1. Saul még mindig lihegett a dühtõl, és halállal fenyegette az Úr tanítványait. Elment a fõpaphoz,

2. s arra kérte, adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához, hogy ha talál ott embereket, férfiakat vagy nõket, akik ezt az utat követik, megkötözve Jeruzsálembe hurcolhassa õket.

3. Már Damaszkusz közelében járt, amikor az égbõl egyszerre nagy fényesség ragyogta körül.

4. Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?"

5. Erre megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" Az folytatta: "Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.

6. De állj fel és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned."

7. Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit.

8. Saul feltápászkodott a földrõl, kinyitotta a szemét, de nem látott. Úgy vezették be Damaszkuszba, kézen fogva.

9. Három napig nem látott, nem evett, és nem ivott.

10. Damaszkuszban volt egy Ananiás nevû tanítvány. Az Úr egy látomásban megszólította: "Ananiás!" "Itt vagyok, Uram!" - felelte.

11. S az Úr folytatta: "Kelj fel és siess az Egyenes utcába. Keresd meg Júdás házában a tarzuszi Sault. Nézd: imádkozik."

12. És látomásban látott egy Ananiás nevû férfit, ahogy belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy visszanyerje látását."

13. Ananiás tiltakozott: "Uram, sokaktól hallottam, hogy ez az ember mennyit ártott szentjeidnek Jeruzsálemben.

14. Ide pedig megbízatása van a fõpapoktól, hogy bilincsbe verjen mindenkit, aki segítségül hívja a nevedet."

15. Az Úr azonban ezt válaszolta neki: "Menj csak, mert választott edényem õ, hogy nevemet hordozza a pogány népek, a királyok és Izrael fiai között.

16. Megmutatom majd neki, mennyit kell nevemért szenvednie."

17. Ananiás elment, betért a házba, és e szavakkal tette rá kezét: "Saul testvér, Urunk Jézus küldött, aki megjelent neked idejövet az úton, hogy visszakapd szemed világát, és eltelj a Szentlélekkel."

18. Azon nyomban valami hályogféle vált le szemérõl, és visszanyerte látását. Felállt, megkeresztelkedett,

19. majd evett és erõre kapott. Néhány napig ottmaradt Damaszkuszban a tanítványokkal,

20. és máris tanította a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia.

21. Akik hallgatták, mind csodálkoztak, mondván: "Hát nem ez tört vesztükre Jeruzsálemben azoknak, akik ezt a nevet segítségül hívják? Ide is nem azért jött, hogy bilincsbe verve a fõpapok elé hurcolja õket?"

22. Saul azonban mind határozottabban lépett fel, s mert azt bizonyította, hogy Jézus a Messiás, zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat.

23. Amikor már jó idõ eltelt, a zsidók megállapodtak, hogy megölik.

24. Saulnak tudomására jutott szándékuk. Éjjel-nappal szemmel tartották még a kapukat is, csakhogy eltehessék láb alól.

25. A tanítványok azonban kiszöktették éjszaka, kötélen leengedték a falon át egy kosárban.

26. Amikor Jeruzsálembe ért, a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mind féltek tõle, nem hitték el, hogy tanítvánnyá lett.

27. Végül Barnabás mégis maga mellé vette, és elvitte az apostolokhoz. Elmondta nekik, hogy látta az úton az Urat, hogy mit mondott neki, s milyen bátran beszélt Damaszkuszban Jézus nevében.

28. Ezentúl velük járt-kelt Jeruzsálemben, s nyíltan beszélt az Úr nevében.

29. A görög nyelvû zsidókhoz is beszélt, sõt vitába is szállt velük. De azok az életére törtek.

30. Amikor ezt a testvérek megtudták, Cezáreába kísérték, majd onnét Tarzuszba küldték.

31. Az egyház egész Júdeában, Galileában és Szamariában békét élvezett. Megerõsödött, az Úr félelmében élt, és a Szentlélek segítségével egyre gyarapodott.

32. Ekkor történt, hogy Péter mindenhová elment, így a Liddában élõ hívõkhöz is eljutott.

33. Ott egy Éneász nevû béna emberre akadt, aki már nyolc éve ágyban feküdt.

34. Péter megszólította: "Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít. Kelj fel és vesd be ágyadat!" Az nyomban fel is kelt.

35. Lidda és Száron lakói mind ismerték õt, és az Úrhoz tértek.

36. Joppéban volt a tanítványok közt egy asszony, Tabitának hívták, ami annyit jelent, mint Dorkász, azaz gazella. Sok jót tett, és gyakorolta az irgalmasságot.

37. Épp ezekben a napokban megbetegedett és meghalt. Megmosták, és az emeleti teremben kiterítették.

38. Mivel Lidda közel esik Joppéhoz, és a tanítványok meghallották, hogy Péter épp ott van, elküldtek hozzá két férfit ezzel a kéréssel: "Amilyen gyorsan csak tudsz, gyere el hozzánk!"

39. Péter rögtön útnak indult velük. Amikor megérkezett, fölvezették az emeleti terembe. Itt körülvették az özvegyek, és siránkozva mutogatták neki azokat a ruhákat és köntösöket, amelyeket, amíg élt, Dorkász készített nekik.

40. Péter kiparancsolt mindenkit, majd térdre borult és imádkozott. Aztán a halotthoz fordult és felszólította: "Tabita, kelj fel!"

41. Az kinyitotta a szemét, s amikor meglátta Pétert, felült. (Péter) kezét nyújtotta neki, fölsegítette, aztán behívta a szenteket, meg az özvegyeket, és megmutatta nekik, hogy él.

42. A dolognak híre futott egész Joppében, és sokan hittek az Úrban.

43. Péter pedig még jó ideig Joppéban maradt egy bizonyos Simon nevû tímárnál.



Livros sugeridos


“Agradeça sempre ao Pai eterno por sua infinita misericórdia”. São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.