1. A következõ napon Holofernesz parancsot adott egész seregének és összes segédcsapatának, hogy vonuljanak föl Betilua ellen, foglalják el a hegyvidék átkelõit és vegyék fel a harcot Izrael fiaival.

2. Ezen a napon harcosai mind fölszedték a sátort. Seregének ereje százhúszezer gyalogosra és tizenkétezer lovasra rúgott, nem számítva a málháscsapatot. Azoknak az embereknek a száma, akik gyalog követték, szintén igen nagy volt.

3. Betilua közelében, a völgyben ütöttek tábort, a forrás táján. Aztán fölfejlõdtek - szélességben Dotaintól Belbaimig, hosszúságban pedig Betiluától az Ezdrelonnal szemben levõ Küamonig.

4. Amikor Izrael fiai meglátták seregüket, megrémültek, és így szóltak egymáshoz: "Ezek most letarolják az egész föld színét. A legmagasabb hegyek, a hegyszorosok, a dombok sem lesznek képesek terhüket elviselni."

5. Mindenki fogta a fegyverét, tüzet gyújtottak a bástyákon, és egész éjszaka virrasztottak.

6. A második napon Holofernesz felvonultatta egész lovasságát Izrael fiainak szeme láttára, akik Betiluában voltak.

7. Kikémlelte a városukba vezetõ feljáratot, földerítette a vízforrást, s elfoglalta õket. Õrséget rendelt oda, aztán visszatért seregéhez.

8. Akkor Ézsau fiainak vezérei, a moábiták népének fejei és a partvidék elöljárói mind elé járultak, és így szóltak hozzá:

9. "Hallgasson meg bennünket, urunk, és akkor nem kap egyetlen sebet sem serege.

10. Mert Izrael fiainak ez a népe nem a lándzsákban bizakodik, hanem sokkal inkább arra számít, hogy a hegyek, ahol lakik, magasak. A hegycsúcsaikra való feljutás valóban nem könnyû.

11. Ezért, uram, ne ütközz meg velük csatasorba állva, akkor nem esik el egyetlen ember sem embereid közül.

12. Maradj táborodban és tartsd ott sereged minden emberét, de szolgáid foglalják el a forrást, amely a hegy lábánál fakad.

13. Mert ez látja el vízzel Betilua lakóit. A szomjúság majd rákényszeríti õket, hogy feladják a várost. Közben mi és embereink felmegyünk a legközelebbi hegyek gerincére, õrséget állítunk oda, hogy így ne mehessen ki egyetlen ember sem a városból.

14. Az éhség elpusztítja õket, asszonyaikkal, gyermekeikkel egyetemben, és mielõtt még átjárná õket a kard, már az utcákon hevernek házuk elõtt.

15. Így keményen megfizethetsz nekik lázadásukért és azért, hogy nem jöttek ki eléd békésen."

16. Ajánlatuk tetszett Holofernesznek és minden szolgájának.

17. Elhatározta hát, hogy tanácsuk szerint jár el. Így elindult a moábiták egy csoportja, s velük ötezer asszír. Letáboroztak a völgyben, és megszállták Izrael fiainak vizeit és forrásait.

18. Ézsau és Ammon fiai vonultak ki mellettük, letáboroztak a Dotainnal szemközti hegyvidéken. Embereik egy részét elküldték délre és keletre, Egrebel ellen, amely Chusz közelében, a Machmur pataknál van. Az asszír sereg többi része a síkságra vonult, és elárasztotta az egész vidéket. Rengeteg sátoruk és málhájuk volt, úgyhogy hatalmas területet elleptek.

19. Izrael fiai az Úrhoz, Istenükhöz kiáltottak. Elvesztették bátorságukat, mert ellenségeik körülvették õket, és nem volt mód közülük kiszabadulni.

20. Harmincnégy napon át körülzárva tartotta õket az asszír sereg, a gyalogosok, a szekerek és a lovasok. Betilua lakóinak kifogyott a vizük,

21. a ciszternák kiürültek. S már egyetlen nap sem ihattak eleget, mert kimérték nekik az ivóvizet.

22. Gyermekeik elcsüggedtek, asszonyaik és ifjaik elepedtek a szomjúságtól, összeestek a város utcáin és a kapuk kijáratánál, s már nem volt bennük semmi erõ.

23. Az egész nép összegyûlt - ifjak, asszonyok és gyerekek - Uzija és a város vezetõi körül. Hangosan kiabáltak, és azt mondták a vének jelenlétében:

24. Ítéljen köztetek és köztünk az Isten, mert nagy igazságtalanságot követtetek el ellenünk, amikor nem ajánlottatok békét az asszíroknak.

25. Most már nincs senki, aki megmenthetne bennünket. Isten a kezükbe adott minket, hogy a szomjúság földre tiporjon bennünket elõttük, és teljesen elpusztulunk.

26. Legalább most hívjátok õket ide! Adjátok át az egész várost Holofernesz embereinek és egész seregének prédául.

27. Mert jobb lesz, ha zsákmánya leszünk. Igaz, rabszolgák leszünk, de életben maradunk, és nem kell saját szemünkkel látnunk kicsinyeink halálát, sem asszonyaink és gyermekeink pusztulását.

28. Megesketünk titeket az égre és a földre, valamint Istenünkre, atyáink Urára, aki bûneink és atyáink törvényszegése miatt büntet bennünket, hogy még a mai napon így jártok el!"

29. Aztán az egész gyülekezet nagy jajgatásba kezdett. Hangosan kiáltoztak Istenhez, az Úrhoz.

30. Uzija így szólt hozzájuk: "Bátorság, testvérek, tartsunk ki még öt napig. Ez alatt az Úr, a mi Istenünk felénk fordul irgalmában, mert nem hagyott el minket teljesen.

31. Ha ezek a napok elmúlnak és nem érkezik segítség, szavaitok szerint fogok eljárni."

32. Majd szétoszlatta a népet, mindenkit a maga szállására. A férfiak városuk falaira és bástyáira mentek, az asszonyokat és a gyerekeket pedig hazaküldték. A várost csüggedés kerítette hatalmába.



Livros sugeridos


“Quanto maiores forem os dons, maior deve ser sua humildade, lembrando de que tudo lhe foi dado como empréstimo.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.