1. Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek.

2. Hiszen a lélek törvénye, ami a Krisztus Jézusban való élet folyománya, megszabadított téged a bûn és a halál törvényétõl.

3. Amire ugyanis a törvény nem volt képes, mert a test miatt erõtlenné vált, azt Isten véghezvitte: elküldte tulajdon fiát a bûn miatt a bûn testének hasonlóságában, hogy elítélje a testben levõ bûnt,

4. és hogy a törvény beteljesedjék rajtunk, akik már nem a test, hanem a lélek szerint élünk.

5. A testi ember bizony testiekre vágyik, a lelki ember ellenben lelkiekre törekszik.

6. De a test kívánsága a halálba vezet, a lélek vágyódása ellenben élet és béke.

7. A test vágya ellene mond Istennek, nem veti alá magát Isten törvényének, sõt nem is képes rá.

8. Ezért aki test szerint él, nem nyerheti el Isten tetszését.

9. De ti nem test, hanem lélek szerint éltek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akikben nem lakik Krisztus Lelke, azok nem az övéi.

10. Ha Krisztus bennetek van, jóllehet a test a bûn miatt halott, a lélek a megigazulás következtében él.

11. Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, õ, aki Krisztus (Jézust) feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által.

12. Így tehát, testvérek, nem vagyunk a testnek lekötelezve, hogy a test szerint éljünk.

13. Mert ha test szerint éltek, biztosan meghaltok, de ha lélekkel megölitek a test szerinti tetteket, élni fogtok.

14. Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.

15. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya!

16. A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk.

17. Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei. Elõbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsõüljünk.

18. De ennek az életnek a szenvedései véleményem szerint nem mérhetõk az eljövendõ dicsõséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk.

19. Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását.

20. A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá,

21. hogy a mulandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsõséges szabadságára.

22. Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig.

23. De nemcsak az, hanem mi magunk is, akik bensõnkben hordozzuk a Lélek zsengéjét, sóhajtozunk, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.

24. Mert megváltásunk még reménybeli. Az a remény viszont, amit már teljesedni látunk, többé nem remény. Amit valaki lát, azt reméli?

25. Ha tehát reméljük, amit nem látunk, várjuk állhatatosan.

26. Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthetõ sóhajtozásokkal.

27. S õ, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért.

28. Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen õ saját elhatározásából választotta ki õket.

29. Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz õ elsõszülött a sok testvér között.

30. Akiket elõre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsõítette.

31. Mire következtethetünk ebbõl? Ha Isten velünk, ki ellenünk?

32. Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?

33. Ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adta?

34. Ki ítél el? Krisztus Jézus, aki meghalt, sõt fel is támadt, és az Isten jobbján közbenjár értünk?

35. Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétõl? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard?

36. Amint meg van írva: Minket minden idõben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak.

37. De mindezeken diadalmaskodunk õáltala, aki szeret minket.

38. Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendõk, sem hatalmasságok,

39. sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétõl, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.



Livros sugeridos


“Enquanto estivermos vivos sempre seremos tentados. A vida é uma contínua luta. Se às vezes há uma trégua é para respirarmos um pouco.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.