1. A sátán Izrael ellen fordult és rászedte Dávidot, hogy számlálja meg Izraelt.

2. Dávid így szólt Joábhoz és a nép fõembereihez: "Menjetek és vegyétek számba Izraelt Beersebától Dánig. Hozzátok el (az eredményt), hogy megtudjam a számát."

3. De Joáb ellene vetette: "Az Úr növelje népét a százszorosára, uram király. Nemde mindnyájan uramnak az alattvalói? Miért követeli az én uram ezt? Miért terhelje ez a vétek Izraelt?"

4. De a király szava kötelezte Joábot, Joáb tehát elment, bejárta egész Izraelt, és visszatért Jeruzsálembe.

5. Joáb átadta a népszámlálás eredményét Dávidnak. Egész Izraelben egymillió-százezer kardforgató ember volt. Júdának 470 000 kardforgató embere volt.

6. Lévit és Benjamint nem is számolta össze, mivel Joáb csak kelletlenül teljesítette a király parancsát.

7. Isten nemtetszéssel nézte az eseményt, és megbüntette Izraelt.

8. Akkor Dávid így imádkozott Istenhez: "Súlyosan vétkeztem ezzel a tettemmel. Mégis bocsásd meg szolgád vétkét, mivel ostoba módon jártam el."

9. Ekkor az Úr így szólt Gádhoz, Dávid látóemberéhez:

10. "Menj és közöld Dáviddal: Ezt üzeni az Úr: Három dolgot tárok eléd, válassz egyet, és azzal büntetlek meg."

11. Gád elment Dávidhoz, s így szólt: "Ezt üzeni az Úr: Válassz,

12. hogy három évig éhség dühöngjön-e, vagy három hónapig ellenség pusztítson és ellenségeid kardja járja át veséteket, vagy pedig az Úr kardja, három napig tartó pestis, az Úr angyala pusztítson Izrael egész földjén: Mondd, hogy milyen választ vigyek annak, aki küldött."

13. Dávid így felelt Gádnak: "Igen szorult helyzetben vagyok. Mégis inkább az Úr kezébe akarok esni, mivel az õ irgalma mérhetetlen. Emberek kezébe nem szeretnék esni."

14. Az Úr tehát pestist küldött Izraelre, és hetvenezer ember halt meg Izraelbõl.

15. Az Úr elküldte angyalát Jeruzsálembe is, hogy pusztítson, de amikor megkezdte a pusztítást, az Úr letekintett, megbánta a csapást és rászólt a pusztító angyalra: "Elég, vond vissza a kezed!" Az Úr angyala éppen a jebuzita Ornan szérûje mellett állt.

16. Dávid föltekintett, látta az Úr angyalát, amint a föld és az ég között áll kivont karddal a kezében, Jeruzsálem ellen fordulva. Ekkor Dávid és a vezeklõ ruhába öltözött vének arcra borultak,

17. Dávid pedig így beszélt Istenhez: "Nemde én parancsoltam meg, hogy számlálják meg a népet? Én vétkeztem, én, a pásztor tettem rosszat. De mit tettek õk, a juhok? Uram, Istenem, rám nehezedjen a kezed és atyám házára, de a népet ne sújtsd."

18. Az Úr angyala azt mondta Gádnak: "Jelentsd Dávidnak, menjen fel, és a jebuzita Ornan szérûjénél emeljen oltárt az Úrnak."

19. Gád utasítására, aki az Úr nevében beszélt, Dávid fölment.

20. Ornan megfordult, s amikor meglátta az angyalt, négy fiával együtt elrejtõzött. Ornan ugyanis éppen a búza cséplésével volt elfoglalva,

21. amikor Dávid elment hozzá. Ornan föltekintett, meglátta Dávidot, otthagyta a szérût, és arccal a földre borult Dávid elõtt.

22. Dávid így szólt Ornanhoz: "Engedd át nekem a szérûd telkét, hogy oltárt emeljek rajta az Úrnak. Teljes értékben kifizetem, hogy elforduljon a néprõl a csapás."

23. Ornan így válaszolt Dávidnak: "Vedd el! Uram és királyom tegye, amit jónak lát. A marhákat is odaajándékozom égõáldozatnak, a cséplõszánt meg hozzá fának, a búzát pedig ételáldozatnak. Mindent odaadok."

24. Dávid így válaszolt Ornannak: "Nem úgy, hanem megveszem teljes árban. Nem akarok olyat adni az Úrnak, ami a tied, s olyan áldozatot bemutatni, ami nekem semmibe se kerül."

25. Ezután Dávid leszámolta Ornannak a telekért a hatszáz arany sékelt.

26. Ekkor Dávid oltárt emelt ott az Úrnak, s égõ- és közösségi áldozatot mutatott be. Az Úrhoz folyamodott, s õ válaszolt: tûz szállt le az égbõl az égõáldozat oltárára.

27. Ezután az Úr parancsot adott az angyalnak, s az visszadugta kardját a hüvelyébe.

28. Attól az idõtõl fogva, hogy Dávid látta, az Úr a jebuzita szérûjén felel neki, ott mutatott be áldozatot.

29. Az Úr hajléka, amelyet Mózes a pusztában készített, valamint az égõáldozat oltára abban az idõben Gibeon magaslatán állt.

30. Dávid nem tudott oda elmenni, hogy az Úr elé járuljon, annyira félt az Úr angyalának kardjától.





Jesus lhe quer bem, da maneira que só Ele sabe amar.” São Padre Pio de Pietrelcina