1. Dávid király éltes öreg lett; hiába burkolták takaróba, nem tudott fölmelegedni.

2. Szolgái ezért így szóltak hozzá: Kell keresni urunknak és királyunknak egy fiatal leányt, aki szolgálatába áll a királynak, és gondját viseli. Ha kebleden pihen, urunk és királyunk fölmelegszik.

3. Izrael egész földjén keresték hát a szép lányt. Így bukkantak rá a sunemi Abiságra, s el is vitték a királyhoz.

4. A lány igen-igen szép volt, gondját viselte a királynak és szolgálta, a király azonban nem hált vele.

5. Adonija, Haggit fia közben ilyen gondolatokra ragadtatta magát: Én leszek a király! Szerzett hát magának szekereket, lovakat és ötven embert, fullajtárnak.

6. Az apja sose tette neki szóvá: Miért viselkedsz így? Ráadásul nagyon szép alakja volt, s anyja Absalom után szülte.

7. Beszélt Joábbal, Ceruja fiával és Ebjatár pappal, úgyhogy azok Adonija mellé is álltak.

8. Ugyanakkor Cádok pap, Jojada fia, Benaja és Nátán próféta, valamint Simi és társai, Dávid vitézei nem tartottak Adonijával.

9. Amikor Adonija Rogel forrása közelében a Kígyók kövénél juhokat, marhákat és hizlalt borjakat vágott áldozati lakomára, mind meghívta testvéreit, a király fiait, s az összes Júda (törzsébõl) való embert is, aki csak a király szolgálatában állt;

10. Nátán prófétát azonban és Benaját, valamint Dávid vitézeit és testvérét, Salamont nem hívta meg.

11. Erre Nátán így szólt Batsebához, Salamon anyjához: "Bizonyára hallottad, hogy Adonija, Haggit fia király lett anélkül, hogy urunk, Dávid tudna róla.

12. Nos, hadd adjak neked tanácsot, hogyan mentheted meg az életedet és fiad, Salamon életét.

13. Fogd magad, menj be a királyhoz, s mondd neki: Uram és királyom, megesküdtél rá szolgálódnak: Fiad, Salamon lesz utánam a király, õ fog trónomra ülni. Miért lett hát mégis Adonija a király?

14. Mialatt még beszélsz a királlyal, magam is bemegyek és megerõsítem szavaidat."

15. Batseba tehát bement a királyhoz a szobába. A király már nagyon öreg volt, s a sunemi Abiság viselte gondját.

16. Amikor Batseba meghajolt és leborult a király elõtt, a király megkérdezte: "Mit kívánsz?"

17. Így felelt neki: "Uram, megesküdtél az Úrra, a te Istenedre szolgálódnak: Fiad, Salamon lesz utánam a király, õ fog trónomra ülni.

18. Most mégis Adonija lett a király, s te, uram és királyom, mit sem tudsz róla.

19. Rengeteg marhát, hizlalt borjút és juhot levágatott, s mind meghívta a király fiait, Ebjatár papot és Joábot, a sereg vezérét. Szolgádat, Salamont azonban nem hívta meg.

20. Egész Izraelnek rajtad a szeme, uram és királyom, add tudtukra, ki legyen, aki majd utódként uram és királyom trónjára ül.

21. Különben megtörténhet, hogy ha uram és királyom majd atyáihoz megtér, engem és fiamat, Salamont bûnösnek nyilvánítanak."

22. Mialatt még beszélt a királlyal, megérkezett Nátán próféta.

23. Jelentették a királynak: "Nátán próféta van itt." Erre az a király elé lépett, és arcra borult a földön a király elõtt.

24. S így beszélt Nátán: "Uram és királyom, bizonyára magad jelentetted ki: Adonija legyen utánam a király, õ üljön trónomra.

25. Mert ma elment és rengeteg marhát, hízott borjút és juhot levágatott. Meghívta mind a király fiait, s a sereg vezérét meg Ebjatár papot is. S most ott esznek-isznak nála és köszöntgetik: Éljen Adonija király!

26. Engemet azonban, a te szolgádat, aztán Cádok papot, Jojada fiát, Benaját és szolgádat, Salamont nem hívta meg.

27. Ha ez a dolog mégis uramtól és királyomtól indult volna ki, akkor nem adtad tudtára szolgáidnak, ki üljön utódnak uram és királyom trónjára."

28. Ekkor Dávid király vette át a szót, és így rendelkezett: "Hívjátok ide Batsebát!" Az bement a királyhoz és a király elé járult.

29. A király megesküdött: "Úgy igaz, ahogy az Úr él, aki minden szorongatásomból kiszabadított,

30. még ma úgy lesz, amint megesküdtem neked az Úrra, Izrael Istenére: fiad, Salamon lesz utánam a király, õ ül helyettem a trónra."

31. Batseba földig hajolt, leborult a király elõtt és felkiáltott: "Örökké éljen az én királyom, Dávid!"

32. Azután Dávid király megparancsolta: "Hívjátok ide Cádok papot, Nátán prófétát és Jojoda fiát, Benaját." Azok megjelentek a király elõtt,

33. s a király ezt mondta nekik: "Vigyétek magatokkal uratok szolgáit, azután ültessétek fiamat, Salamont a tulajdon öszvéremre és vezessétek le Gichonba.

34. Ott Cádok pap és Nátán próféta kenje föl Izrael királyává. Fúvassátok meg a harsonát és kiáltsátok: Éljen Salamon király!

35. Azután az õ nyomában haladva vonuljatok ide vissza, õ pedig jöjjön, és foglalja el trónomat, legyen helyettem a király. Õt választottam ki arra, hogy Izrael és Júda fejedelme legyen."

36. Erre Jojada fia, Benaja így válaszolt a királynak: "Úgy legyen! Az Úr erõsítse meg uram és királyom szavait!

37. Ahogy az Úr vele volt urammal és királyommal, legyen Salamonnal is, tegye trónját még dicsõségesebbé, mint amilyen uram és királyom trónja volt."

38. Cádok pap, Nátán próféta és Jojada fia, Benaja, valamint a kereták és a peleták tehát elvonultak, Salamont felültették a király öszvérére és elvezették Gichonba.

39. Cádok pap magával vitte a sátorból az olajosszarut, és fölkente Salamont. Erre megfújták a kürtöt, és az egész nép zengte: "Éljen Salamon király!"

40. Aztán a nyomában haladva az egész nép felvonult, az emberek furulyáztak, és annyira ujjongtak, hogy csaknem megrepedt a föld kiáltozásuktól.

41. Adonija és vendégei meghallották - éppen vége volt a lakomának. Joáb a harsonazengés hallatára megkérdezte: "Miért ez a nyugtalanság az egész városban?"

42. Még beszélt, amikor Ebjatár pap fia, Jonatán odaért. Adonija rákiáltott: "Gyere ide! Te derék ember vagy, biztosan jó híreket hozol."

43. Jonatán ezt a feleletet adta Adonijának: "Igen! Urunk, Dávid király megtette Salamont királynak.

44. A király mellé adta Cádok papot, Nátán prófétát, Jojada fiát, Benaját meg a keretákat és a peletákat; ezek felültették a király öszvérére,

45. aztán Cádok pap és Nátán próféta fölkente királynak Gichonban, s örömujjongás közepette felvonultak - az egész város izgalomba jött tõle. Ez volt az a lárma, amit hallottatok.

46. Salamon már el is foglalta a királyi széket,

47. a király szolgái pedig elmentek, és szerencsét kívántak urunknak, Dávid királynak, mondván: Tegye a te Istened Salamon nevét még dicsõségesebbé, mint a te nevedet, trónját pedig még fönségesebbé, mint a te trónodat! A király meghajolt fekvõhelyén.

48. S beszélt is a király: Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, aki ma úgy intézte, hogy nemzetségembõl való király üljön trónomra, s ezt szememmel láthatom."

49. Adonija vendégei megrémültek, s gyorsan szétszéledtek, ki-ki ment a maga útján.

50. Adonija pedig annyira rettegett Salamontól, hogy elment, és megragadta az oltár szarvát.

51. Nyomban jelentették Salamonnak: "Lám, Adoniját olyan félelem fogta el Salamontól, hogy megragadta az oltár szarvát és azt mondta: Esküdjék meg nekem Salamon király, hogy kardját nem döfi szolgájába."

52. Salamon azt felelte: "Ha derék embernek bizonyul, haja szála sem görbül meg. De ha bûnösnek találják, meg kell halnia."

53. Ezzel Salamon elküldött és elvitette az oltártól. El is ment és Salamon király elé borult. Salamon azonban azt mondta neki: "Menj haza!"



Livros sugeridos


“Comunguemos com santo temor e com grande amor.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.