1. Ó, hogy elhomályosult az arany; megfeketedett a színarany. Szerteszórva hevernek a szentély kövei minden utcasarkon.

2. Sion fiait, akiknek értéke színarannyal ért fel, agyagedénynek tekintették, fazekas keze mûvének.

3. Még a sakálok is odanyújtják emlõiket, hogy kicsinyeiket táplálják; de népem leánya kegyetlen, mint a struccmadár a sivatagban.

4. A csecsemõnek a szomjúságtól az ínyéhez tapad a nyelve. Az apró gyermekek kenyeret kérnek, de nincs, aki megtörje nekik.

5. Akik egykor jóízû ételeket ettek, most ott hevernek holtan az utcákon. És akik bíborruhában nõttek fel, a szemétdombot ölelik.

6. Nagyobb volt népem leányának vétke Szodomának bûnénél, amely elpusztult egy szempillantás alatt anélkül, hogy bárki fölemelte volna ellene a kezét.

7. Ifjai egykor tisztábbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél; testük pirosabb volt a korállnál; színük ragyogó volt, mint a zafír.

8. Most fekete az arcuk, akár az éjszaka, nem lehet õket felismerni az utcán. Bõrük a csontjukhoz tapadt; kiszáradt, mint a fa.

9. Szerencsésebbek voltak, akiket átjárt a kard, mint azok, akik éhhalállal vesztek el. Akik elfonnyadtak, elsorvadtak, mert a föld nem hozott termést.

10. Gyengéd lelkû asszonyok saját kezükkel fõzték meg gyermekeiket, hogy eledelül szolgáljanak nekik, népem leányának romlása idején.

11. Az Úr kitöltötte bosszúját, szabad folyást engedett haragjának. Tüzet gyújtott Sionban, s az megemésztette alapjait.

12. Nem hitték a föld királyai és a földkerekség egyetlen lakója sem, hogy ellenséges erõ behatolhat Jeruzsálem kapuin.

13. Prófétáinak bûnei miatt, és papjainak gonoszsága miatt történt ez, akik ártatlanok vérét ontották ki a város közepén.

14. Mint a vakok, úgy bolyongtak az utcán, vérrel szennyezetten, úgyhogy senki sem mert hozzáérni a ruhájukhoz.

15. "Távozzatok, tisztátalanok!" - kiáltottam rájuk. "Távozzatok! Ne érintsetek minket!" Még ha elmennek is menedéket keresni a népek közé, ott sem hagyják, hogy letelepedjenek.

16. Az Úr tekintete szétszórta õket, többé nem tartotta õket szemmel. Nem tisztelik már a papot, és nem becsülik többé a prófétát.

17. Már belefáradt szemünk is, úgy vártuk a segítséget, de hiába. Tornyainkból epedve figyeltünk egy népre, amely nem segíthetett.

18. Lépteinkre leselkedtek, tereinkre sem mertünk kimenni. Jaj, közel van már a vég! Napjaink meg vannak számlálva! Elérkezett számunkra a vég!

19. Üldözõink gyorsabbak voltak, mint égen a sasok. Még a hegyeken is nyomunkba eredtek, a pusztában meg tõrt vetettek nekünk.

20. Éltetõ leheletünket, az Úr fölkentjét fogságba ejtették vermeinkben, akirõl azt mondogattuk: "Az õ oltalmában élünk majd a népek között."

21. Csak ujjongj és vigadj, Edom leánya, te, aki Husz földjén lakol! Hozzád is eljut majd a kehely: megrészegülsz és szégyenkezel.

22. Véget ér bûnhõdésed, Sion leánya; nem küld már többé számkivetésbe (az Úr), de téged megbüntet gonoszságodért, Edom leánya, feltárja vétkeidet.



Livros sugeridos


“Como é belo esperar!” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.