1. Jób ezután megnyitotta száját, s elátkozta születése napját.

2. Így szólt:

3. Vesszen a nap, amikor világra jöttem, az éj, amelyen azt mondták: "Fiú fogantatott."

4. Igen, legyen az a nap sötétség! Az Isten odafenn ne törõdjék vele, ne is ragyogjon fel annak a napnak a fénye!

5. Borítsa éjszaka és sûrû sötétség, nehezedjenek rá gomolygó fellegek, tartsa rettegésben nappali sötétség!

6. Sötétség nyelje el! Ne soroljátok az év többi napja közé, és ne számítsák be hónapok napjának!

7. Az az éjjel meg maradjon magtalan! Ne lásson soha hangos vigadozást!

8. Átkozzák el ezt az éjt a napok átkozói, akik a leviatánt ingerelni tudják!

9. Homály takarja el hajnalcsillagait, hasztalan várjon a világosságra! Ne láthassa meg, hogy a tavasz kinyitja szemét!

10. Mert nem zárta be elõttem a méhnek ajtaját, és a kínt nem rejtette el szemem elõl.

11. Hogy nem pusztultam el már az anyaméhben! Vagy miért nem haltam meg, mikor megszülettem?

12. Miért fogtak föl térdek? S miért voltak emlõk, hogy szopjam õket?

13. Most csöndben feküdnék és nyugodhatnék, elaludtam volna és békességem volna.

14. A királyok és a föld nagyjai közelében, akik sírhelyet építenek maguknak.

15. Fejedelmek mellett, akiknek volt aranyuk, akik megtöltötték házukat ezüsttel.

16. Mint koraszülött, akit mielõtt élt, már elástak, volnék, mint a magzat, amely fényt sose látott.

17. Ott a gonoszok felhagynak dühükkel, és az elfáradtak nyugalmat találnak.

18. Együtt pihennek ott mind, akik foglyok voltak, nem hallatszik többé robottisztnek hangja.

19. Egyforma lesz ott a szegény és a gazdag, és a rabszolga sem függ majd urától.

20. Miért hagyta világra jönni a szenvedõt, s szomorú szívûnek miért adott életet?

21. Várják a halált, de az bizony nem jön, jobban keresik, mint az elrejtett kincset.

22. Örülnének nagyon saját sírhalmuknak, sírjuk, ha meglelnék, felujjonganának.

23. Útjavesztett embernek minek ily ajándék, annak, akit Isten teljesen körülzárt?

24. Immár kenyeremmé vált a sóhajtozás, s mint a víznek árja, ömlik a panaszom.

25. Mert rám szakadt, amitõl rettegtem, és amitõl féltem, osztályrészem lett.

26. Nincs nekem nyugalmam, nincsen békességem, még meg sem nyugodtam, máris új baj ért.



Livros sugeridos


A humildade e a caridade são as “cordas mestras”. Todas as outras virtudes dependem delas. Uma é a mais baixa; a outra é a mais alta. ( P.e Pio ) São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.