1. Ezt mind mérlegeltem elmémben, és beláttam, hogy az igazak és a bölcsek a tetteikkel együtt Isten kezében vannak. Az ember sem a szeretetet, sem a gyûlöletet nem ismeri,

2. mindkettõ hiábavalóság a szemében. Mert hiszen mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, az igazra és a gonoszra, a tisztára és a tisztátalanra; arra, aki áldozatot mutat be, és arra, aki nem mutat be áldozatot; a jóra és a bûnösre, arra, aki esküszik és arra, aki fél az esküvéstõl.

3. Az a baj abban, ami a nap alatt történik, hogy mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, s hogy az ember szíve tele van gonoszsággal, és esztelenségeket eszel ki az ember - míg él, az élõk számára, aztán a holtak számára.

4. Igen, míg valaki az élõk közé tartozik, addig még van reménye. Mert jobb az élõ kutya, mint a holt oroszlán.

5. Az élõk ugyanis tudják, hogy meg fognak halni, de a holtak nem tudnak semmit, és jutalmuk sincs már; hisz még nevük is feledésbe merül, amelyet szereztek maguknak.

6. Szeretetük, gyûlöletük és igyekezetük is mind odavan. Soha többé nem lesz részük abban, ami a nap alatt végbemegy.

7. Rajta hát, edd vidáman a kenyeredet és idd jókedvûen a borodat! Mert kezdettõl fogva tetszik az Istennek, ha így teszel.

8. Viselj mindig fehér ruhát, és a fejedrõl ne hiányozzék az olaj!

9. Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, hiábavaló életed minden napján, amivel Isten megajándékozott a nap alatt. Mert ez a te osztályrészed az életbõl, és az, amiért fáradozol a nap alatt.

10. Ami tennivalót csak talál a kezed, azt mind tedd meg, amíg képes vagy rá. Mert az alvilágban, ahová mégy, sem dolgozni, sem tervezni nem lehet, ott nincs sem tudás, sem bölcsesség.

11. Láttam továbbá a nap alatt: nem a gyorsak gyõznek a futásban és nem a hõsök a harcban, így a kenyeret sem a bölcsek szerzik meg, s a gazdagságot sem az okosak, és nem is a hozzáértõké a kegy. Sokkal inkább az idõ és a sors éri utol õket mind.

12. Még a maga óráját sem tudja felismerni az ember. Mint a halak, amelyeket megfog az alattomos háló, s mint a tõrbe esett madarak, úgy esnek kelepcébe az emberek is a baj órájában, ha az hirtelen rájuk szakad.

13. Ezt is bajnak láttam a nap alatt és súlyosnak látszott nekem:

14. Volt egy kis város, de kevés volt benne az ember. Felvonult ellene egy nagy király, bekerítette, és nagy ostrommûveket állított föl ellene.

15. Mármost volt benne egy szegény, de bölcs ember, aki bölcsességével megmentette a várost. De senki sem emlékezik meg arról a szegényrõl.

16. Azt mondtam hát: a bölcsesség jobb, mint az erõ, de a szegény bölcsességét lenézik, és nem hallgatnak a szavára.

17. A bölcsek nyugodtan kiejtett szavai elõbb meghallgatásra találnak, mint az esztelenek uralkodójának a kiabálása.

18. Jobb a bölcsesség, mint a hadi fölszerelés. De egyetlen hiba sok jót szétrombolhat.



Livros sugeridos


“Para consolar uma alma na sua dor, mostre-lhe todo o bem que ela ainda pode fazer.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.