1. Összehívta a tizenkettõt, erõt és hatalmat adott nekik a gonosz lelkek fölött és a betegségek gyógyítására.

2. Aztán elküldte õket, hogy hirdessék az Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket.

3. "Semmit se vigyetek az útra - hagyta meg nekik -, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, se egy váltás ruhát.

4. Ha egy házba betértek, ott szálljatok meg és onnét induljatok tovább.

5. Ha valahol nem fogadnak be benneteket, hagyjátok ott a várost, és még a port is rázzátok le lábatokról ellenük tanúságul."

6. Útra keltek hát, bejárták a falvakat, mindenütt hirdették az evangéliumot és gyógyították a betegeket.

7. Heródes negyedes fejedelem mindenrõl hallott, ami csak történt, és nagy kétségek gyötörték. Némelyek azt állították, hogy János támadt fel a halálból,

8. mások azt, hogy Illés jelent meg, ismét mások pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valaki.

9. Heródes így töprengett: "Jánost lefejeztettem. Ki lehet hát, akirõl ilyeneket hallok?" És kereste a módját, hogy lássa.

10. Az apostolok visszatértek, s mindenrõl beszámoltak neki. Akkor elvonult velük egy csöndes tájékra, Betszaida városának környékére.

11. Amikor a nép megtudta, utánament. Szívesen fogadta õket, és beszélt nekik az Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek, azokat meggyógyította.

12. A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettõ: "Hagyd, hadd menjen el a nép - figyelmeztették -, hogy a környékbeli falvakban és tanyákban szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt a pusztában vagyunk."

13. "Ti adjatok nekik enni" - válaszolta. "Nincs, csak öt kenyerünk és két halunk - mondták. - El kellene mennünk, hogy ennyi népnek ennivalót vegyünk."

14. Volt ott vagy ötezer férfi. Erre azt az utasítást adta tanítványainak: "Telepítsétek le õket olyan ötvenes csoportokban."

15. Úgy is tettek, letelepedtek mindnyájan.

16. Most kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta, és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek.

17. Mindnyájan ettek és jól is laktak, s végül még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze.

18. Amikor egyszer egyedül imádkozott, csak tanítványai voltak ott vele, megkérdezte tõlük: "Kinek tartanak engem az emberek?"

19. Ezt válaszolták: "Van, aki Keresztelõ Jánosnak, van aki Illésnek, mások szerint a régi próféták közül támadt fel valaki."

20. Most hozzájuk fordult: "Hát ti?" Péter válaszolt: "Az Isten Fölkentje vagy."

21. Rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek.

22. "Mert - mondta - az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, fõpapok és írástudók nem ismerik el, megölik, de harmadnap feltámad."

23. Amikor az egész néphez szólt, ezt mondta: "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen.

24. Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti.

25. Mert mi haszna van belõle az embernek, ha megszerzi akár az egész világot is, de maga elpusztul vagy súlyos kárt szenved?

26. Aki ugyanis szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön a maga és az Atya, meg a szent angyalok dicsõségében.

27. Igazán mondom nektek, hogy azok közül, akik itt állnak, némelyek nem halnak meg, míg meg nem látják az Isten országát."

28. E beszéde után mintegy nyolc napra történt, hogy kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni.

29. Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó.

30. És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés.

31. Megdicsõülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie.

32. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsõségét és mellette a két férfit.

33. Ezek már épp menni készültek. Péter így szólt Jézushoz: "Mester, jó nekünk itt lenni! Csinálunk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!" Nem tudta, hogy mit beszél.

34. Miközben ezt mondta, felhõ támadt és elborította õket. Féltek, amikor a felhõbe jutottak.

35. A felhõbõl szózat hallatszott: "Ez az én választott Fiam, õt hallgassátok!"

36. Amikor a szózat elhangzott, Jézus egyedül volt. Hallgattak, és senkinek sem mondtak el semmit abból, amit láttak.

37. Másnap történt, hogy amint lejöttek a hegyrõl, nagy tömeg közeledett.

38. Akkor egy férfi kiáltott hozzá a tömegbõl: "Mester, könyörgök, tekints fiamra, egyetlen gyermekemre!

39. Mert idõnként gonosz lélek keríti hatalmába, felordít, az meg gyötri, marcangolja, úgyhogy habzik a szája, s csak nehezen hagyja el, azután, hogy agyonkínozta.

40. Már kértem tanítványaidat, hogy ûzzék ki belõle, de nem tudták."

41. Jézus így válaszolt: "Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig maradjak még körötökben? Meddig tûrjelek benneteket? Hozd hát ide a fiadat!"

42. Ahogy feléje tartott, a gonosz lélek ide-oda rángatta, és a földhöz vagdosta a fiút, de Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a fiút és visszaadta apjának.

43. Mindannyian igen elámultak az Isten nagyságán. Még mindnyájan álmélkodtak azon, amit tett, amikor így szólt tanítványaihoz:

44. "Véssétek jól emlékezetetekbe ezeket a szavakat: Az Emberfiát az emberek kezébe adják."

45. De nem értették meg ezt a beszédet, el volt elõlük rejtve, hogy ne értsék meg. De megkérdezni mégsem merték.

46. Fölmerült köztük a kérdés, hogy közülük ki a nagyobb.

47. Jézus szívük gondolatainak láttán odahívott egy gyereket, maga mellé állította,

48. s így szólt hozzájuk: "Aki befogadja ezt a gyermeket a nevemben, engem fogad be. S aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az az igazán nagy."

49. János vette át a szót: "Mester - mondta -, láttunk egy embert, aki ördögöt ûzött a nevedben, de megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk."

50. Jézus így válaszolt: "Ne tiltsátok meg! Mert aki nincs ellenetek, az veletek van."

51. Amikor már közeledtek szenvedésének és megdicsõülésének napjai, szilárdan elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy.

52. Követeket küldött maga elõtt. Ezek elindultak, s eljutottak a szamariaiak egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki.

53. De nem fogadták be, mert meglátszott rajta, hogy Jeruzsálembe megy.

54. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: "Uram, ha akarod, lehívjuk az égbõl a tüzet, hadd pusztítsa el õket!"

55. De õ hozzájuk fordult és rájuk pirított.

56. Ezután más faluba mentek.

57. Amint mentek az úton, valaki megszólította: "Követlek, bárhová mész is."

58. Jézus azonban ezt mondta: "A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania."

59. Egy másikat felszólított: "Kövess engem!" Az így válaszolt: "Uram, engedd meg, hogy elõbb elmenjek és eltemessem apámat."

60. "Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat - mondta neki -, te meg menj, és hirdesd az Isten országát."

61. Egy harmadik ezt mondta neki: "Uram, követlek, de engedd meg, hogy elõbb elbúcsúzzam a családomtól."

62. Jézus így válaszolt: "Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára."



Livros sugeridos


“Pobres e desafortunadas as almas que se envolvem no turbilhão de preocupações deste mundo. Quanto mais amam o mundo, mais suas paixões crescem, mais queimam de desejos, mais se tornam incapazes de atingir seus objetivos. E vêm, então, as inquietações, as impaciências e terríveis sofrimentos profundos, pois seus corações não palpitam com a caridade e o amor. Rezemos por essas almas desafortunadas e miseráveis, para que Jesus, em Sua infinita misericórdia, possa perdoá-las e conduzi-las a Ele.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.