1. Ha vissza akarsz térni, Izrael - mondja az Úr -, hát visszatérhetsz hozzám. Távolítsd el utálatosságaidat színem elõl, akkor nem kell futnod elõlem.

2. És ha újra így esküszöl: "Amint igaz, hogy él az Úr", és megtartod esküdet hûségesen, igazsággal, becsülettel: akkor a nemzetek áldottnak mondják magukat benned, és benned dicsekszenek.

3. Mert ezt mondja az Úr Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek bogáncs közé!

4. Metéljétek körül magatokat az Úrnak, és távolítsátok el szívetek elõbõrét, [ti, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói]! Nehogy kitörjön haragom, mint a tûz, és olthatatlanul fellobbanjon gonosz tetteitek miatt.

5. Hirdessétek Júdában és adjátok tudtára Jeruzsálemnek! Szólaltassatok meg kürtöt az országban, kiáltsátok ki, mondjátok teli torokból: Gyülekezõ! Vonuljatok a megerõsített városokba!

6. Adjatok le tûzjelet Sion felé! Meneküljetek! Ne késlekedjetek! Mert veszedelmet hozok észak felõl, rettenetes pusztulást.

7. Az oroszlán fölkelt fekvõhelyérõl; elindult útjára a nemzetek megrontója, eljött hazájából, hogy pusztává tegye országodat. Városaid romhalmazzá válnak, senki sem lakik többé bennük.

8. Ezért öltözzetek szõrzsákba; sírjatok és jajgassatok, mert az Úr izzó haragja még nem fordult el tõlünk.

9. Ezt mondja az Úr: Azon a napon elcsügged majd a király szíve, és elhagyja a fejedelmeket a bátorságuk. A papok megdöbbennek, és a próféták megremegnek.

10. És így szólnak majd: "Jaj, Uram Isten! Hogy félrevezettél minket, amikor azt mondtad: Békében élhettek! Lám, a kard már életünket fenyegeti."

11. Abban az idõben így szólnak majd ehhez a néphez és Jeruzsálemhez: Perzselõ szél fúj a kopár magaslatokról, a sivatag felõl, népem leányára; de nem azért, hogy megrostálja és megtisztítsa.

12. Rettenetes szél kerekedik parancsomra; és kimondom rájuk ítéletemet.

13. "Lám, úgy közeleg, mint a felhõ, szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a sasoknál. Jaj nekünk! Elvesztünk!"

14. Tisztítsd meg szíved a gonoszságtól, Jeruzsálem, hogy megszabadulj! Meddig adsz még helyet szívedben gonosz gondolataidnak?

15. Figyelj csak! Hírnök jön Dán felõl; Efraim hegységébõl veszedelem híre érkezik!

16. Küldjetek vészjelet, hirdessétek Júdának, és jelentsétek Jeruzsálemnek: "Ellenség közeleg egy távoli országból; csatakiáltás hallatszik Júda városai ellen."

17. Körülveszik Jeruzsálemet, mint a mezõk õrei, mert hûtlenül elhagyott - mondja az Úr.

18. Utaid s a tetteid okozták ezt neked. A gonoszságod miatt történt ez veled! Ó, milyen keserves! Kínja egészen a szívedig hatolt.

19. Jaj, a szívem! Ó, de fáj a szívem! Csupa gyötrelem a lelkem! Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert a kürt szavát hallom, a harci riadót.

20. Csapás csapást ér: ezt jelentik. Elpusztul az egész ország! Hirtelenül elpusztultak sátraim, egy szempillantás alatt hajlékaim.

21. Meddig kell még látnom a vész jelét és hallanom a kürtnek szavát?

22. Ez mind azért történt, mert népem esztelen, és nem ismer engem. Balgatag fiak, nincs bennük érteni akarás. Arra van eszük, hogy gonoszságot mûveljenek, de hogy jót tegyenek, ahhoz nem értenek.

23. Ha a földre nézek, lám, puszta és üres, ha fel az égre, kihunyt a világossága.

24. Ha a hegyeket nézem, lám, ingadoznak, és a halmok is mind megrendülnek.

25. Körülnézek, és nincsen ember; az ég madarai is mind elmenekültek.

26. Ahogy tovább szemlélõdöm, lám, pusztává lett a bõven termõ föld; minden város romokban hever az Úr színe elõtt, izzó haragjától.

27. Mert ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország; véget vetek neki!

28. Erre majd gyászba borul a föld, és homályba burkolóznak odafönn az egek. Ezt mondtam, és nem bánom meg; így határoztam, és nem térek el tõle.

29. Arra a kiáltásra, hogy "Lovasok és nyilasok jönnek!", elmenekül az egész ország. Elrejtõznek a sûrûségbe, felmásznak a sziklákra. Minden város elhagyottá lesz, ember nem lakik többé bennük.

30. És te? Mit fogsz csinálni? Hiába öltözöl bíborba, ékesíted magadat arany ékszerekkel, és fested ki a szemedet festékkel; bizony, hiába szépítgeted magad, szeretõid megutáltak, s az életedre törnek.

31. Igen, kiáltozást hallok, mintha vajúdó asszony kiáltozna, mintha az jajgatna, aki elsõszülöttét hozza a világra. Ez Sion Leányának hangja! Kiterjeszti kezét és így jajgat: "Ó, jaj nekem! Eleped a lelkem! A gyilkosok miatt, akik körülvesznek."



Livros sugeridos


“A mansidão reprime a ira.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.