1. Amikor Jonatán alkalmasnak találta az idõt, embereket keresett, elküldte õket Rómába, hogy a barátsági szerzõdést megerõsítse és megújítsa velük.

2. Spártába és más helyekre is küldött hasonló tartalmú leveleket.

3. Elmentek Rómába, megjelentek a szenátusban és elõadták: "Jonatán fõpap és a zsidók népe küldött bennünket, hogy a korábbi barátságot és szövetséget megújítsuk."

4. Erre ellátták õket a helységek elöljáróihoz intézett levelekkel, hogy biztonságban visszatérhessenek Júda földjére.

5. Íme, annak a levélnek a mása, amelyet Jonatán a spártaiaknak írt:

6. "Jonatán fõpap, a nép tanácsa, a papok és a zsidók népe üdvözletét küldi testvéreinek, a spártaiaknak.

7. Már ezelõtt is kapott Oniász fõpap leveleket királyotoktól, Areiosztól, hiszen testvéreink vagytok.

8. Oniász tisztelettel fogadta a követeket, és átvette a levelet, amelyben szövetségrõl és barátságról volt szó.

9. Nincs ugyan rá szükségünk, hiszen vannak szent könyveink, amelyekbõl vigasztalást meríthetünk,

10. mégis elküldjük követeinket, újítsák meg veletek a barátságot és a testvériséget, nehogy elidegenedjünk tõletek. Mert azóta, hogy írtatok nekünk, már nagy idõ telt el.

11. De azóta is mindig megemlékezünk rólatok ünnepeinken és más arra való napokon, amikor áldozatot mutatunk be, és imádkozunk, ahogy helyénvaló és illõ is megemlékezni a testvérekrõl.

12. Örülünk hírneveteknek.

13. Bennünket sok szorongattatás és háborúság vett körül, mert a királyok körülöttünk megtámadtak minket.

14. De nem akartunk sem nektek, sem többi szövetségeseinknek és barátainknak a terhetekre lenni ezekkel a háborúskodásokkal.

15. Mert mellettünk volt az ég segítsége, így megmenekültünk ellenségeinktõl, nekik pedig megaláztatásban volt részük.

16. Kiválasztottuk Antiochusz fiát, Numenioszt meg Jázon fiát, Antipatert és elküldtük a rómaiakhoz, újítsák meg velük a korábbi barátságot és szövetséget.

17. De meghagytuk nekik, hogy hozzátok is menjenek el, benneteket is üdvözöljenek és nektek is vigyenek levelet testvériségünk felújítása végett.

18. Jól tennétek, ha válaszolnátok rá."

19. Íme, annak a levélnek a mása, amelyet Oniásznak küldtek:

20. "A spártaiak királya, Areiosz üdvözletét küldi Oniász fõpapnak.

21. Egy írásban nyomára bukkantak annak, hogy a spártaiak és a zsidók testvérek, Ábrahám nemzetségébõl származnak.

22. Minthogy ezt tudjuk, jól tennétek, ha értesítenétek hogylétetekrõl.

23. Mi pedig azt válaszoljuk nektek: Jószágotok s amitek van, a mienk is, a mi vagyonunk meg a tiétek is. Utasítást adtunk, hogy ezeket adják tudtotokra."

24. Akkor Jonatán hírét vette, hogy Demetriusz vezérei visszatértek egy még nagyobb sereggel, mint azelõtt, hogy hadat indítsanak ellene.

25. Erre elindult Jeruzsálembõl, és kivonult eléjük Hamat vidékére, mert nem akarta, hogy módjuk legyen rátörni országára.

26. Hírszerzõket küldött táborukba. Ezek visszatértek és jelentették, hogy éjszaka támadást terveznek.

27. Amikor tehát a nap lenyugodott, Jonatán parancsot adott embereinek, hogy maradjanak ébren, és egész éjjel legyenek fölfegyverkezve, harcra készen. A tábor köré õröket állított.

28. Amikor az ellenség megtudta, hogy Jonatán és emberei készen állnak a harcra, megijedtek és elvesztették bátorságukat. Tábortüzet gyújtottak és elvonultak.

29. De Jonatán és emberei egész reggelig nem vették észre, hiszen égtek a tábortüzek.

30. Akkor azonban üldözõbe vette õket Jonatán, de már nem tudta õket utolérni, mert már átkeltek az Eleutherusz folyón.

31. Erre Jonatán a zabadiaiaknak nevezett arabok ellen fordult. Legyõzte és kifosztotta õket.

32. Aztán elindult és Damaszkuszba ment, átvonult az egész országon.

33. Simon is kivonult, Aszkalon és a közelében fekvõ erõdök ellen intézett támadást. Utána Joppe felé vette útját és el is foglalta.

34. Hallotta ugyanis, hogy ki akarták szolgáltatni az erõdöt Demetriusz embereinek. Õrséget helyezett oda, hogy védelmezzék.

35. Hazatérve Jonatán összehívta a nép véneit, és megtanácskozta velük a júdeai erõdök ügyét,

36. azt, hogy magasabbra húzzák Jeruzsálem falait, és hatalmas falat emelnek a vár és a város közé, hogy a várat elkülönítsék a várostól, hadd legyen elszigetelve, hogy az ottaniak sem venni, sem eladni ne tudjanak.

37. Összefogtak a város felépítésére. Amikor a keleti részen a pataknál egy darabon ledõlt a fal, kijavították, és elnevezték Karenatának.

38. Simon Adidát építette fel a síkságon, megerõsítette és ellátta kapukkal és zárakkal.

39. Trifon azt tervezte, hogy Ázsia fölött megszerzi az uralmat, diadémot tesz a fejére és kezet emel Antiochusz királyra.

40. Félt azonban, hogy Jonatán ezt nem fogja tûrni, hanem harcba száll vele. Ezért ürügyet keresett rá, hogy elfogja és megölje. Ezért elindult és elment Betsanba.

41. Jonatán negyvenezer válogatott harcosból álló sereggel vonult fel ellene; õ is Betsanba ment.

42. Amikor Trifon látta, milyen nagy sereggel érkezett, óvakodott kezet emelni rá.

43. Tisztelettel fogadta, bemutatta barátainak, elhalmozta ajándékokkal, majd meghagyta barátainak és katonáinak, hogy úgy engedelmeskedjenek neki, mint saját magának.

44. Aztán így szólt Jonatánhoz: "Miért fárasztottad ide egész népedet, mikor nincs köztünk háború?

45. Küldd õket haza, de elõbb válassz ki magadnak néhány embert kíséretül. Aztán gyere el velem Ptolemaiszba. Átengedem neked a többi erõddel és helyõrséggel, valamint az összes tisztviselõvel együtt. Aztán megfordulok és visszamegyek. Mert ezért jöttem ide."

46. Jonatán hitt neki, úgy tett, amint javasolta, elbocsátotta csapatait, s azok vissza is tértek Júdeába.

47. Csak 3000 férfit tartott vissza, de közülük kétezret Galileában hagyott, így mindössze ezer férfi kísérte.

48. Mihelyt Jonatán bevonult Ptolemaiszba, a ptolemaisziak bezárták a kapukat, elfogták, kísérõit pedig kardélre hányták.

49. Aztán Trifon csapatokat és lovasokat küldött Galileába és a nagy síkságra azzal, hogy semmisítsék meg Jonatán csapatait.

50. De amikor ezek meghallották, hogy (Jonatánt) embereivel együtt foglyul ejtették és megölték, kölcsönösen bátorították egymást, csatasorba álltak, készen a harcra.

51. Amikor üldözõik látták, hogy kockáztatják az életüket, visszafordultak.

52. Így valamennyien visszatértek Júda földjére. Elsiratták Jonatánt és embereit, és nagyon féltek. Egész Izrael nagy gyászt tartott.

53. Körülöttük a pogány népek mind azon voltak, hogy kiirtsák õket. Azt mondták: "Nincs többé vezérük és segítõjük. Rajta, támadjuk meg õket, és még emlékezetüket is irtsuk ki az emberek közül."



Livros sugeridos


“Que Jesus reine sempre soberano no seu coração e o faça cada vez mais digno de seus divinos dons.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.