1. Elindultak Elimbõl, és az Egyiptomból való kivonulásuk utáni második hónap 15. napján Izrael egész közössége Szin pusztájába érkezett, amely Elim és a Sínai-hegy között terül el.

2. Itt a pusztában az izraeliták egész közössége zúgolódott Mózes és Áron ellen.

3. Izrael fiai ezzel estek nekik: "Inkább haltunk volna meg az Úr keze által Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk és jóllaktunk kenyérrel. Ti pedig ide hoztatok a pusztába, hogy az egész közösség éhen vesszen."

4. De az Úr így szólt Mózeshez: "Nézd, én kenyeret hullatok nektek az égbõl. A nép menjen ki, és gyûjtsön magának egy napra valót belõle. Így akarom próbára tenni, hogy parancsom szerint jár-e el.

5. Ha a hatodik napon elkészítik, amit hazavittek, kétszer annyi lesz, mint amit naponként gyûjtöttek."

6. Mózes és Áron így szóltak Izrael fiainak egész közösségéhez: "Ma este megtudjátok, hogy az Úr hozott ki benneteket Egyiptomból,

7. holnap reggel pedig meglátjátok az Úr dicsõségét. Õ ugyanis hallotta az Úr elleni zúgolódástokat. Mi vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?"

8. Mózes azután így folytatta: "Ma este az Úr húst ad nektek enni és holnap reggel kenyeret, hogy jóllakjatok. Az Úr ugyanis hallja, hogy ellene zúgolódtok. Mi vagyunk mi? Zúgolódástok nem ellenünk irányul, hanem az Úr ellen."

9. Mózes így szólt Áronhoz: "Mondd az izraeliták egész közösségének: járuljatok az Úr elé, mert õ hallotta zúgolódástokat."

10. Amikor Áron közölte ezt az izraeliták egész közösségével, és õk a puszta felé fordultak, az Úr dicsõsége megjelent felhõ alakjában.

11. Az Úr így szólt Mózeshez: "Hallottam Izrael fiainak zúgolódását.

12. Közöld velük: ma este húst fogtok enni, és holnap reggel jóllakhattok kenyérrel. Errõl fogjátok megismerni, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek."

13. Valóban, estére fürjcsapat jelent meg, és ellepte a tábort. Reggel pedig harmatozó felhõ volt a tábor körül.

14. Amikor a harmatozó felhõ felszállt, a puszta talaján valami finom szemcsés dolog volt, olyan, mint a dér a földön.

15. Izrael fiai észrevették és kérdezték egymást: mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. Mózes így szólt hozzájuk: "Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni.

16. Az Úr parancsa a következõ: mindenki szedjen belõle szükségletének megfelelõen, fejenként egy omert számítva, a családtagok száma szerint. Mindenki csak a sátrában lakó személyek számára hozzon belõle."

17. Izrael fiai így tettek és gyûjtöttek, az egyik többet, a másik kevesebbet.

18. De amikor omerrel megmérték, aki sokat gyûjtött, annak nem volt fölöslege, aki keveset, annak nem volt hiánya. Mindenki szükségletének megfelelõen gyûjtött.

19. Mózes még ezt mondta: "Senki ne tegyen el belõle másnap reggelre."

20. De nem hallgattak Mózesre, és egyesek mégis eltették másnapra. Ez azonban tele lett féreggel és bûzlött, ezért Mózes megharagudott rájuk.

21. Így aztán reggelenként gyûjtötték, mindenki szükséglete szerint. Hanem amikor a nap erõsen kisütött, elolvadt.

22. A hatodik napon kétszer annyi ételt gyûjtöttek, két omert egy személyre. A közösség elöljárói Mózeshez jöttek és jelentették.

23. Õ így válaszolt: "Az Úr parancsa ez: holnap a teljes nyugalom napja van, az Úr szombatja. Most tegyétek kemencébe, amit meg akartok sütni, és most fõzzétek, amit meg akartok fõzni. A fölösleget tegyétek el holnapra."

24. El is tették másnapra, ahogy Mózes parancsolta: ez nem bûzlött, és férgek sem voltak benne.

25. Mózes így szólt: "Ma ezt egyétek, mert ma az Úr nyugalomnapja van, ma nem találtok kint semmit.

26. Hat napon át gyûjtsetek, de a hetedik nap szombat; azon nincs semmi."

27. Amikor a népbõl egyesek a hetedik napon kimentek gyûjteni, nem találtak semmit.

28. Ekkor az Úr így szólt Mózeshez: "Meddig késlekedtek még és nem követitek parancsaimat meg utasításaimat?

29. Lássátok meg, hogy az Úr adta nektek a szombatot, ezért juttat nektek a hatodik napon két napra való eledelt. A hetedik nap maradjon mindenki otthon és senki se hagyja el lakását."

30. A nép a hetedik napon tartózkodott is minden munkától.

31. Izrael háza mannának nevezte ezt. Fehér volt, mint a koriandermag, s olyan íze volt, mint a mézeskalácsnak.

32. Mózes kihirdette: "Az Úr ezt parancsolja: töltsetek meg belõle egy omert, és tegyétek el a jövendõ nemzedék számára, hogy lássa azt a kenyeret, amellyel tápláltalak benneteket a pusztában, amikor kihoztalak Egyiptomból."

33. Mózes utasította Áront: "Végy egy edényt, tégy bele egy omer mannát, s állítsd az Úr elé, hogy megmaradjon a jövõ nemzedékek számára."

34. Áron tehát vett egy edényt és megtöltötte egy omer mannával, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta, s a bizonyság elé helyezte, hogy megmaradjon.

35. Izrael fiai negyven évig ették a mannát, amíg csak lakott vidékre nem érkeztek. Addig ették a mannát, amíg Kánaán földjének határához értek.

36. Az omer egy efának a tized része.



Livros sugeridos


“Se você tem dúvidas sobre a fé é exatamente porque tem fé!” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.