancsot adott az embernek: "A kert minden fájáról ehetsz.

17. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz."

18. Azután így szólt az Úristen: "Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítõtársat, aki hozzá illõ."

19. Az Úristen megteremtette még a földbõl a mezõ minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette õket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik.

20. Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mezõ minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítõtársat, aki hasonló lett volna hozzá.

21. Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki.

22. Azután az Úristen az emberbõl kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette.

23. Az ember így szólt: "Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfibõl lett."

24. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettõ egy test lesz.

25. Mind az ember, mind az asszony meztelen volt, de nem szégyenkeztek egymás elõtt.



Livros sugeridos


“Que Jesus o aperte sempre mais ao Seu divino coração. Que Ele o alivie no sofrimento e lhe dê o abraço final no Paraíso.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.